Hali!
Csipike!
De jó, hogy újra itt!
Ma eszembe jutottál a trolin, hogy mi lehet veled.
Hazaértem az utsó vérvételről
6 kémcsővel szívtak le.
Eddigi tapasztalatom szerint 10 után mindig kongott a labor környéke, na ma nem.
Kígyózó sor, háborgó emberek, anyázás, lincshangulat.
Nah, mondom fasza!
20 percel a 2 óra lejárta előtt értem oda (terheléses vércuk. vizsg.), beálltam hát a sorba, nehogy még jobban felborzoljam a kedélyeket.
Persze sasoltam az órát, hogy ha tetszik, ha nem, 20 perc múltán behussanok.
Meglepetésemre vagy 5-6 előttem álló emberke is arra buzdított, hogy menjek be soron kívül.

A végén így is lett.
Tegnap a terhesgondozáson velem együtt volt bent egy csaj és épp az iránt érdeklődött a dokinál, hogy milyen érzés az, amikor elfolyik a magzatvíz, mert neki ez a 4. terhessége, de ez eddig kimaradt az életéből.
Deréktól lefele szintén totál szétcsúszva érzem magam. Mintha egész éjjel állva aludtam volna. Aztán nagyjából bejáratódok napközben.
De alapvetően egész jól alszom. Csak a cicut kell kerülgetni, akivel egy ágyban alszunk, mint Kakti a kutyukkal

mert mindig minden (ágy, takaró) legkellősebb közepén terpeszkedik. Szegénykémnek alig egy hónap múlva el jön a rossz világ.
Ki lesz zárva a szobából.
Biztos itt fogja kapirgálni az ajtómat, nekem meg megszakad a szívem.
