Hali gali!
Na próbálom összeszedni mit akarok írni:
tejgyűjtőkagyló: én nem próbáltam anno, most se tervezem... én nem tudom hogy működhet, de ha pl az én tejem elkezd ömleni, akkor oda nem ez a kis izé kell

így én maradok a betétnél, vagy jobb híján zsepi...
nekem inkább időre indult a tejfolyás vagy másik: előre hajoltam és durr, vagy csak sima piszkálásra...
viszont most gondolkodok rajta, hogy lehet hogy ti az idő előtti folyásra gondoltok...

mármint a szülés előttire...
szülés közbeni kiabálás: hát (nem tudom ki nézte Talinn vagy Nanetto- kettőjüket mindig keverem) szóval számomra ez tök furi...
én is kiabálás "ellenes" vagyok- de nem tom cruise okoból... én a szülés előtt mindig attól féltem, hogy csak a méhszájam ne szakadjon és azt ne kelljen varrni... ezért én megfogadtam, amit mondott a szülésznő: nagy levegő be és lassan kifúj! fújva, nem üvöltve, mert a kiabálással nyomás is párosul, ami ha idő előtt történik- na akkor szakadhat a méhszáj...
szerintem (nem tudom ki osztja még a véleményem) a tágulási szakaszban történő fájások nem olyan gázosok, az a fájdalmas, mikor te már úgy érzed hogy jönne-jönne, nyomnál már, de még nem szabad és tartsd vissza picit, mert még egy picit kell tágítani- mondjuk nekem doki felnyúl és a buksin picit eligazgatta a méhszájam, picit tágított. aztán szóltam, hogy most már tényleg nem bírom tartani és szerencsére jöhetett is Marcu... na nekem ez a kitolás 2 nyomásból állt. és megnyugtatok mindenkit, hogy erő nélkül is ki lehet tolni, mert a szitu így volt: férjem bal oldalon a fejem/hátamnál, doki a jobb oldalon, szülésznő meg a gyereknél lent: és akkor szóltak, hogy nagy levegő be és "kakilunk nyomás". ember tolta a hátam, doki passzírozta a hasam, szülésznő meg húzta/fogta... én szinte alig erőlködtem...
de nagy agykontrolos banda vagytok! most lehet kontrolálni! én szinte minden nap beszéltem a gyerekkel, imátkoztam, babonás kívánságoztam... hogy gyerek, ugye könnyen kijössz! ugye nem fog annyira fájni mint ahogy mesélik... szóval lélekben pont arra készültem, ami volt.
a fájásaim nekem hamar jöttek és azonnal 2-3 percesek voltak, ami nem azt jelentette, hogy ennyi szünet volt közte, hanem a két fájás ennyi időnként jött. a fájás viszont kb 1 perces volt. és nem beszéltem mint egy kocsis, mert a beszéd is megterhelő lett volna. én a fájások közt egy fajta kábulatba estem, félig alvás, félig pihegés, félig készülés... egy szó se hangzott el... bár nem erőt gyűjtöttem ilyenkor, hanem vártam... és ott akkor úgy is csak arra gondolsz, hogy ennek egyszer vége lesz. az meg se fordult a fejemben, hogy nem bírom és csináljanak valamit... ha fáj akkor fáj... de ahogy Luna is írja, nem ellenállni kell a fájdalomnak, hanem engedd át magadon... a köztes időt pedig "élvezd" és töltsd el úgy ahogy jól esik- lazulj, bambulj, hunyd be a szemed. mellesleg nem mondom kétszer, hogy a fájások közti idő sem jelenti azt, hogy csitti fitti vagy

, csak nem fáj úúúúúgy- mert azért valljuk be, hogy a szünetek közt is egy 10 cm-es labdacs igyekszik kifele...

de nyugi, higyjétek el, hogy ezekben a pillanatokban a szervezetetek felkészül arra, hogy sikerüljön! (persze van akinek x okok miatt segíteni kell, így vagy úgy- de én most a sima szülésekről beszélek) szerintem nem szabad félni! és bár tényleg ez az ismeretlen dolog félelmetes, de próbáljatok mégis beleszokni a gondolatba.
én felkészültem rá anno, a sok történetből, hogy fájni fog, kurvára fog fájni... a legrosszabbat vártam... de még sem volt olyan rossz. főleg hogy tudja az ember hogy egyszer vége! és milyen vége lesz! csodás!
tőlem mindig azt kérdezték, hogy félek e a szüléstől és azt mondtam, hogy nem... aztán azért féltem, hogy miért nem félek... hogy milyen jó lenne, ha jönnének előre gyakorló fájások és lenne róla fogalmam, hogy milyen is... áhh... erre tényleg csak lélekben lehet készülni. készüljetek fel menstruációs fájdalmakra, csak akkorára, hogy majd beszartok... (sajna mi elég rég menstruáltunk, hogy felidézzük

)
bár lehet hogy én azon kevesek közé tartozom, akiknek a szülés a nagy flash közé tartozik, én hiszem azt, hogy ha jól ráedzi magát az ember, akkor nem lesz annyira borzasztó, mint képzeli.
és ne csak a fájdalmat lássátok a szülésben! egy vese görcsre vagy vakbél fájdalomra se tudunk felkészülni és az tényleg szar lehet és bizonytalan a vége, de itt tudod, hogy mi lesz a vége! csajok! nagy levegő, szúúúú-száááá-szúúúú-szááá! nem lesz semmi baj! erre készüljetek! fájni fog, de ésszel minden könnyebb!
visszatérve Hari aggodalmaira: én már bent voltam a kórházba (főorvos-protekció, kéznél legyek...) majd jöttek a fájások. 2-3 perc... szerncsémre a szülésznő pont éjszakás volt... gondoltam ez még tuti csak gyakorló/jósló fájás, de mivel aludni nem tudtam, így neki indultam, hogy megkeresem a szülésznőt, ha ráér, akkor nézzen meg. na a ctg gyenge fájásokat mutatott, szinte semmit 20-30 (bár délelőtt meg a semmi fájdalomra mutatott 70-80-at), csak az arcomról tudta az Évi, hogy most fáj... de fél óra alatt a beton zárt méhszájam 2 női újnyira tágult... szóval ha én itthonról indultam volna, hát lehet hogy a kocsiban szülök meg... és burok repesztésem volt. szóval én is úgy indultam le a szülészetre, hogy á ez úgy se az és az Évi is azt gondolta első blikkre, hogy semmi, de fél óra után kiderült, hogy szülünk, amire én 5 ször rákérdeztem, hogy biztos e, nem ám csak beleélem magam

majd mikor közösen azt mondták, hogy itt reggel 6-8 ra bébi lesz, megint rákérdeztem, hogy biztos e, ne kábítson, mert én ennyire fogok készülni fájdalom ügyileg (jó volt tudni, hogy x időt kell bírnom)- s aztán nem is 6-8 lett, hanem fél5! 4,5 óra alatt az első fájástól számítva megvolt!!!!!!
(magán véleményem szerint ehhez segített azért az oxitocin is- szerintem nem árt tudni, hogy az adott kórházba mennyire adagolják... szerintem ahol sok gyors első szülésről hallani, ott sanszos, hogy tolják a kismamákba, de én ezt nem is bántam...)
én attól féltem míg itthon voltam, hogy mi van, ha éjjel elfolyik a vizem és menni kell és a matrac tiszta szmötyi... és én így hagyom itthon a lakást

. így a 8. hónapot egy törölközővel a lábamközt/alatt aludtam végig
na nagy a pofám így egy szülés után, aztán lehet, hogy most élem majd meg a poklok poklát...
ami szenvedés volt számomra és jó volt, hogy emberem ott volt, hogy rá voltam kötve a ctg-re, meg az infúzióra is, állnom kellett, de kapaszkodni nem tudtam semmibe, így jobb híjján ember tartott hátulról... most ha megyek majd be a szülésznőhöz, akkor meg fogom ezt beszélni vele, hogy ezen hogy lehet segíteni. mert amúgy jó volt ez az állva vajúdás, mert azért így a gravitáció is hatott a gyerekre... fekve rosszabb lett volna, főleg hogy akkorra a szemérem csontom szülés nélkül is fájt és minden fekvő pozicíóban történő mozdulat kín szenvedés volt.
na azt hiszem nyomok egy küldést gombot
Vok a te szülésed is meghallgatnám... az a 22 óra nekem ultra brutál...