2010.06.30 21:10
2010.06.30 22:11
2010.06.30 22:31
2010.07.01 06:37
2010.07.01 08:16
2010.07.01 08:26
2010.07.01 09:40
[quote="gremese"]S írta:gremeseziasztok!
Örömhírrel érkeztem, Anitjának megszületett a kislánya. Az első júliusi kisbaba.![]()
Sziasztok, 11.17-kor megszületett Natasa 18 óra vajúdás után, végül császármetszéssel. 4400 gr, 57 cm gyönyörű hurkás kisbaba.
[quote="szezso"]S írta:szezsoziasztok!
Lolától kaptam ezt az smst:
"Ma megszületett a kisbabánk fél 12-kor, 2950 grammal, 51 centivel. Nagyon édes a kis Panni".
Látom ma nem Panni volt az egyetlenGratulálok a másik mai babához is!
[quote="ronmay"][ írta:ronmaycolor=darkred]Boo[/color]
El kell, hogy keserítselek, de nekem vajúdás között, mikor ezerrel fájt akkor is mozgott, nem is keveset.
De lehet én vagyok selejt. Ja és egyetlen egyszer volt előtte jósló kb. 2 nappal előtte. de azt se tudtam, hogy az jósló..
Dodi
Ezt csak Te tudod,Te érzed, de azért gondold végig, következő babánál, utána..stb. mi lesz.
Én szülés után 3 nappal már motoroztam, be fiamhoz a kórházba, s nekem metszettek(muszájból) 1 cm, amit nem is éreztem.
A mellettem lévő hölgy csaszi után volt. 4 gyereket szült előtte normálisan, az 5. csaszi. és eléggé szenvedett. Én nem tom milyen, mert nem az volt,
a gátmetszést se akartam, de biztos, hogy sokkal komolyabb műtét az egész..
De nem akarok én senkit se kioktatni vagy bármi, úgyis Te döntesz mi lesz. csak ne félj...mert lehet bántalak vele (amit nem akarok), de eddig te sem akartál császárt.
olyan érzésem van mintha megijedtél volna szüléstől vagy nem tom...
És akkor a szülésem története:
8 órakkor fájásokra ébredtem, áá mondom biztos jósló, szal levittem a kutyát sétálni. Alig bírtam hazajönni, 9 kor hívtama szülésznőt mi a ez.
Mondta figyelgessem magam. Oké, beültem a meleg vízbe, nem javult. El kezdtem mérni. 3 percenként jöttek. Felhívtam szonibabát, mi legyen. Üljek be megint a kádba, labdára.
Már akkor nagoyn fájt. Mondom ez nem oké, menjünk be. Be mentünk, a liftben már tök kész voltam.
És akkor még adminisztráció. ki vagyok mi vagyok, orvosom ki. Persze mondanom se kell hogy előtte való nap voltam ctg-n aznap orvosom szabin volt. Tehát nem akartam szülni.
Nekem nem jött be a beszélünk hozzá s akkor nem jön. Pont akkor jött.Szal bevágtaka szülő szobába ahol 1 újnyiról bő 2 újnyira tágultam. Mondom vaz, ilyen fájások mellett csak ennyi?
Aztán megjelent az ügyeletes doki, tök kedves aranyos ember. már 4 újnyira voltam nyitva, s nem telt el 15 perc. Huh mondom.
És akkor már majdnem a tolások jöttek , mikor leesett Roló szívhangja. Hirtelen ezer ember jött be, nekem halálfélelmem volt, hogy úristen mi van, csaszi lesz..stb..
Aztán doki mondta, gyorsan szüljek, kaptam oxitocint, és kb 10. tolásra megérkezett. Gátmetszés kellett, mert para volt a szívhang miatt, nem volt idő védelemre.
Kiderült, hogy a köldökzsinor válla köré csavarodva, ezért ingadozott a szívhang. Mikor kibújt gyorsba elvitték(miután rajtam volt 2 percet), s közölték, szapora légzése, meg kell figyelni picit.
Kb. délután 16 kor láttam először, 13,05 kor született. Szopiztattam, a semmit, mert tejem még nem volt. Aztán adtak neki enni, és bukott. Utána mindent kibukott, s el kezdtett pirosodni. A légzése normális lett, de a
pirosság miatt, mint kiderült a sok vörösvérsejt száma miatt, besűrűsödött a vére. Infúzióra kellett kötni, de azt csak másik kórházban lehet.
Szülés után egy nappal elvitték a Klinikákhoz. Én még egy napot voltam bent, aztán mentem utána.
Ahol, mint már írtam baba-mama szoba nem volt. Mikor megérkeztem oda az intenzíven volt, mert kiderült, hogy az infuzió nem segített, így vércserét kellett nyomni neki.
Az intenzíven baromi parasztak voltak. A beszélgetés így zajlott:
-Jó estét, miért ilyen későn jött?
-Ma délután jöttem ki a kórházból, s maguk mondták, hogy ilyenkor jöhetek.
-Jöjjön.
Odament az inkubátorhoz ahol feküdt kivette. Gondoltam megfogom. Erre:
-Nem, akkor vetkőzzön.
Néztem nagy szemekkel.
-Hozza azt a széket és szoptasson vagy nem ezért jött?
gondoltam, kösz bazdmeg két napja szültem..
Szoptattam, egy kicsit, persze előtte mérte. gyönyörködtem benne, hisz egy napja nem is láttam.
Raktam volna át a másik cicire, gyorsan elkapja, várjon mérünk. Mondom okés. 60-at evett.
Gondoltam lehetetlen, a kórházba egy csepp sem jött, de persze örültem mint majom a farkának. Kicsit még babusgatni akartam, de már nem kaptam vissza, Benyomta az inkubátorba, és a szájába adott egy cumit.
-A cumi feltétlenül kell?
-CSak nem gondolja, hogy hallgatom ahogy egész nap bömből.
(anyád)
Másnap közölték, hogy nem szoptathatom mert este bukott, s diétán van. A szívem szakadt meg ahogy felvettem és kereste a cicit de nem szopiztathattam.
Csak harmadnap, persze pótolni is kellett mert tejem nem sok volt. DE szerencsére anyatejjel pótolták, amit persze Mikróba melegítettek. Köszi.
Aztán szépen meggyógyult és kijöhetett.
Ennyit a magyarországi ellátásról együttérzésről..
[quote="norka81"]2 írta:norka81009.07.01. Szerda
Kedves Kislányunk, Jázmin!
Eljött a Te napod, így ma végre 9 hónap várakozás után, találkozhatunk! Az elején még nem tudtam, hogy milyen nehéz dolgunk lesz, de abban biztos voltam, hogy ezen a napon minden megváltozik!
Leírom hát neked születésed történetét, hogy tudd miként jöttél erre a világra!
23 óra óta rendszeres 10 perces fájások jelezték, hogy közeledik az idő. Édesapád édesdeden aludt, míg én csak az órát figyelve próbáltam pihenni, ami természetesen nem sikerült. Hajnal 2 órától 5 percesek lettek a fájások, de még mindig nem csináltam semmit, mert nem akartam túl korán bemenni a kórházba. Ráadásul az orvosomat sem akartam korán felébreszteni. Aztán hajnal 4.30-kor már nem bírtam tovább és a rendszeres 4perces fájásokkal úgy döntöttem, hogy indulás a kórházba. Nézzen rám valaki! Igazság szerint kíváncsi is voltam, hogy minden rendben van-e odabent veled. Felébresztettem apát, aki a szokásos higgadtságával elkezdett készülődni, és folyamatosan azt ismételgette, hogy ma végre találkozni fogtok!
Reggel 5.30-ra értünk be a kórházba, pont műszakváltás volt, de így is nagyon kedvesen fogadtak. Felvették az adataimat, kaptam egy hálóinget, elpakoltam a cuccaimat, majd jött az ügyeletes orvos és megvizsgált. Hát ez elég fájdalmasra sikerült, ráadásul a végén közölte, hogy még nem szülök, mert teljesen zárt a méhszáj. Így NST-re tettek, hogy megnézzék a fájásokat. Majdnem másfél órát töltöttem a gépen, eközben 2 ismerős is bejött megnézni, de a szülésznők nem igazán foglalkoztak velem. Kiderült, hogy a fájásaim ugyan rendszeresek, de nem elég erősek és kitartóak. 7 óra után közölték velem, hogy kimehetek a váróba és a továbbiakról az orvosom fog dönteni. Megkezdődött a végeláthatatlan várakozás.
![]()
Nemsokára megérkezett az orvosunk, megvizsgált, de még ekkor is csak 1 ujjnyira voltam nyitva. Azt ajánlotta, hogy várjunk még, és 2 óra múlva újból megvizsgál. Szerencsére nem kellett bent a szülőszobán várakoznom, hanem kimehettem a váróba apukádhoz. Az emberek jöttek mentek, köztük felbukkant 1-2 ismerős is, és mindenki nagyon szorított nekünk. Felhívtuk a nagyszülőket, hogy tudják mi a helyzet, és szóltunk 1-2 fontos barátnak is.
11 órakor újból vizsgálat és sajnos még ekkor sem tágultam tovább. Megbeszéltük, hogy előkészítenek a szüléshez, mert így akár holnap utánig is eltarthat a szülés. Az előkészítés után 12.45-kor apukád is bejött az alternatív szülőszobára és együtt vártuk, hogy végre történjen valami.
![]()
A beöntés megtette hatását, de csak annyiban, hogy erősebbek lettek a fájások. 14 órakor újból vizsgálat, még nem teljesen 2 ujjnyira voltam nyitva. Ekkor burokrepesztés történt, ami nagyon furcsa érzés volt, és bekötötték az oxitocint. Később kaptam glükóz oldatot is, amit apukádnak köszönhetek, mert ekkor már 16 órája nem ettem és kezdtem fáradni, ő pedig aggódott értünk. Majd miután ekkor sem történt semmi, viszont nagyon erősnek éreztem a fájdalmakat, eljött a pillanat, hogy kérjem a fájdalomcsillapítást. Szülésznő hozta a gázt, és elmondta, hogy csak akkor szívjam, amikor jön a fájás. Másfél óra múlva, amikor már kezdtem kétségbe esni, hogy ennyi fájdalom és vajúdás után sem tágulok, úgy döntöttem kérem a gerincérzéstelenítést, vagy a császármetszést. Dokim elmondta, hogy meg tudom csinálni és bízzak magamban, ő csak a legvégső esetben alkalmazná bármelyiket is. Azt viszont meglepődve vette tudomásul, hogy nem állandóan szívom a gázt. Elmondta, hogy ezt nyugodtan folyamatosan lehet szívni. Na, ettől a pillanattól én rácuppantam a maszkra és csak néha vettem le az arcomról. Egyszer viszont félredobtam, azzal a mondattal, hogy: „Ez placebo!!!!Nem ér semmit!” Ugyanis a fájásokat ugyanúgy éreztem.
Gábor végig kitartóan mellettem volt, és ez rengeteget segített. Borogatta a homlokomat hideg vizes kendővel és bíztatott, de amikor kellett akkor csöndben volt. Doki bácsi elég sűrűn bejött hozzánk, többször, mint a szülésznők. 16 órakor kaptam 2 szurit, amire már nem emlékszem, hogy mi volt, de ettől felgyorsultak az események. Közben kiderült, hogy amikor a glükóz oldatot bekötötte a szülésznő, elzárta az oxitocint, így az nem csöpögött majdnem 2órán keresztül, ráadásul a glükóz oldat is elállt. Dokim marha ideges lett, és hívott másik szülésznőt. A lényeg, hogy a szuri után 2 órával megkértem Gábort, hogy szóljon valakinek, mert tolófájásaim vannak. „Mond azt, hogy kakilnom kell!” Szerelmem rohant ki és nem győzte hangsúlyozni, hogy nekem kakilnom kell. Na, egy pillanat alatt berohant mindenki a szobába, és csak arra lettem figyelmes, hogy nagyon örülnek annak, hogy kakilnom kell. Gondoltam magamban, hogy rég volt, már amikor valakik ennyire örültek a székelési ingeremnek. Dokim is megjelent, megvizsgált és nagy örömmel vettük tudomásul, hogy kinyíltam 4 ujjnyira!!! Ekkor jött a hidegzuhany: „Nóra még 1 óra és eltűnik a méhszáj!” Miii??? Még egy óra??? Nem hiszem el! Kb.: 10 perc múlva ismét jeleztem, hogy nekem nagyon kell nyomnom és csináljanak valamit! Megint mindenki berohant és kiderült, hogy eltűnt a méhszáj.
Az új szülésznők (újabb műszakváltás) nagyon pozitívak voltak és egyből előkészítettek mindent, bejött még egy doki és egy műtősfiú is, így 7-en voltunk bent. Utóbb kiderült, hogy nagyon gyorsan tágultam ki és az is veszélyes. Viszont elindult a kitolási szakasz, ami olyan erőt adott, hogy az leírhatatlan. Gábor a fejem mellett állt, egyik kezével a fejem fogta, másik kezével az oxigént tartotta az orromhoz. A dokim a lábam között, másik a hasamat nyomta, szülésznők bíztattak. Később a két doki helyet cserélt.
Meg nem mondom hányadik tolófájásra bújt ki Jázmin a kis fejed, mert sajnos egy újabb probléma merült fel. Nem merőlegesen állt a buksid, így nem tudtál kibújni.
Doktor bácsi próbált segíteni, de egyszer csak azt hallottam, hogy azt mondja: „Még várunk 3 fájást, és ha nem sikerül, akkor császármetszés.” Én ekkor nagyon felszívtam magam, mert ha már ennyit végigcsináltunk, akkor már nem szeretnék műtétet! Közben megtörtén a gátmetszés, de akkor ezzel már nem foglalkoztam. Inkább megkértelek, hogy TE is segíts nekünk és akkor mindjárt összebújhatunk! Mivel szófogadó kislány vagy ezért a következő fájásnál már ki is bújt a buksid! Nagyon örültem, viszont meghallottam azt a mondatot, amitől mindig tartottam. „Az a fránya köldökzsinór a nyakán van. Nóra a következő fájásnál már kint lesz a baba!” Gondoltam magamban, hogy nem lesz itt következő fájás, mert a kislányom nyakán van a köldökzsinór! Én most kitolom! A fájás már múlóban volt, de én megpróbáltam még egyszer és sikerült! Éreztem azt ahogy kibújsz, abban a pillanatban megszűnt minden fájdalom, és megfogalmazhatatlan érzések kerítettek hatalmukba! Nem kellett többet várni! Végre megszülettél! Apukád végig bíztatott! Csak az Ő hangjára figyeltem és ez rengeteg erőt adott! Együtt csináltuk végig! Apa, Anya és Te! Mi hárman!
Egyből a hasamra tettek, majd egy kicsit feljebb, hogy a mellkasomon legyél. Csodáltalak! Sírás után megnyugodtál és csak simogattunk téged. Kicsit később elvettek, hogy édesapa el tudja vágni a köldökzsinórt! Én szóltam, hogy fényképezzenek le benneteket, mert életed egyik fontos pillanat volt ez!
![]()
Majd jött egy nővérke aki elvitt és lemosott, megmért.Közben a dokim elvégezte az utolsó simításokat. Felszívódó varratokat kaptam, és be kell valljam a varrás is fájt, de végig te jártál a fejemben. Miután elkészültél visszahoztak hozzánk és gyönyörű nagy, érdeklődő szemekkel figyeltél minket. Úgy éreztem, hogy meg akarsz nyugtatni: „Anya most már itt vagyok veletek! Egy egész életen át!” Ekkor felnéztem apukádra, akinek könnyek szöktek a szemébe! Soha nem láttam még sírni! Később megkérdezte a dokitól, hogy normális e, hogy nem tudja abbahagyni a könnyezést? Erre ő megnyugtatta, hogy ez teljesen normális.
Mivel a nagypapa nagyon aggódott már értünk, többször telefonált a doktor bácsinak, hogy érdeklődjön felőlünk. Arról is tudott, amikor már a vége felé jártunk. Éppen varrtak össze, amikor hallottam, hogy a másik orvos aki segített, apuval beszél telefonon. Megkértem, hogy hozza oda a telefont, hogy én is megnyugtassam, hogy minden rendben, és elmondhassam neki, hogy 2009.07.01. szerda este 19 óra 5 perckor megszülettél 3500grammal és 54 centivel 10/10-es Apgarral. Ja! És gyönyörű hosszú szempillákkal!
Amíg a 2 órás megfigyelésemet töltöttem, apukáddal elkezdtük értesíteni a rokonokat, barátokat! Nagyon sokan szorítottak nekünk, és nagyon sokan gratuláltak nekünk. Mindenki el volt ájulva, hogy 20 órás vajúdás után jöttél a világra.
Egyszer csak megjelent egy nővérke és Te ott voltál a kezében! Oda adott és megpróbáltunk cicire tenni. Az első pillanatban sikerült! Annyira boldog voltam! Olyan meghitt pillanat volt! Később amikor bevittek a szobába, pont etetés idő volt, így akkor is kihoztak nekem. Így szinte életed első 4 óráját együtt töltöttük!!!
Azóta is nagyon nyugodt baba vagy! Sokat mosolyogsz és nézelődsz, keveset sírsz! Csodálatos kis emberke vagy! Nagyon szeretünk! És most már téged is nagyon PAPÍR!!!
![]()
„Azért mert szerettek jöttem e világra,
S lettem új fény, csillag, szülők boldogsága.
Szeressetek mindig igaz szeretettel,
A kincsetek vagyok, pici kincs, de Ember!”
„ Igazából senki sem tudhatja, mi az élet értelme,
A világ vagy bármi más jelentősége addig,
Amíg nem születik gyermeke, és nem szeretheti Őt.
Azután az egész világegyetem megváltozik,
Már semmi sem pontosan olyan, mint korábban.”
2010.07.01 10:29
2010.07.01 10:38
2010.07.01 11:21
[quote="czigka"]A írta:czigka fiam még a délutániját alussza. Hogy lesz ebből még uzsonna, vacsora, játék, séta úgy, hogy negyed8-kor fürdés, 8-kor vacsi???????![]()
[quote="nyuszi81"]K írta:nyuszi81ispocok! Köszi a kérdésed,ma már nem volt láza(37,1 volt),és a délutáni alvása után már a közérzete is jobb volt,már játszott,jött-ment és nagyokat röhögöttViszont az egyedüli elalvásnak megint lőttek
Annyira bújós,hogy nem akar egyedül elaludni,én meg nem akartam most sírni hagyni lázasan
Ez van,nekünk ez egy visszatérő probléma lesz,úgy tűnik.
[quote="katy76"]B írta:katy76ond!
Horváth cuki az egyik kedvenc cukrászdám!
2010.07.01 11:57
2010.07.01 12:45
2010.07.01 13:22
[quote="katy76"]V írta:katy76oltunk ma tanácsadáson, hát Petra nem vitte megint túlzásba a hízást.
140grammot hízott az elmúlt hónapban, így 1 évesen 8.320g.
[quote="boo"]m írta:booiért raktatok Hugi tortája alá pokrócot?![]()
[quote="kicsidodi"]K írta:kicsidodiisfiamnak ma újabb kalandja volt a wc-papírral: magára hagytam a kádban (15cm vízben) pár percre, és mire visszamentem, egy fél tekercs papír figyelt a kádban a gyerek körül![]()
.
2010.07.01 20:32
2010.07.01 21:03
2010.07.01 21:21
2010.07.01 21:42
2010.07.01 21:43
2010.07.01 21:53
2010.07.01 22:06
2010.07.01 22:15
2010.07.01 23:27
2010.07.02 07:07

