sziasztok csajok!
látom jó kis témákat dobtok fel, olvasgatok ám.
Rövid helyzetjelentés: múlt héten lekönyörögtem magamról a gipszet. Akkor volt fenn 4 hete, a doki 6 hetet mondott, de mégis megszánt és levette. de azt mondta, hogy még 2-3 hétig hordanom kell a gipszet és csak gyógytornára vehetem le. direkt úgy vágták le, hogy vissza tudjam fáslizni. Na most én persze, hogy nem hordom. majd hülye leszek, 40 fokban. Már voltam 2szer gyógytornán és kezd belé visszaszállni az élet, de annyira nevetségesen elsatnyult a kezem, hogy röhögnöm kell, ha ránézek. Gyógytornász szerint 8-10 hét, mire teljesen rendbe jön a kezem és ugyanúgy tudom hajlítgatni mint a másikat. egyelőre örülök, ha a villát a számhoz bírom emelni, de azért küzdök.
A baba jól van, állandóan mozog, sőt éjszaka egyfolytában "kötöget". ahhoz képest, hogy fiú

de tényleg olyan, mintha kis pálcikákkal böködné az oldalam.
Mi ugye a 26. héten voltunk uh-n és akkor fejjel lefele volt a baba, remélem már így is marad, sajnos elfelejtettem erről megkérdezni a dokit.
Akik még nem pakolták össze a babakelengyét megnyugtatásul közlöm, hogy én még mindig semmit, de semmit nem vettem. Bár születésnapomra kaptam a családtól pár babaruhát... A lakásfelújítás jelentem elindult és már állnak a gyerekszoba falai!!
Szerdán voltunk a kórházban szülőszoba látogatáson és elég jó volt. szép tiszta szobák, légkondi, van bugyborékolós sarokkád, labda, apunak pihepuha franciaágy ha elfáradna (bár akkor kitekerem a nyakát ha aludni mer míg én szenvedek). elmondták, hogy ha megvan a baba, akkor hasra fektetik amíg a köldökzsinór pulzál, aztán apa elvághatja, aztán a csecsemős elviszi egy picit megmérni, megtisztítani, ilyesmi, oda apuci is mehet. ha ezzel megvannak, akkor apuci kezébe nyomják a babát és ő hozza vissza a szülőszobára, ahol ezalatt anyuci megszülte a méhlepényt és összevarrták ha kell. Aztán 2 órát hármasban együtt maradunk a szülőszobán, majd megyünk a kórterembe, ahol a baba non-stop benn lehet anyucival, ha erre van igény, de ha pihenni szeretne, akkor éjszakára elviszik. Szoptatás van, hozzátáplálás tilos és csak a gyermekorvos adhat rá utasítást ha nagyon komoly a baj (nincs tej és csökken a baba súlya). Szóval összességében elég jól hangzik, viszont ahogy a szülésznő elmondta a dolgokat elég világos lett számunkra, hogy gyakorlatilag a szülésznő az, aki folyamatosan ott van veled, a dokinak - ha nincs komplikáció- szinte alig van szerepe. Így arra jutottunk apucival, hogy nem kérjük fel külön a dokinkat, hogy fáradjon be ha szülök. A szülésznő azt mondta, hogy amint bekerül egy kismama, úgyis megpróbálják előkeríteni a saját orvosát, ha nincs, marad az ügyeletes. Én úgy érzem, hogy nem alakult ki köztünk a dokinkkal olyan viszony, hogy csak az ő kezébe adnám az életünk úgymond, szóval nekem jó lesz az ügyeletes is. Na és persze komoly esély van rá, hogy pont ő lesz benn akkor.
Láttam téma volt az emberek hozzáállása a kismamasághoz: az én helyzetem mondjuk elég speciális volt most kismamaként nyakig gipszben. mondanom sem kell, hogy a bkv-n minimum hárman pattantak fel, amikor felszálltam valami járműre és magamban mosolyogtam a komoly lesajnáló pillantásokon, hogy "hát ez meg milyen szerencsétlen kismamaként gipsszel 40 fokban". De szerencsére ennek vége, azóta is csak pozitív tapasztalatom van: bevásárlóközpontban ruhaboltban a kasszás szólt, hogy menjek előre (vagy hatan voltak előttem), tegnap a földhivatalban voltam tulajdoni lapért, ami általában minimum egy óra itt Pesten, erre a biztonsági őr(!) személyesen vezetett sorszám nélkül egy ablakhoz, meg a kasszához is, így 3 perc alatt megvolt a papír. A kórházban meg, amikor levették a gipszet nem viccelek, de kábé negyvenen voltak előttem. Én 10-re értem oda, a doki 8tól rendelt volna, de egy műtét miatt ő is pont 10-re ért csak le. Mondta az asszisztens, hogy órákat kell várnom, aztán mégis engem szólítottak elsőnek. Szóval csak pozitív élmények vannak és remélem ez így is marad.
Hasméret: nekem is mondták már okostojások (főleg férfiak, akiket ugyebár senki se kérdezett) hogy akkora a hasam, mintha ikreim lennének, merthogy nekik a feleségüknek amikor ennyi idős terhes volt, sokkal kisebb volt a hasa. NA ÉS, KIT ÉRDEKEL? . Amúgy szerintem teljesen átlagos méretű a hasam. Hülyékkel nem foglalkozom. Szerintem csinos vagyok és nagyon büszke a pocakomra

Mindenkinek csak ezt a hozzáállást tudom javasolni.
Na jó hosszúra sikeredtem. remélem senkit sem untattam. Még annyit, hogy nagyon szuper a táblázat, érdekes mennyire kiegyenlített a fiú-lány arány.
Na még egy sor, aztán lelövöm magam ígérem: holnap lesz az első házassági évfordulónk és elmegyünk vacsizni a Rozmaring étterembe, ahol az esküvőnk volt. Holnapután meg pocaklakó névnapja
kitartás a meleghez, vigyázzatok magatokra!