Na milyen nagyüzemi írogatás lett itt, mihelyst tömeges zugolvasói elökerülés történt. Ezt jól megaszontam...
Túléltem a terheléses cukort. A cukoroldat színre és ízre olyan volt, mint egy sürü szölölé. Meg lehetett inni, de nem éreztem olyan hü de nagyon jól utána magam. Pénteken kérdezhetek rá az eredményre.
Ami a futóbiciklit illtei: nekünk terepjárgányunk van nagyon széles gumikkal, így adódott. Az ülés átmenet nélkül minden fokozatban állítható magasságú, de ez inkább hátrány, mert nem tudom annyira meghúzni a csavarokat, hogy ne csússzon le az ülés egy idö után.
A miénk elég nehéz súlyra, így tartani se egyszerü, de Regö már vagy egy éve ezzel nyomul.
Dönci hirtelen gyógyulásnak indult, amióta az antibiotikumot kapja.

Visszatért a folyton éhes zsiványom.
Hétfön voltunk házikónézöben, leadtuk az ajánlatunkat, de az meglehetösen eltér az eladóétól úgy laza 60 ezer Euroval... Szóval a valószínüsége a nulla és a semmi között van, de legalább megpróbáltuk. Területre nem nyernénk vele sokat, mert iszonyú kicsi ház, de amiénk lenne és ez azért bearanyozná. A párom tegnap el is ment a szülökhöz térdre imára, de nem volt igazán boldog a hallottaktól.
Ma voltam Eni iskolájában kisegíteni napraforgómagos zsemlék és dippek készítésében. Furcsa élmény volt. Eni annyira más dolgokat tanul itthon, pl. a petrezselyem szára is annak a része, nem kell kibodni, az is mehet a kajába, vagy ne pocsékoljunk az alapanyagokkal, meg a kajával, aki nem szereti, az el se kezdje és így tovább.
A szünetben lementem vele az iskolaudvarra. Egy ismeröröm észrevett és odajött hozzám beszélgetni. Ezt az anyukát már nagyon régröl ismerem, mert együtt kezdtünk Enivel és az ö fiával a játszócsoportban. Akkor is, most is szimpatikusnak találtam. Szóval ö jött oda hozzám és elmesélte, hogy milyen jó volt Enivel együttmüködni és hogy milyen szociális, kedves kiscsaj, mennyire gondos, stb. Erre mondtam neki, hogy ezzel együtt is bukásra áll a másik tanárnö és a lányomat körülvevö közeg közremüködésével, aminek hallatán ez a tanárnö ismerösöm teljesen elsápadt, hogy az nem lehet. Hát nem lenne rossz, ha ennek tudatában szólna pár jó szót a tanári közösségben a lányom javára.
A tanult receptek, amikröl fentebb tettem említést, nem rosszak. A kenyérben pl. sok tej és túró van...
Mecsi nagyon csini vagy!
Mindenkinek köszönöm a ránk gondolást és a támogatást. Momentán rendben van a párom, de ez olyan lappangó ügy, bármikor bármi újrakezdödhet.
Lei jó utat, várjuk a képeket!
Most kicsit befejezem a fecsegést, annyi munkám van, hogy már a látványtól meg lehet örülni.
Na jó, még egy történetet a végére, mert nem hagyhatom ki: említettem már korábban, hogy a szomszédunk nemzett egy francia származású, de nem európai külsejü növel egy gyereket. A növel sose költözött össze, nem is szándékszik. A gyerek egész idö alatt hol az apjával van két.három napot, hol az anyjával, mikor kinek kell egy kis alvás. Ez a kisgyerek mindent megkap, csak egyet nem: egy müködö családot, szeretö szülöket, testvéreket. Az apukával minap összefutottunk a pincében. Én felfelé tartottam a csiper csapatommal, ö elöször a mosókonyhában volt, majd jött utánunk felfelé. Jött nekünk egy nagy csomag, mondja ö. Mire én, hogy azt én fel nem bírom cipelni, de javaslok egy cserét (mert magától ez a k-német ember ilyesmire nem gondolt): ö ideadja a karonülö gyerekét, öt felviszem én, a csomagot meg ö. A szavakat tettek követték, ki-ki felcipelte a maga terhét. Felérve elmesélte, hogy a fia mindig odakúszik (már bö egy éves, de még nem jár) az ajtóhoz, ha hallja a gyerekeinket. Megkérdeztem, hogy akkor miért nem engedi öt is ki, játszhatnának együtt. Ö nem akarja. Aha. Közben a hátam mögött nyitott ajtóba beült az ö kisfia Döncivel, majd apródonként bejebb kúszott feltünés nélkül, lemeózta a cipöinket, majd ötösbe kapcsolva besprintelt a szobába a többiekkel és rettentö boldog volt. Mondtam a meglepett apjának, hogy na akkor a gyerek el is döntötte volna helyette, hogy mi neki a jó, majd késöbb értejöhet. Közben megérkezett a meleg váltáshoz a bébi anyukája, ök visszamentek a férfi lakásába eszmecserélni, míg a kisfiú nálunk rettentö boldogan felfedezöútra indult. Amikor a szülei megjelentek az ajtóban és hívogatták, esze ágában se volt visszamenni a magányba. Rendesen be kellett érte jöjjön az apuka és nem volt valami boldog, hogy a fia ennyire jól érzi magát nálunk. Azt is elmesélte, hogy neki nagyon nem hiányzott ez a gyerek, mondtam neki, hogy akkor tegye le szépen és távozzon, mert nekem nem gond öt is megtartani. Csóri kiskölyök, sose hagyja el a száját egy mosoly, de nálunk teljesen kivirágzott. Amikor az apja visszavitte, mondtam neki, hogy bármikor átengedheti játszani, de erre azt felelte, hogy majd akkor, ha beszélni tud és szépen megkéri. Hát csessze meg a jóisten az ilyen barmokat! Bocsátassék meg nekem ez utóbbi mondat, de teljesen kiakadtam erre az embergúnyába öltözött állatra...
Tényleg megyek, mert közben több doboznyi legot borítottak ki és senki se érzi magát felelösnek, következésképpen nem akaródzik a dolog rendbe rakódni sem...
Az újaknak javaslom a legközelebbi nyilvános személyes randink felkeresését kölcsönös megszimatolás végett.

Szóval gyertek ti is a talinkra!
Puszi: én