loislane!
[quote="loislane"][ írta:loislaneb]Dodi!
Bakker a déli hsz-eden vinnyogtam a röhögéstől....
Igen, ehhez én is csatlakoznék, kicsidodi!
Pláne, hogy vizuális típus vagyok.
[quote="loislane"]F írta:loislaneérgek
Itten nem vannak, de én Kszéna vagyok, és mindent kinyírok aminek 4 lábnál többje van
Ezek szerint a kígyók maradhatnak.
[quote="loislane"][ írta:loislaneb]Czigka!
ma kétszer belefordult Zé a vízbe... lehet nem is kell neki úszógumi...megtanul inkább búvárkodni....
[quote="loislane"]S írta:loislanezamár tuti, bírom ezeket a rondákat...egyszer kihalásztam egy félkarú mackót a Auchanban a rohadt narancsok közül és megvettem....mert ő ugye nem kellett volna senkinek....
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy játékmackó.
Egy szép napon sok-sok társával együtt útnak indult. A gyárból ahol születtek, felrakták őket egy hatalmas kamionra. Hosszú volt az út, fárasztó, de nagyon izgatottak voltak, hogy vajon hová mehetnek. Jópár nap eltelt, amikor végre megpillanthatták új otthonukat: egy hatalmas nagy épület volt. Elképzelni sem tudták, hogy mi is az. Alig várták már, hogy lepakolják, és bevigyék őket. Egyszer csak eljött ez a pillanat is: akkora helységbe kerültek, hogy nem látták a végét. Csak ámultak, és bámultak, hogy mennyi minden van ott: rengeteg más játék, ruhák, amik sokkal nagyobbak voltak, mint ők, és csupa-csupa furcsaság. Rengeteg ember sürgött-forgott körülöttök, fontoskodva szaladgáltak fel-alá. Alig várták már, hogy hozzájuk is odalépjen egy FONTOS EMBER, de csak nem történt semmi. Nagyon elszomorodtak. Így telt el pár nap, amíg egy szép napon hozzájuk is odajött valaki. Megszámolta őket, írt valamit egy papírra, szólt egy másik FONTOS EMBERNEK, és kitolták őket egy másik helységbe. Na, itt ámultak csak igazán! Mindegyikük egyszerre beszélt, egymás szavába vágva hüledeztek. Ők voltak a legboldogabb játékmackók, akiket valaha is kipakoltak a polcra. Alig várták már, hogy jöjjenek a Gyerekek, és velük mehessenek. Nem kellett sokat várniuk: hamar megkedvelték őket, és mindenki addig könyörgött a szüleinek, amíg haza nem vitték valamelyiküket. Boldogan integetteg egymásnak, amikor egy-egy társukat kézen fogta egy kisfiú, vagy egy kislány. Tudták, hogy jó helyre kerülnek, és mivel a mackók éjjelente titokban kilopóznak a kis gazdáik mellől, sosem szakadnak el egymástól.
Egy nap azonban baleset érte az egyiküket hazafelé menet: leszakadt a karja. A Kisgyerek mérges lett, és ahelyett, hogy hazavitte volna, a naracsok közé hajította őt. Szegény mackó nagyon megrémült. Egyedül maradt, távol a többiektől. Rengeteg kéz nyúlkált körülötte, össze-vissza lökdösték. Nem törődtek vele, hogy fáj neki, ha ráesik egy-egy narancs. Kinevették, mert hiányzott a fél keze és odébb dobták. Szép bundája is egyre koszosabb lett. Hiába próbált kiabálni, segítséget kérni, ügyet sem vettetek rá az emberek. Nagyon elszomorodott, és azon tűnődött, hogy vajon mi lesz a sorsa. Észreveszik, és vissza küldik a gyárba, hogy új kezet kapjon? Vagy, ami még rosszabb, kidobják a szemétbe, hogy aztán megtalálja egy egér, és megrágja a bundáját? Már észre sem vette a feléje kapdosó kezeket. Egyszercsak azonban megragadta valaki. Rémülten nézett körbe, és azt hitte, hogy már viszik is a szemétdombra. Legnagyobb meglepetésére azonban, egy kosárba tették. Megsimogatták, megsajnálták: jaj, te szegény - mondták neki. És elindultak vele. A kosárban utazva nézte, hogy mennyi minden kerül még mellé.
Azután egyszercsak megállt a KOSÁR TULAJDONOSA, és kivette őt. Rettenetesen megijedt. Azt hitte, hogy megmenekült a narancsok közül, hogy valakinek megtetszett, ugyanolyan szépnek látja őt is, mint a többi játékmackót, és hazaviszi, de kiderül, hogy mégsem, itt marad. Beletörődve ült egy hosszú, mozgó valamire: "ez rosszabb, mintha ki sem vettek volna" - gondolta magában. Ahogy jobban szétnézett azonban, azt vette észre, hogy mindenki ilyen furcsa dologra pakol mindent, ami korábban a kosarában volt. Nem értette, hogy mi ez az egész, teljesen összezavarodott. Megint a kezébe fogta valaki, de ez nem a KOSÁR TULAJDONOSÁNAK a keze volt. Az a kéz egy szatyorba tette, és nemsokra rá újabb utazás vette kezdetét. Most már érezte, hogy biztonságban van, és ő is otthonra lelt, megmenekült.
Azóta ő legboldogabb játékmackó, aki valaha is született, és senki sem szeretne annyi boldogságot szerezni a GAZDÁJÁNAK, mint ő.
Aki nem hiszi, járjon utána!
:
