Vagyok én is, csak inkább olvasóban, mint íróban. Amióta Dönci lenyalta a bevásárlóközpontban a korlátot, nemcsak ö, hanem a párom kivételével mindannyian iszonyatosan taknyosak vagyunk. Dönci vagy 3x totál telibe az arcomba hapcizott és legalább kétszer szó szerint a szájamba törölte a teljes orrtartalmát. Na ehhez képest elég jól tartom magam, inhaláltam és a jelek szerint nem lesz gubanc, nem fáj a torkom és a hetek óta tartó éjszakai köhögéseim is megszüntek, már csak levegöt kénbe kapnom az orromon keresztül és minden jó.
Olyan mennyiségü zsebkendöt használ a banda, hogy az már döfi. Nem is adtam be a múlt hét végén ill. tegnap Regöt és Imit az oviba, mert nem akartam mást se megfertözni ill. másodlagos fertözésre se szert tenni, de a jelek szerint nem vészes - még/már - a helyzet. Szokás szerint Eni bírja a legjobban...
Éhes vagyok folyton és mégsincs kedvem enni. Olyan furcsa ez. Dönci viszont helyettem is eszik. Leginkább a savanyú cuccokra bukik mostanában. Én rá vagyok állva a savanyú uborkára, de ö legalább a felét megeszi. Tegnap 3 uborka után visszaszereztem az üres üveget. Gondolom nem véletlen, hogy ennyire szereti a savanyút, mert a terhesség alatt vele is nagyon rá voltam állva erre az ízvilágra. Folyton a savanyú Haribo-t nyomtam, már szinte függö voltam töle.
A fogam megnyugodott, csak maradna most már így! Legközelebb 3 bölcsességfogamat akarja megfúrni a doki...
A játékbazárra úgy volt, hogy az én speciális barátnöm is jön velem. Megbeszéltük, hogy értemegyek, felhívtam elötte, de nem vette fel és azóta se hívott vissza. Nála mindig az az érzésem, hogy én csak akkor kellek neki, ha ló nincs, mert szamárnak még éppen jó vagyok. Mindig akkor hív, ha unatkozik. Mi vagyok én, társalkodónö? Utálom, ha hetekkel elöre lefixálunk valamit és utána szó nélkül palira vesz, immár sokadjára.
No mindegy, nem borzolom a kedélyállapotomat miatta. Így elvittem a gyerekeket, ök kint játszottak a hóban, amíg én gyorsan végigfutottam a terepen. Nem volt nagy eresztés, mert zömmel babák, babaruhák és kellékek voltak, de egy kis playmobil azért becsúszott (állatok), 3 könyv, némi plüss, aztán ennyi. A lányoknak szereztem egy-egy plüsstündért (nici), Dönci meg rávetette magát a két egyforma, de különbözö színü macira (nici). Még sose érdekelte ennyire egy plüssállat se, de ezektöl teljesen oda meg vissza van. Cipeli és szeretgeti öket, maga a nyugtalanság, ha az egyik mackó átmenetileg elbújik...
Sziszka a malac lehet, hogy szerinted ronda volt, de ha finom, akkor megért egy misét. Én ilyet elöször és utoljára gyerekkoromban ettem, de nem emlékszem, hogy ízlett-e?
Mazska neked sok pihenést és fel a fejjel! Én is folyton aggódom magamért/magunkért, de csak rendben lesz minden, nem!?
Panna ti végülis hol építkeztek? Kertes? Valahogy ez nem tudatosult még bennem, csak a sok lotufuti, amit megcsináltok.
Ritus örülök, hogy zömmel (a takonykórtól eltekintve) minden rendben van veletek. Nagyon édes a ded és milyen nagy haja van, mondtam már?
Nálunk mindenesetre nem kivitelezhetö a nehéz súlyok nem emelése.
Boni nem válaszoltál, hogy milyem a ti csatahajótok, ha már a panther nagy volt?
Apró ezek a munkahelyedröl és a fizetni nem akarásról szóló történetek teljesen az idegösszeomlás szélére visznek engemet is. Hogy lehet ezt egy családdal, egy várandós anyukával megcsinálni? Én talán már a médiánál kopogtatnék, hátha más is járt hasonlóan és felfigyelnek a történetedre?
Itt megint rengeteg hó esett. Olyan vacak ez így, mert napközben olvad, éjjel szakad, így minden van, jég, latyak és hó is.
Most lassan mennem kell, mert össze kell raknom az eladásra szánt cuccokat, mert pénteken van leadás, szombaton meg bazár. Oda terheseknek elöbb van belépés, ki is fogom használni, de lesz is nagy pusmogás, mert mindenki ismer ott (Eni második ovija volt, mindenki utált minket, de mégis kibírtunk egy évet.), de nem kedvel. Mindegy. Végülis azt gondolhatnak ill. mondhatnak, amit nem szégyelnek.
Ha kihagytam volna valakit, vagy valamit nem említettem volna, elnézést. Még mindig leköt a hányinger, a fejem nem a régi, mindent elfelejtek.
Szóval mentem molyolni. Puszi: én
<
