Ahhh megtalaltam a neten a Mancim szuletesenek tortenetet. Mivel egyaltalan nem riaszto szerintem hanem inkabb kedvcsinalo (es meg akkor frissiben irtam, szal ilyen egy frissen megelt pozitiv szules) gondoltam ideteszem nektek is, hogy aki meg fel egy kicsit abba is lelket ontson

Akit meg nem erdekel az itt ugorjon
Neve: Lilianna Blanka Született: 2001.08.02. reggel 7.50 Súlya: 3470g Hossza: 56cm Kicsit nagyobb, mint a nővére volt. És akkor a történet, ami joggal nevezhető sikersztorinak és akár még irigyelni is érdemes lehet, én mindenesetre nagyon irigylem magam:o) Utolsó jelentkezésem szerdán este 10 után volt, amikor is bejelentettem, hogy csak a jövő héten szülök. Az utóbbi időben eléggé későn fekvő voltam, úgyhogy aznap sem mentem még aludni. Elintéztem a nagydolgom a Wc-n, ahol meglepődve tapasztaltam, hogy a nyákdugó egy darabkája távozott. De ez ugye mit sem jelent, gondoltam én. Azután lefeküdtem olvasgatni. Egy fránya éjszakai pillangó bejött valahogy a szobába és csapongott, előkészitettem egy konyharuhát, hogy majd azzal elkapom. Amikor megláttam, hol van, hirtelen felültem az ágyban, és akkor éreztem egy pukkanást majd valami meleg csorgást. Rögtön sejtettem mi a helyzet. A magzatviz nem volt sok, folydogált viszont, szép rózsaszines volt. Tanakodtam egy sort mindez éjjel fél egykor majd felhivtam az anyámat és konzultáltam vele, hogy ugye akkor most nekem mennem kell. Aztán szépen nyugisan összemotyóztam, felébresztettem a Boliviát (mert ugye ketten voltunk csak otthon), hivtam egy taxit és bementünk a kórházba. (Apa persze valahol Sopron magasságában volt, őt is felkeltettem, de mivel olyankor nem járnak a vonatok, nem tudott még elindulni) Szóval bementünk a lánnyal a szülőszobára, kb fél 2-re érkeztünk anyukám addig Vácon taxiba vágta magát és feljött Pestre a nagyért ahol átöltöztem, szivhangot néztek majd megvizsgált az ügyeletes doki. (Dr.Herczeg). Mindezt 0 fájással, semmit sem éreztem, pontosabban kezdtem érezgetni, mintha
Ekkor volt 2 ujjnyi a méhszáj. Kicsit kiültem a társalgóba olvasgatni, közben érkezett a gólya egy babával, óránként nézték a szivhangot. Elküldtek lefeküdni, hogy pihenjek, aludtam is valamennyit de felkeltettek, hogy megint megvizsgáljanak. A méhszáj továbbra is csak 2 ujjnyi volt. Kérdezte a doki, hogy hány percesek a fájásaim, de mondtam, hogy nem tudom, mert aludtam közben és nem az órát figyeltem. Vigyorgott ezen egy sort, majd mondta, hogy akkor 5-10 percesek lehetnek. Átmentem a társalgóba, ahol legnagyobb megdöbbenésemre találkoztam egy volt kolléganőmmel, akivel ugyanahhoz a dokihoz jártunk, mint kiderült, ők utánam érkeztek a szülőszobára. (Ugye azt irtam, hogy a dokim szabira ment három napra, úgyhogy egy idegen" dokinál szültem végül.) Kicsit beszélgettünk, majd visszamentem aludni. Őt óra körül kezdtem komolyabban érezni a fájásokat. Reggel 7-kor jött a váltás és az a szülésznő is, akinél szültem. Szivhangoztak megint, majd olyan negyed nyolc körül megjött az orvos, egyből nagyon szimpatikus és kedves volt: Dr.Józsa Ferenc, rá voltunk bizva a dokim szabija idejére. Megvizsgált negyed nyolckor, a méhszáj bő 2,5 ujjnyi volt. Ijedten megkérdezte, hogy rosszul vagyok e, vagy mitől vagyok olyan fehér, de megnyugtattam, hogy igy születtem. Rögtön vidámabb lett a hangulat

) Mondtam neki, hogy papás szülés lenne, de papa valahol Sopron és Bp. között ül a vonaton. Kalkulált, osztott szorzott, vacilált ezerrel de úgy látta, hogy papa még ideér. Neki különben is el kell mennie a rendelésére. Mondtam neki, hogy nyugodtan menjen csak, én nem szaladok el. Volt megint vigyorgás. Elment, nekem ekkor stabil kétperces fájásaim voltak, de egész másképpen, mint az első szülésnél. Akkor nem volt vége egy fájásnak, egyik a másikba ért, én pedig egy félkómás állapotban voltam, csak azt észleltem, amikor hozzám beszéltek. Most viszont kétpercenként jöttek a fájások, nagyon fájtak de el is multak és volt köztük szünet. Ezért tudtam sms-ezni is. Háromnegyed nyolckor kellett volna kapnom a beöntést stb, de mondtam a szülésznőnek, hogy annyira érzem, hogy megy lefelé a gyerek, nagyon nyomakodik már odalenn, hogy jobbnak látta előszedni a műszereket. Miközben pakolászott megvizsgált, a méhszáj már sehol nem volt és elkezdődtek a tolófájások. Szóltak a dokinak, hogy jöjjön vissza, de mire visszaért már volt majdnem egy babafejünk. Kérdeztem is közben, hogy most mi legyen, ha nyomni kell, azt a választ kaptam, hogy nyomjak úgy, ahogy én érzem. A nagynál annakidején vezényeltek. Igy tettem, csak akkor nyomtam, maikor muszáj volt. Kérdezte a szülésznő, hogy akarok e gátvédelemmel szülni, mire én visszakérdeztem, hogy akarjak e. Mondta, hogy látja rajtam, hogy tök nyugi és kooperativ vagyok és szerinte menni fog a dolog. Hát volt gátvédelem is. Mikor a fejecskéje kibujt a babynek, kicsit vártam megint, majd egy nagy lendülettel a vállak után meglett a többi babaalkatrész is. Volt ám nagy meglepetés, amikor közölték, hogy lány! Én nagyon örültem, titokban ebben reménykedtem, de mindenki annyira meg volt győződve az ellenkezőjéről, hogy csak fiúnévben jutottunk kompromisszumra. Na és megvolt a kistündér és megkérdezték, hogy mi a neve. Mondtam, hogy az nincs neki, és nem lehetne e megvárni ezzel a papát, amivel megint derültséget okoztam. Nem lehetett, mert jöttek a szülések sorban és muszáj volt regisztrálni. Ekkor a dokinak támadt egy ötlete, hogy hivjam fel a papát telefonon és beszéljük meg. Na el lehet engem képzelni, pici pocok alig kinn és mialatt a lepényt szültem kis segitséggel, apával társalogtam kedvesen telefonon aki ugye a vonaton csücsült még mindig - , hogy mi legyen a hölgyike neve. Megállapodtaunk, közben megszületett a lepény is:o) Dokibácsi elment menézni a volt kolléganőmet aki mellesleg utánam egy órával szülte meg második lányát Kamillát 4100 g-mmal és ezen idő alatt irtam Leppkének az sms-t. Szóval amikor még ott voltam kiteritve és ellátatalanul. Meg is lepődtem tegnap, amikor láttam, hogy 8 után pár percel már meg is irta nektek a nagy eseményt, akkor alig voltunk negyedórásak. Azután visszajött a doki, megnézte, hogy belül minden rendben e, közben egy kicsit sziszegtem (kiabálni nem szoktam, az valahogy nekem tapasztalatom szerint szülés közben nem megy, inkább a nagy csöndek jellemzőek rám), mire kérdezte, hogy fáj e. Mondtam, hogy ha fájna, akkor csöndben lennék, ne is törődjön velem, ez csak egy kis hiszti. Jót nevetett és mondta, hogy szeretné, ha mindenki csak ennyire hisztizne, mint én. A gát ép maradt, csak némi hangyányi sérülés volt, amire kaptam 3 öltésnyi felszivódó varratot, tehát még gátsebem sem volt-van. Egyáltalán nem érzek semmi fájdalmat, ülni is gond nélkül tudtam az első perctől. Pedig milyen rémes emlékeim vannak a gátsebekről! Végül lekapcsolták a maradék halovány fényt is, mellre rakták a babyt majd magunkra hagytak. Dokibácsi időnként beviharzott ugyan és tudósitott a másik szülés állásáról, de szunyáltam egy kicsit közben. Két óra múlva levittek az osztályra, újabb két óra múlva felkeltem zuhanyozni és kisdolgokat rendezni majd délután egy körül behozták a babát is. Átaludta az egész napot, majd éjfél után felkelt és hajnalig bulizott. Onnan kezdve azonban igazán jó gyerek, egy szavam sem lehet rá. Eszik, alszik, nyüszizik ha éhes, mindezt körforgásban. Semmi véget nem érő bömbölés. Éjszaka is roppant jólnevelt, este 10-kor ciciről beájul az ágyba, éjjel kettő körül van egy szopija azután hajnali 5-6 körül, közte teljes a csönd és a nyugalom, egy hang nélkül alszik. Szerencsére lett tejem aki ismeri az előtörténetet az érti a szerencsémet, de ehhez az kellett, hogy első naptól kezdve masziroztam a melleimet a kórházban, főleg szopi előtt, hogy neki könnyebb dolga legyen, mert fejni azt most mint az előzőnél sem tudok. Egy csepp sem jön, de ő legalább le tudja szivni, roppant tehetséges ilyen téren. Szóval masziroztam és első pillanattól kezdve szoptattam" háromóránként, majd harmadik napra lett is tejcsi, méghozzá úgy hogy nem volt az a borzalmas belövelés a maszirozás miatt nem volt túl sokáig a feszülés sem, amikor igen, akkor megint masziroztam. Egyetlen gondom van csak, hogy túl érzékenyek a mellbimbóim, igy iszonyúan fáj a mellrehelyezés, illetve utólag a bimbók. Nincsenek begyulladva, de teljesen tropa mindkettő. Ami segit az a Garmastan kenőcs, ezt mindenkinek ajánlom előre beszerezni és vinni a kórházba. Én minden egyes szopizás után ezzel kenem a bimbót és udvarát és ennek köszönhetően a sérülések még nem gyulladtak be és nem is véreztek. A pótdokibácsim azzal eresztett el, hogy maga aztán tudja, hogyan kell szülni, de a harmadiknál javaslom nagyon vigyázzon!!", ugyanis mint hozzátette, ő sem gondolta volna reggel a vizsgálatnál, hogy bő fél óra múlva, két és fél ujjnyiról túl leszünk a dolgon. Hát majd vigyázni fogok, hogy a harmadikat nehogy elhagyjam útközben:o) Bár jelenleg nem szerepel a terveim között több terhesség. És néhány hasznos tanács: a Garmastant már irtam, hogy aki tudja, szerezze be már a kórházra is, mert tényleg nagyon jó. A másik, hogy a Tenna betét én normált vittem nagyon bevált, sokkal jobban mint a betétpelenka, mert a felülete jobban beszivja a folyadékot, kevésbé zavaró igy, arról nem is beszélve, hogy sokkal jobb a mérete is, nem lóg túl az emberen és a formája is sokkal emberre szabottabb, kevésbé pingvines a járás tőle. A hozzá tartozó háló-bugyiból nekem M-es méretet ajánlottak a patikában, de egy kicsit kicsi lett. Aki ismer az tudja, hogy nem vagyok túl nagydarab persze én is hiztam eleget szóval nálam nagyobbaknak erősebbeknek jóval nagyobbat kell venni ebből. És még valami: Úgy nézek ki, mint aki félidős terhes. A méhem visszahúzódott rendesen, a dokim szerint ez már csak háj. Kedves tőle, nem?

) Azt hiszem, hogy most egyelőre ennyit, úgyis elég hosszú lettem. Ha van kérdés, esetleg maga a MÁV szülészete érdekel valakit, szivesen válaszolok.