Bosszús vagyok.
Elmentünk, hogy Manót oviba irassuk. Természetesen túl sok jelentkező van. 40 helyre most jelentkeztem 27.-ként (ezen a héten van a beiratás), és akkor még sehol nincsen KSH-sok, akik előnyt élveznek. (Az ovi részben az ő telkükön épült).
Kérdezték, hogy jelentkeztünk-e más oviba. Mondtam, hogy nem, mert ide tudnánk a legjobban megoldani a jövést-menést. (Nevezzük "K"-nak). Megpendítették az "F"-et és a "B"-t. Mondtam, hogy "B"-t nem szeretném, mert autónk nincs, gyalog meg nehézkes az odajutás. "F"-ről túl sok szó nem esett, az még rosszabb.
A jelentkezési lapra rá kellett írni, hogy mekkora tesók vannak még. Kérdik, hogy Hugival mi van, bölcsibe megy.
- Ööööööööööö...........az a helyzet, hogy ezt igazán még nem döntöttük el.
(Tökre gázosnak éreztem. Egyáltalán nem beszéltünk róla Apával az utóbbi hónapokban. Részemről leragadtam az ovinál, és annál, hogy amíg nem megyek vissza dolgozni, addig kettesben lehetek majd itthon Hugival, ugyanúgy, ahogy Manóval, amíg oviba nem megy. Ahaaaa... Csak a kettő között van egy kis lauf.

)
Szóval mondtam, hogy számíthatok némi segítségre anyámék részéről, de tekintettel arra, hogy közel 70 évesek, azért ez egyre nehezebb lesz majd. Nekem meg vissza kell mennem dolgozni. (Nem akarooooooooooooookkkkkkkkkkkkkkk!!!!!!!!!!!!!

Szegény katy76!

)
Kérdeztem, hogy mit javasol. Azt mondta, hogy jelentkezzünk, mert úgyis marha nagy a túljelentkezés, és ha mégis úgy alakulna, hogy nem adjuk be Hugit, akkor talán még lehet, hogy majdhogynem meg is köszönik...
Beszélgettünk még egy kicsit, majd eljöttünk. (Ennek alighanem felettébb örültek az utánunk jövők, mert egy negyedórát biztos bent voltunk, szemben az előttünk levő 5 percével. Kb. 8-an vártak ránk. Amikor bementünk még csak 3-an voltak. Mindegy.

)
Útközben azon morfondíroztam, hogy veszteni valóm nem lett volnam ha megpendítem, hogy tavaly már jártunk itt, és akkor is kitöltöttünk egy ugyanilyen jelentkezési lapot. Nem mintha arra számítottunk volna, hogy felveszik, hanem mert nincs ugyan várólista, de azért nem baj, ha az embernek már hamarabb bent a papírja...
Azért nem szóltam, mert mondta az óvónő, hogy annyira meg van kötve a keze, hogy gyakorlatilag nem láttam értelmét. Annyit tudott mondani, hogy a jelentkezések után össze ülnek az egyéb óvodákkal együtt, és elbírálják, hogy aki több helyre jelentkezett azt vajon át tudja-e venni a másik ovi. És ez egyáltalán nem biztos. Tavaly ő sem tudott felvenni 7 gyereket, aki a körzetébe tartozott. És akkor még ott vannak a szociális indokok alapján javasolt felvételek, illetve azok a gyerekek, akik 5 évesek és kötelezendően átveendők.
Amikor hazajöttem, akkor felhívtam az egyik bölcsit, ahol előjegyzésbe vették Hugit, és vagy szeptemberben, vagy májusban ugyanekkor lehet menni jelentkezni, hogy jövő szeptembertől már mehessen.
Ezek után visszahívtam az óvódavezetőt, és elmondtam neki a bölcsis jelentkezést. Ennek ő nagyon örült. Virágnyelven mondtam neki, hogy tavaly már hagytunk nála egy papírt. Először nem értette, de aztán megígérte, hogy utána néz, mert nem emlékszik, hogy találkozott volna Manó nevével.
Olyan cikinek éreztem ezt az egészet.

Először azért, mert nem voltam felkészülve a bölcsődével kapcsolatos kérdésre (holott tök evidens, és Apával is komolyabban beszélnünk kellett volna róla már

), aztán meg azért mert szerintem több időt maradtunk ahhoz képest, hogy mennyi dolga volt, és mennyien vártak még kint (ő egyébként aranyos és kedves volt, egyáltalán nem akart mindket kitoloncolni az ajtón - legalábbis látszólag

), és később még telefonáltam is neki. Akkor meg kissé zagyva voltam, és fel is tartottam már.
Szóval, szerintem iszonyat béna voltam, ami azért nem jellemző rám. Ami nagyon tetszett neki az Manó volt.

Kérdezett egy-két dolgot vele kapcsolatban, és látszott, hogy Anyuka azért nem túlpolírozza a gyereket, hanem tényleg olyan, amilyennek mondja.

Mielőtt eljöttünk volna, pont akkor kezdett el olvasni Manó valamit, így Anyuka erre lecsapva elkezdte produkáltatni a gyereket (

): "Nnnnnnaaaa, mutasd meg szépen a néninek, hogy milyen betűk vannak ott? És a számok?".
Ez annyira bejött neki, hogy Manónak akart adni egy kis macit, hogy elhozza. Manó a kezébe fogta, megforgatta, és amikor megkérdeztem, hogy: "Na, mit kell ilyenkor mondani?", akkor nem szólt semmit, de a kezembe nyomta és fel akart mászni egy nagyobbért, ami a szék támláján volt.
Elköszönni sem akart, de szerencsére ezeket nem vette zokon az óvónő.
Ha ezt teszem a mérleg egyik serpenyőjébe, és nem lenne túljelentkezés, akkor fel is vennék, szerintem. De túljelentkezés van, és még nem is szobatiszta.

Szerencsére ez utóbbi nem került szóba.

Nem tudom, hogy mit fogunk csinálni, ha valamilyen csodálatos okból kifolyólag felvennék szeptemberben, de még akkorra sem menne.

Vannak valakinek ezzel kapcsolatos tapasztalata?
Ez tulajdonképpen csak a sztori. Nem emiatt vagyok bosszús (csak szóf@sásom van.

)
A "B" ovit felhívta anyám, és megkérdeztem hogy ők mit tudnak mondani a felvétellel kapcsolatban. Ők azt javasolták, hogy hozzájuk is jelentkezzünk. Hozzájuk is várni kell ugyan, de ha esetleg felveszik Manót, akkor később még mindig átkérhetjük magunkat a "K"-ba. Csakhogy én egyáltalán nem szeretném, hogy "B"-be járjon.
Az elmélet az, hogy ha felveszik "B"-be, és én "K"-ba szeretném átíratni, és lehet, hogy van valaki, aki "K"-ból szeretne "B"-be menni, akkor helycserés támadással megoldható a dolog. Ez így nagyon szép, csak az a bajom, hogy minden ovi a saját körzetéből jelentkezőket kell, hogy előnybe részesítse. Tehát, ha "K"-ban és "B"-ben sincs hely, akkor miért vennének fel oda, és fordítva. Ha valaki "B"-be szeretne menni, akkor miért vennék fel "K"-ba?
Semmi veszteni valóm nincs, ha mindkettőbe jelentkezem, de nem látom értelmét, viszont kifejezetten kavarás jellege van számomra.

És mindkét oviban ezt javasolták.

Namostakkómivan? Nem értem én ezt az egészet.
