Emerenc,
De aranyos vagy
A másikon írtam neki a beülti utáni időszakkal kapcsolatban, olvastadn? Ide akartam, de akkor kidobott a net, és már nem jöttem vissza akkor.
Zsuzskának is írom (ugye te kérdezted?): nekem ugyan szerencsére (nem bírok elég hálás lenni ezért) csak egy beültetésem volt, én én utána 2-3 hétig konkrétan semmi nem csináltam. És ez iszonyat jól esett, mert előtte volt folyamtosan a két inszem meg az egy lombik, és már eléggé fáradt voltam munka mellett. Naphosszat fetrengtem, olvastam (előre megvettem olyan- történelmi- könyveket, amiket imádok), sorozatokat néztem, aludtam rengeteget, és nagyon sokat gondoltam az egyszer visszakapott babámra. És szuperül éreztem magam, 2 hétig egyáltgalán nem izgultam, valahogy olyan nyugodt voltam, úgy érztemtem mindent megtettem, innentől már csak bíztatnom kell a babámat, de ezt a 'harcot' már sajnos nem tudom helyette megvívni. Szóval csak drukkoltam neki folyamatosan.
Na most meg akkorát rúgott belém, ahogy ezeket a sorokat írom
A beülti után 3 napig nem is nagyon keltem fel. Főzni nem főztem, anyukám szállította a kaját. 3 nap elteltével estébként fél órára elmentünk sétálni a férjemmel és a kutyákkal, de nekem ez eszméletlen jól esett, mert amúgy minden nap sétálok, és már hiányzott. Szóval ezt sem kell erőltetni, aki nem szereti.
És rengeteg hús (nekem 60 dk volt az adagom, túlstimu miatt), és 3-4 liter folyadék.
Emerenc a ma reggeli gondolataidról:
ezek bennem is felmerültek, még a lombik előtt. De ugye tudod, hogy ez butaság? A lombik babák egyáltalán nem lesznek másabbak, illetve azt sokszor hallani, hogy sokan közülök nagyon intelligensek, de azért én erre sem vennék mérget. Ugyanúgy 'készülnek', mint a rendes babák, csak itt nem a leggyorsabb ér magától célba, hanem a leggyorsabban a biológus pécézi ki. Miért lennének mások???
Nekem egyszer beszólt valaki, amikor a fagyasztásról beszéltem (tudod nekünk vannak fagyasztott embrióink), hogy szerencsétlen gyerek, milyen tudatalatti emlékei lesznek majd... hogy hogy indult az élete. Én nem hiszem, hogy ez benne van egy gyerekben. Azt viszont hiszem, hogy ha a gyerek nagyobb lesz, és megtudja, hogy a szülei mennyire szerették volna, hogy ő legyen, és mennyi mindent megtettek ennek érdekében,, az az ő lelkében csakik pozitív hatással bírhat! Képzeld el, ha neked azt mondják a szülied, hogy évekig orvoshoz jártak, ilyen meg olyan vizsgálatotok estek át, csak hogy megszülethess... szerintem ez jó. A saját bőrömön tudom az ellenkezőjét (én 'becsúszott' baba voltam), hogy ez milyen rossz, és mennyivel jobb lenne, ha tudnám hogy nagyon akartak a szüleim.
A statisztikák egyébként pedig már félelmetesek. Most nem emlékszem a pontos számra, és nem akarok hülyeséget írni, de mintha 5%-a a gyerekeknek ma már mesterséges megtermékenyítéssel születne. És ez az arány rohamosan nő!
Amúgy meg én nem hiszem, hogy a suliban ez téma lesz a gyerekeknél...
Az ovitrelle-t le lehet adni patikában, ezen ne izgulj!
Amúgy jónak tartom a férjed hozzáállását, hogy mindig csak a következő lépéssel foglalkozik. Én ezt Dévainál tapasztaltam először, sose lehetett tudni mi lesz majd, csak hogy most mi lesz a követekező... és így valahogy sokkal jobb volt szerintem.
Nagyon drukkolok neked!
Kkata,
Megkaptam ám az sms-t, köszi, csak akkor kóma voltam és nem bírtam válaszolni! Nézem ma este a Magellánt
Mázlista vagy a kedden, nem kell előbb menni, csak az időpontra
