Nekem is volt ilyen tapasztalatom. Apukám nagy gonddal megcsinálta a húslevest, összedolgoztuk a répát, krumplit, husit belőle, és a 2. kanálnál már öklendeztek. Ugyanez volt a reszelt almával. Majd' megfulladtak tőle! De mikor foguk volt már, akkor szeletelve elmajszolták örömmel, reszelve akkor is öklendeztek. Azóta nem eszik, csak harapva vagy felcikkezve. Vannak ilyenek.
Sajnos néha én is kiabálok, és utána mindig úgy bánt, hogy ezt tettem, de akkor abban a pillanatban nem látok már más megoldást.Sajnos. Biztosan szegényes a készletem. Ha erre van valami ötlet, szívesen fogadom!
Judit
Férjeinket összeköthetjük. Nem szereti a kiabálást, végtelen türelemmel bír,de elárulom, hogy néha még őt is kihozzák a sodrából, és elkiabálja magát, na akkor igazán meglepődnek a lányok és tudják, hogy mostmár ideje befejezni a rosszalkodást.
És én annyira tisztelem ezért a türelemért, amit én itt össze nyavalyogtam szülés előtt... ugye lányok? Ti is kaptatok belőle.
ma a Corában egy néni ( a bevásárlókosár félig pakolva, a gyerek rajta a hordozóban): Jaj, de aranyos baba! Mennyi idős? Mondom neki, hogy 3 hónapos lesz. Mire ő: komolyan? De ugya kocsival van, nem így húzgálja?
Gondoltam utána nagyokat! Mit képzelnek rólam! Azért mert 16 évesnek nézek ki, még nem kell hülyének is nézni.
















[/





