2001.10.04 19:16
2001.10.04 20:11
2001.10.04 20:19
2001.10.04 21:12
2001.10.04 22:07
2001.10.05 00:13
2001.10.05 01:27
2001.10.05 08:57
2001.10.05 17:50
2001.10.05 20:16
2001.10.05 21:13
2001.10.05 21:18
2001.10.05 21:39
2001.10.05 21:54
2001.10.05 22:33
2001.10.06 08:41
2001.10.06 09:26
2001.10.06 10:53
2001.10.06 18:57
2001.10.06 19:16
Jó szórakozást. Bár nem értem, hogy "komoly" orvosok miért irogatnak egy ilyen topikba. Nincs más dolguk? Ezt az időt pl. szánhatnák arra, hogy több infot mondanak el a betegeiknek. Ugye Léda??? 2001.10.06 19:24
2001.10.06 19:31
2001.10.06 20:16
2001.10.06 21:28
2001.10.06 22:06
2001.10.06 22:06
) 2001.10.06 23:34
2001.10.07 09:37
Én úgy gondolom, hogy felelősen döntöttem az otthon szülés mellett. Nagyon sok orvos és nőgyógyász ismerősöm van, valamint sikerrel tanulmányoztam a hazai tankönyveket, de melléjük elolvastam a másik oldal véleményét is. Továbbra sem mondom, hogy szüljön mindenki otthon. De nekem ez volt a legjobb. Miért? Még mielőtt a baba gondolata felmerült volna előttem, a szülészeti osztályokon szerzett tapasztalataim megrázó élmények voltak számomra. Sokáig nem is akartam gyereket, mert úgy gondoltam, hogy én ezt nem hagynám magammal végig csinálni. Hogy ez mitől függ, hogy ki hogyan reagál ilyen helyzetekben, ki az aki elfogadja, sőt biztonságban is érzi magát, és ki az akit ez inkább pánikkal tölt el, sok mindentől függ. Családi neveléstől, környezeti hatásoktól. Bővebben pszichológia tankönyvekben van kifejtve, ezért nem részletezem. Amikor kiderült, hogy várandós vagyok, felkerestem a helyi rendelőben egy nőgyógyászt, hogy megtudjam, hogyan kapok kiskönyvet, stb. Bementem és szerettem volna feltenni a kérdéseimet. Az orvos azzal fogadott, hogy ordibálva visszazavart, hogy vegyem le a bugyimat. Meglepetésére ezt nem tettem, hanem leültem, és elmondtam, hogy miért jöttem, és hogy választott orvost szeretnék, akinél szülök, és nem szeretném, ha megvizsgálna, csak felvilágosításért jöttem. Nem adott infót, közölte, hogy nem ad könyvet, csak ha megvizsgálhat, és nem küldött el vizelet vizsgálatra, pedig utána megtudtam, annak az eredménye alapján kaphattam volna könyvet. Mindezt minősíthetetlen stílusban. Akkor még "kislány " voltam, ezért kijöttem, remegve, majdnem sírva. Ma már nem hagynám annyiban a dolgot. Ez után, még sok nőgyógyászt végigjártam, hogy kinél szüljek. Mondanom sem kell, hogy kultúráltabban ugyan, de elkerekedett a szemük, amikor közöltem, hogy ne vizsgáljanak meg, hanem előbb szeretnék többet tudni arról, hogy hogyan vezet szüléseket, és mennyire tudja elfogadni a kéréseimet, és csak ennek függvényében választom. Volt aki már az elsö percekben kiesett, volt aki csak amikor a kívánságaimra került a sor. Közben felkerestem az Alternatal alapítványt is. Jártam a tanfolyamra, de nem döntöttem még végleg mellettük. Onnan ajánlotta egy szülésznő a MÁV kórházat. Találtam is egy orvost, aki mindenre bőszen bólogatott, amit elmondtam neki. Már az AFP-nél azért gyanakodtam, mert kérdéseimre nem válaszolt egyenesen. Azért kitartottam. Volt még egy bibi, amikor ctg-re küldött. Ultrahangos készülékekkel foglalkoztam évekig, így mondtam neki, hogy nem vagyok benne biztos, hogy nem árt-e a babának. Erre a buta kismama megnyugtatására közölte, hogy a CTG nem ultrahang!!! Nocsak. Ez a kimerítő válasz nálam nem jött be, bár látszott, hogy csípőből ezt szokta válaszolni a nagy ritkán kételkedő, túlolvasott anyukáknak. Ekkor ismét feltettem még egy két kérdést a szülésről, mikor is közölte, hogy lehet minden pózban szülni, de lehet, hogy az utolsó vizsgálatnál már azt fogja mondani, hogy nem érdemes leszállni az ágyról, amíg megszületik a baba. No, ekkor azután elég volt.
A harmadik szülés után, másnap kinnt teregettem a lepedőt. Mert jólesett kinnt a mozgás, és szeretek teregetni, nehogy valaki úgy gondolja, hogy azért mert nagytakarítani kellett volna a szülés miatt. Három szülés után egyszer sem kellett semmit takarítani, mindössze lepedőt mosni, de azt is azért, mert a szárnyasbetét arrébb repült.
De el tudom fogadni, hogy van aki úgy érzi, hogy szüksége van a kórházi személyzetre az első napokban. Én "belehaltam" volna egy picit lelkileg, ha elvették volna tőlem a babámat akár csak egy percre is. És emiatt őt is a közelségem nyugtatta meg leginkább, de az nagyon.
2001.10.07 10:37
2001.10.07 13:01
2001.10.07 13:36
2001.10.07 15:52
2001.10.07 16:00
2001.10.07 16:40
2001.10.07 19:06
2001.10.07 20:23
2001.10.07 20:37
2001.10.07 21:56
2001.10.08 13:20
2001.10.08 16:40
2001.10.08 17:24
2001.10.08 19:14
2001.10.08 19:47
az állampolgári jogaimmal, miszerint beleszólhatok a közösségem életébe szabadon választott képviselõm útján. De állampolgári jogon a szabad véleménynyilvánítással élve anyázhatok is, ha valami böki a csõrömet. És igenis anyázok, ha valaki a fennálló jogi helyzettel ellentétes módon a gyermeküket minden körülmény dacára világrahozó, tehát nem a küretasztalon (biztos nem így hívják) hagyó nõket alattomos módon ("tudtommal még egy otthonszülõ ellen sem indult eljárás") megfenyegetik. 
