Mónikám, aranyos vagy, de sajnos pont az a gond, hogy azt a kevés időt sem bírja ki Ádi, amíg a házimunka minimális részét meg akarom csinálni. Próbáltam már sokszor bevonni, nem érdekli igazából, kétszer felrakott két zoknit száradni, aztán ennyi. Mindenen hisztizik, amit nem adunk oda vagy szimpla "nem" a válasz. Oké, dackorszak, csak amikor már 1 óra alatt a tizenötödik hiszti van, akkor eleged van, de nagyon. Már előre rettegek a költözéstől, mert az egyetlen dolog, amit kértem, hogy a gyerek ne legyen a lábam alatt. De a fő gond az, h állandó probléma, hogy Ádi minden apró dolgot, ami a polcokon van, meg akar fogni, ezeket nincs hová rakni már most sem, hát még mi lesz költözés után, mert egyelőre fogalmam sincs, mit hová teszünk (az apró dolgokat). Talán ki kéne dobni az összeset
Nem tudom, én sokáig azt hittem, csak én látom Ádit ilyennek, amíg a bölcsiben is nem mondták, hogy nem hajlandó magát lekötni, mindig valakin lógni akar. Nem eljátszik mellette, hanem mindig valakivel akar játszani. Ami nem tűnik nagy furcsaságnak, kivéve, ha mindig ezt akarja, és Ádi mindig ezt akarja. Márpedig így nehéz bármit csinálni. Nem véletlenül nem tudtam még soha normálisan egy ebédet sem megfőzni mellette (és most nem kétórás extra dolgokról van szó). Nem tudom, én azt látom, hogy más gyereke azért néha legalább eljátszik az anyja mellett vagy leköti magát ennyi idősen egy időre. Ez viszont így kibírhatatlan. Amúgy az a baj, hogy senki nem hiszi el, milyen nehéz Ádival (én meg azt hittem, kinövi). Más gyerek megy a lepkék után, fák közé, felfedez. Néha ha van egy jobb napunk (mondjuk havonta kettő), akkor jövök rá, hogy mennyivel másabb is lehetne az egész. És nem értem, miért ez az egész, most őszintén, mostanában csanában is alig volt Ádi, ha van is, max. 5 órát van ott ébren (9-től 4-ig, abból 2 órát átalusznak), ez heti 3-szor. Nem gondolom, hogy ez a mellőzés netovábbja.