Lois!
Hülyén hangzik az én számból, de sztem is iszonyat gáz ezzel érvelni. Én nagyon is tisztelem az idősebbeket, de azért nem ilyen viszonylatokban
. És alapvetően megértem, ha valaki nem akar egy huszonéves "csitrivel" bandázni, de akkor nem barátkozunk és kész. De ha már egyszer partnerként kezel, és sír a vállamon, utána már überciki ezt odavágni, de nem vágtam ezzel vissza, mert nem akartam őt megbántani. Csak annyit mondtam, hogy én nem hinném, hogy kioktató lett volna, amit mondtam, de ha úgy érezte, sajnálom.
(Azt mondta, hogy ha nála egyszer valakivel szemben "elgurul a labda", akkor azt már nem lehet helyrehozni. Erre mondtam én, hogy esküszöm nem bántásból mondom, de nem lehet, hogy kicsit gyakran gurul el a labda
? Pont ezekkel a szavakkal. Ugyanis elég sok emberrel van rosszban. Na, és erre jött az ominózus válasz
)
Nem akarom, hogy álszentül hangozzon, de én soha nem értettem azokat az embereket, akik nem tudnak megbocsátani. persze nyílván vannak fokozatok, de itt pl. egy nézetkülönbségről volt szó, nem pedig ellenük elkövetett vétségről!
Tudom, én meg a másik véglet vagyok, és nagyon hamar meg tudok bocsátani komoly dolgokért is, sőt még én békülök, szóval büszkeségem nem sok van ilyen esetekben
. De nekem ez nem is fontos, inkább legyen békesség
.
Amúgysem hallottam még embert akire azt mondták, nahááát, nézd ő milyen irigylésre méltóan büszke!
Az alázat viszont erény mifelénk
. De még nekem is tanulnom kell rendesen
.
Ja, és ezt szokásom magamra venni
:
Játékos vagy, mint egy nagy gyerek, legdurvább fegyvered a békülésre képesség.
Kutyák:
Nálunk sem a kutyák fokozódtak le, hanem a gyerek került föléjük! És sztem ez mindenkinél igaz! Nem szeretem őket kevésbé, mint előtte, de a gyerekemet természetesen jobban
. Ugyanakkor ők joggal érezhetik, hogy már nem szeretem őket úgy, hiszen sokkal kevesebbet foglalkozom velük
. Apa mondjuk nem, ő most is ugyanannyit, bár a közös játék talán kevesebb
. Ráadásul le lett nekik választva egy nagy rész hátul (a ház teljes szélességében), napközben sokat vannak ott. Mondjuk nagyon szeretik, és azért azt választottuk le, mert korábban is mindig ott hűsöltek naphosszat, szóval jó nekik, másnak a kertje ekkora, de hát azért na
. És a lakásba is csak ritkán jöhetnek be, mert eddig nem akartam, hogy behozzák a csúszómászóföldetnyaló gyerekhez a redvát
. Szóval nálunk igenis történtek változások, bár nem drasztikusak, de én tudtam, hogy így lesz, sztem azért ez normális.
A kérdés nem az volt, hogy a csaj ugyanúgy fogja-e szeretni a kutyákat, mint most, hanem hogy ugyanúgy fogja szeretni a kutyákat, mint a gyereket
. Ráadásul náluk a kutyák zömében kennelben vannak, szóval nem kanapékutyák most sem.
Tali:
Akkor sztem tegyük át jövőhétre
. Loisnak, Boonak, Nyuszinak is jobb
. Csibe, neked az is jó?
Lola!
Nem ezért nem szólok ám bele, mert nem érdekel, hanem egyszerűen nem jutok szóhoz
. Nem ismerlek titeket, nem ismerem a körülményeket, nem ismerem az okokat, ezért nem akarok ítélkezni, de általánosságban(!):az a férfi, aki egyedül hagy egy nőt terhesen, egy egyéves gyerekkel az az én szememben egy gyáva féreg, és nem hogy a férj jelzőre nem méltó, de még az apára sem!!!!!!!!
Biztos, hogy a te "hibád" is, hiszen házasságban éltek, de ez az a szituáció, amikor semmilyen körülmények között nem teheti ezt meg!
Na, nem is ugatok bele többet, mert tényleg nem az én dolgom, de nagyon kiborít az esetetek
.
Te jól viseled? A soraidból beletörödést érzek. Én tuti nagyon ki lennék bukva, de mondjuk én baromi "gyenge" vagyok, és társfüggő
.
mindenki csak így néz 
.
