Sziasztok!
Itthon vagyunk. Minden rendben, Hanna baba most alszik.
A szüléstörténetemet már a kórházban a szülés után megírtam, friss élményekkel, mindjárt bemásolom. Jó hosszú!
Átfutottam, amit írtatok, de látom, még senki nem követte a példánkat... Be kell valljam, amikor még előtte voltam, én is nagyon vártam, hogy mi lesz, de amikor eljött az ideje a kórházba indulásnak, még szívesen tartottam volna bent egy kis ideig.
Persze így utólag jó, hogy kijött
.
Szülés:
(09.15. szerda 13:25, kórházi ágyon írva)
Éjszaka 1-kor megint arra ébredtem, hogy méhösszehúzódásaim vannak, de mivel előtte szinte minden éjszaka, ezért nem tudtam, hogy csak álmodom, ill. hogy nem lesz-e megint az, hogy egy darabig megy, aztán nagy csend
.
Hát nem lett. Páromat nem ébresztettem fel, hadd aludjon (legalább ő legyen kipihent
), én meg elkezdtem mérni. Kb. 10 percenként jöttek, és azért ebben már volt erő.
Fürödtem, aztán a kanapén megpróbáltam én is pihenni a köztes időben. (A férjemet nem zavartam, mert ő és a gyerekek az emeleti szobákban voltak.) E két dolgot váltogattam (a méhösszehúzódások jól bírhatóak voltak), amikor egy kicsit besűrűsödtek, már 5-6 percenként jöttek.
Mivel tőlünk a kórház elég messze van (még csúcsidőn kívül is, 1/4 6 volt), gondoltam itt az ideje felébreszteni a páromat. Ő is zuhanyozott, borotválkozott, aztán indultunk. Szóltunk a dokinak és a szülésznőnek (fura módon mindkettő épp ma volt ügyeletes
, így csak egy kicsivel kellett korábban bejönniük). 1/2 7 k. beértünk mi is, szülésznő már várt.
Az első CTG kicsit rossz lett, ill. a vérnyomásom is picit a határérték felett volt. Járkáltam, aztán a doki is megérkezett, ő vizsgált meg először. Mint kiderült a keddi, előző napi állapot teljesen hasonló volt...
Burkot repesztett, aminek annyira nem örültem, mert a két nagyobbnál ekkor jöttek a sűrű és fájó méhösszehúzódások, ráadásul Beninél ez a rész több, mint 8 órát tartott 2-3 percesekkel... (Nátánnál nem derült ki, meddig tartott volna). Szóval nem volt túl bíztató. Fájások tényleg beindultak változó időközökkel, de azért sűrűbben, hát nem volt könnyű. Közben persze CTG, amik szintén nem túl bíztató képet mutattak, mert a méhösszehúzódások elején leesett a szívhang, de aztán rendeződött. Nátánnál is így kezdődött, emiatt lett császár.
A bíztató viszont az volt, hogy tágultam
. A burokrepesztés szűk 2 ujjnyi méhszájjal 1/2 8-kor történt és 8-kor már 3 ujjnyi volt!!
Csak ne kellett volna felfeküdni a vizsgálatokhoz, ill. a CTG is kimaradhatott volna (természetesen nem lehetett, ezzel tökéletesen egyetértettem, és a szülésznőm volt olyan kedves, hogy megengedte, hogy álljak)! Haladgattunk, fájt, én meg közben róttam a köröket a szülőszobában (szerintem maratoni távot
gyalogoltam le, de a méhösszehúzódások alatt érdekes módon így tudtam egyedül normálisan lélegezni (és konszolidáltan kinézni (utólag a párom és a szülésznő is azt állította, hogy nagyon sikerül, hát én nem így éreztem
), nem ordítani
)) és ugye a gravitáció... Az nagyon sok erőt adott, hogy most tényleg nem hiábavaló volt. Közben a doki a férjemet tájékoztatta, hogy milyen következményei lehetnek a szívhang leesésnek (tudtuk, ill. persze most eleve benne volt a császár lehetősége, így semmi nem ért volna váratlanul, csak max. rossz lett volna...), de ezek a tágulás előrehaladtával Istennek hála teljesen megszüntek
. A férjem nem nagyon tudott segíteni (én egy kicsit magamnak való vagyok ilyenkor), de már a jelenléte jó volt (bár egyszer mondtam neki, hogy a telefonja az akváriumban fog kikötni
, mint előző napban a Barátok Köztben, persze nem engem akart bosszantani (nem is bosszantott), csak épp mára teljesen tele volt a naptárja tárgyalásokkal, és nem mindenkit tudott előre lemondani hajnal 6-kor. Azért ez csak egy nagyon pici részénél történt a szülésnek, igyekezett maximálisan rám figyelni). Közben voltak toló jellegű fájások, de nálam ezek nem különültek el élesen a normáltól. 10:05-kor megint megvizsgált a doki és tolhattam! Alig akartam elhinni, hogy pár percen belül baba lesz, mert Beninél ez a rész is 1,5 óra volt. Lehet, hogy most jobban csináltam?
2 fájással már a buksija a gátnál volt (nem ragaszkodtam a gátvédelemhez, és az előzetes császár miatt inkább vágtak)), és még egy fájással ki is bújt 10:18-kor. A párom elsőre nem ismerte fel, hogy lány!
Ami az egyik nagy vágyam volt: hasamra kaptam, rögtön megnyugodott, apuja elvágta a köldökzsinórt.
Még maradt nálam pár percig (érdekes módon a két szöszi fiam után ő sötét hajú
), aztán ott a szobában megmérték (dokim ismét jól tippelt) 3800 g és 56 cm. Mosdatás nem volt, bebugyolálták, apuja pedig tarthatta a varrás alatt (kicsit repedtem a méhszájnál is). Aztán egyedül hagytak minket 2 órára (SMS hegyek és telefonok), szopizott. Az idő leteltével átvittek a gyerekágyas részre, őt megmosdatták és kaptam is vissza. Kicsit később én is elmentem zuhanyozni, most meg én írok, ő meg békésen alszik.
(14:30) Ez ekkor készült:
Bár nem volt könnyű, és közben mondtam is a páromnak, hogy a következőt most már tényleg ő szüli meg
, mégis nagyon jó emlék már most a szülésem. A dokim és a szülésznőm végtelenül kedves és segítőkész volt (hála nekik
), viszonylag gyors volt (a tényleges tágulási szak 2,5 óra), ill. a császárt is elkerültük. Külön öröm, hogy a két fiú után kislányunk lett... Mit akarhattam volna még?
ÉS a mai napig az élmények:
A gyerekágy most egészen felülmúlta a várakozásomat. Szülésznők és a csecsemősök is kedevesek, figyelmesek voltak. Hanna azon a 10 percen kívül, amíg a szülészetről a gyerekágyra kerültünk, ill. a fürdetéseken kívül végig velem volt. Jól szopizik, sőt túl jól, kisebesítette a mellemet (kicsi a szája, nagy a cici, nem tudta kellően bekapni). De nagyon szorgalmas volt már az első napon, nem nagyon olvasta a szakkönyvet
, miszerint neki ilyenkor rövidebben, de gyakran kell szopiznia. Meg is gyártotta a tejcsit, már a második napon újra hízni kezdett, és tegnap este 3760 g-nak mérték
(ugye 3800 g-mal született)... Nagyon jó leányzó, ha teli van a pocija, akkor alszik (tegnap éjszaka 5 órát egyhuzamban, és akkor is nekem kellett ébreszteni), ébren sem sír, hanem nézelődik.
Itt egy esti nyitott szemes kép (azért ilyen, mert ne akartam vakuzni, nehogy megijedjen):
Ez meg a mai hazahozatal:
Beszti
