Sziasztok!
Már nagyon régóta olvaslak Titeket (konkrétan tavaly június óta), és már nagyon régóta tervezgetem, hogy én is írok Nektek, csak eddig nem tudtam rászánni magam.
De tegnapelőtt Apánknál megismerkedtem Kislibussal, amikor megláttam, biztos voltam benne, hogy az a tündéri kismami csakis ő lehet, és olyan kedvesen mosolygott rám, mintha ismerne, úgyhogy megszólítottam, beszélgettünk és megígértem neki, hogy most már írni is fogok. És végre írok...
Nekem olyan sok erőt adott az elmúlt hónapokban az, hogy olvastam, amiket írtatok, ahogy megosztottátok egymással (velünk) az érzéseiteket, reményeiteket és örömeiteket, és ahogy bíztattátok egymást, szóval úgy érzem, én már nagyon sokat kaptam ezzel Tőletek, és azt hiszem, itt lenne az ideje ezt viszonozni is egy kicsit…:)
Itt az ideje kikapcsolnom a zugolvasó-üzemmódot és átváltani valami aktívabbra!
Kislibus, Drága! Nagyon köszi az invitálást és a drukkokat! Sajnálom, hogy nem volt szerdán ultrahang! De a kép, amit mutattál Anna Katinkáról az annyira gyönyörű, olyan jó lehet nézegetni…
Chilike! Veled kezdem, mert a „babanet-függőségem” is Veled kezdődött… Tavaly júniusban, amikor a beülti után tervezgetted, hogy másnap már csinálsz tesztet, de aztán mégiscsak kivártad az eredetileg kitűzött napot, én úgy izgultam Érted, hogy mindennap amikor hazaértem, az volt az első, hogy megnéztem a fórumot, hogy megírtad-e mi lett az eredmény. És aztán úgy örültem a pozitív tesztednek, a magas hcg-eredményednek, aztán az ultrahangnak, és így tovább…! Olyan hihetetlen, hogy azóta már a kezedben tarthatod a két gyönyörűséges kislányodat!:) Sok-sok boldogságot Nektek!
Ági28! Nem tudom, szoktad-e még olvasni ezt a fórumot, de meg kell írnom Neked, hogy a Te történeted is annyi erőt adott nekem! Még tavaly nyáron, amikor sok időm volt, rákerestem a hozzászólásaidra, mert nagyon kíváncsi voltam a történetedre. Ahogy olvastam az egyes inszemek történetét, majd az első és a második lombikot, Veled izgultam minden egyes alkalommal, hogy vajon mikor költözött be a három babóca a pocakodba… A második lombikod történetén, a végén még sírtam is, pedig én ugye így utólag tudtam, hogy nincs miért izgulni, mert utána már nem kellett sokat várnotok! Ha erre jársz és van egy kis időd, írhatnál egy pár sort, hogy hogy vagytok, mi van mostanában Veletek!
Kkata! Mi elvileg ismerjük egymást…:) Novemberben jó néhány hajnalban együtt várakoztunk az Intézet előtt és sokat beszélgettünk! És nagyon szorítottam Nektek! Tudod, Szimba írta valamikor, hogy az első lombik ritkán sikerül (persze vannak kivételek, Hál’Istennek, ugye Julcsika
), de a második az annál inkább! Úgyhogy hajrá! Írj minél hamarabb, hogy mi volt tegnap Apánknál! Izgulunk Értetek!
Szimba és Szimbáné! Szerintem, biztosan lesz eredménye hamarosan annak a rengeteg pozitív energiának, amit kaptok! Nem csak a fórumozók, hanem szerintem a hozzám hasonló zugolvasók is nagyon-nagyon drukkolnak Nektek, ugyanis pl. Kkata is zugolvasó volt régebben, és novemberben, amikor együtt várakoztunk hajnalban az Intézet előtt (én mindig sokadiknak érkeztem, úgyhogy nem emlékezhettek rám), Kkatával mindig vívódtunk, hogy meg merjünk-e szólítani Titeket, megmondani, hogy mennyire drukkolunk Nektek! Egyébként, Szimba, nagyon jó a tanácsaidat olvasni ebben a fórumban, de én nagyon remélem, hogy hamarosan (minél előbb) a másik fórumban már a terhességgel, szüléssel, aztán a gyerekneveléssel kapcsolatos tapasztalataitokat és tanácsaitokat fogjátok megosztani velünk! Biztos, hogy majd akkor is ilyen tájékozottak lesztek, amikor végre a drága Esztili által becsempészett cuminak már egy (vagy több) kisSzimba lesz a tulajdonosa! Milyen jó lesz!
Micike! Hidd el, nagyon jó úton vagy a TSH-csökkentéssel! Nekem azt mondta az endokrinológus dokinőm, hogy tavaly májusban volt egy azzal kapcsolatos konferencia, hogy a pajzsmirigy-működés és a teherbeesés hogyan függ össze, és beszámoltak olyan kutatásról, hogy kizárólag az a tény, hogy a TSH-szintet 2 alá csökkentették, kétszeresére növelte a teherbeesés valószínűségét! Nyugat-Európában egyébként a felső határértéket már általánosan levitték 4-ről 2,5-re, de a babaprojekthez állítólag 1 körüli szint lenne az ideális. A doktornővel megállapítottuk, hogy lehet, hogy ez az oka az ismeretlen eredetű meddőségek nagy részének, hiszen ha már a TSH a határérték alatt van, nem foglalkoznak vele, normálisnak tartják, és közben mégsem az…
Neked egyébként mennyi is volt a TSH-d, és hány mg Euthyroxot vagy Letroxot kapsz?
Szurikáta! Olyan jó, hogy mostanában ennyit írsz! Olyan szívmelengető dolog, hogy itt vagy és bíztatod a topiklakókat!
Kitti4! Elvileg mi is találkoztunk és beszélgettünk egy kicsit tavaly júniusban (nem tudom emlékszel-e rám), de azóta sajnos nagyon ritkán jössz a fórumra, pedig én nagyon szeretném tudni, hogy mi történt azóta Veletek, hol tartotok, mikor drukkoljak Nektek igazán!:)
Kriszto82! Azt hiszem, mi is beszélgettünk múlt hétfőn, szerdán és pénteken (az áramszünet után…) Izgultam Értetek a héten, hogy vajon hány csöppséget kaptatok vissza és aztán úgy örültem, amikor jelentkeztél, hogy két gyönyörű, egészséges 5-sejtes csöppséget…! Ne bánd, hogy hétfőn kaptátok vissza őket és nem szerdán, hidd el, jobb helyen vannak ott, ahol most vannak…:) Drukkolok, hogy erősen kapaszkodjanak!
Bodza! A Te írásaid és a pozitív személyiséged annyira áthatják az egész fórumot! Annyira jó hangulat, olyan pozitív légkör alakult ki itt (és a másik fórumon), és ez szerintem annak is köszönhető, hogy belőled csak úgy sugárzik a szeretet mindenki felé! Olyan jó olvasni, amiket Esztiről írsz, ő is egy tüneményes kis nő lesz, de hát volt kitől örökölnie…
A gyereknevelési, -ápolási, stb. tanácsaidat pedig egy jó ideje elkezdtem elmentegetni a gépemen egy „Bodza tanácsai” mappába, hogy ha eljön az ideje, könnyen megtalálhassam, és alkalmazhassam… Esztikének gyors gyógyulást kívánok!
Elnézést mindenkitől, hogy ilyen hosszúra sikerült a hozzászólásom… Rólunk egyébként annyit röviden, hogy szerdán volt a 3. inszeminációnk. Elvileg semmi komoly probléma nincs se nálam, se a páromnál, mégsem akartak eddig jönni a babócáink… De majd most!
Egyébként én igyekszem azt tudatosítani magamban, hogy ez az egész igazából nem rólunk, nem a mi életünkről szól. Ha egy kis lélek úgy dönt majd, hogy a mi gyerekünknek szeretne majd megszületni, az az ő élete lesz, és neki kell eldöntenie, hogy mikor szeretné elkezdeni! És ez óriási döntés szerintem, sokkal nagyobb, mint a mi döntésünk. A feltételeket persze meg kell teremtenünk az érkezésükhöz, és igyekeznünk kell minél jobb feltételeket teremteni, de nem dönthetünk helyettük.
Azt gondolom, később is a szülő-gyermek kapcsolatban a bizalom a legfontosabb (ezt látom Bodzin is és a többi fórumozó kismamán, hogy nagyon bíznak a gyerkőceikben!), és szerintem nekünk is (leendő kismamiknak) már most azt kell éreznünk, hogy nem döntethetünk ugyan helyettük, de maximálisan bíznunk kell abban, hogy jól fognak dönteni! Pillanatnyilag az életük első és legfontosabb kérdésében: hogy mikor szeretnék elkezdeni.
És egyébként is: „A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást.” /Coelho/ Csak aztán mi hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni, és állandóan sürgetnénk a találkozás időpontját.
És még egy utolsó, ehhez kapcsolódó csodálatos idézet drága Bodzánktól:
„…biztos vagyok benne, hogy a leendő Gyermekeitek is alig várják a pillanatot, amikor eljön az idő a nagy találkozásra.”
Tényleg, te már jól vagy?
Mindenkinek az áprilisi topik lombikhoz és Krisztonak a beágyazódáshoz!
