Társalgó főoldal » Várandósság » 2009 szeptemberi babák

Jóóóóó reggelt!!!!

Húúúúúúúúúúúú csajok mielőtt reagálnék a reggeli hsz-ra... éjjel megint és amíg ébren voltam gondolkodtam... (szoktam... ) és amin elképedtem magamban, hogy ahogy gondolkodom, illesztem be a szmájlikat.... húúú ez már nagyon beteges.... na de azért elaludtam....
Kicsi Mondcsicsim éjfél után reggel negyed hétkor ébredt... utána fél nyolckor... s azóta alszik... de az is lehet, hogy most ébred....

manósziget
Spickey, édes a kutyutok. Hogy hívják?

Szuzi

banyeg ez a babusnet hüle.....
nem engedett be merthogy iiillllyen felhasználónév nincs,,,,,,,
hát komolyan már aszittem meghülyültem és tényleg nincs.......

fúúúú lányok utánnna néééztem ennek a tesóféltékenységnek.....lévén mi hármat akarunk:))))) hááááát asszem felköthetem a gatyámat rendesen...pláne hogy egy kisoroszlán kétszeri trónfosztás elé néz.....

lényegében semmi okosságot nem találtam amit itt meg ne beszéltetek volna...... talán aaannnyi hogy azt tanácsolják egyedül őket seeeemmmi esetre se hagyjuk....
aztán meg türelem türelem.... és szeretgetés ezerrel......



de itt a cikk ami nekem a leginkább tetszett.....

Az addigi, kizárólagos figyelem akarva-akaratlan elterelődik a "régi" gyerekről, akinek fáj, hogy osztoznia kell az anyán, lelkileg és fizikailag egyaránt.

A kezdeti lelkesedés, az új, az ismeretlen iránti érdeklődés hamar megszűnik, még akkor is, ha szülők azt hiszik, felkészítették mindenre. Ez természetes jelenség, de nagyban függ a fogadó testvér életkorától és családban elfoglalt helyzetétől.

Az első gyermek gyakran erősebben kötődik az anyához és vele szigorúbb nevelési elveket vallhat az apa. Jelentősége lehet annak is, hányadik a gyermek a testvérsorban. Nem mindegy a nemek megoszlása és az életkori különbség sem.

A testvérféltékenység komplex jelenség. Átalakítja a testet és a lelket. Addig nem ismert, erős, sokszor félelmet keltő érzelmek keletkeznek.


Az addig szelíd gyerek vaddá, durvává, visszautasítóvá, engedetlenné válhat. Az a gyerek, aki korábban sose akart ölben maradni, követelni kezdi, hogy vegyék fel, etessék, ültessék babakocsiba. Agresszivitása kiterjed az anyára, megütheti, megharaphatja. Ugyanígy az apát is. Ezt sohase engedjük, határozottan, soha ne veréssel, de tiltsuk meg!

Valós veszélybe kerülhet a kistestvér is, egy pillanat alatt ráejthet valamit, befoghatja az orrát vagy beledughat valamit a szájába, "megetetem" - felkiáltással.

Közben megijed a saját tettétől és annak következményeitől. Nem érti, mi történik benne, vele.
Hiszen tudhatná, mert mondogatták, hogy "jön a kistesó", mégsem örül. Azt szeretné, ha visszavinnék oda, ahonnan hozták. Szeretné, ha nem lenne, ha minden úgy lehetne, mint korábban volt.

Fantáziájában ott a tudattalan félelem, hogy ő nem volt elég jó és ezért hoztak egy másik gyereket. Jó akar lenni, de ahhoz el kellene vinni, tüntetni az "ellenséget".

A féltékeny gyerek teste megfeszül, keze ökölbe szorul, arcvonása, tekintete elszánttá válik, dühöt sugároz. Közben gyakran könnyes a szeme és sóvárog a szeretetre, a figyelemre az elveszett édenre.

Gondoljuk el, hogy mit él át a gyermek. Hónapokon keresztül látja, hogy az anyja hasa növekszik. Nézi az ultrahangos képet, mesélik neki, mi történik, képeket mutogatnak, ruhákat, berendezési tárgyakat vesznek.

Átalakul a megszokott rend a lakásban, nevet adnak a várt jövevénynek. Gyakran az ő kiságya, ruhácskái, játékai lesznek a babáé, és ő kap újakat. Aztán apa és anya elmennek, és hazahoznak egy felöltöztetett, síró, rúgkapáló élő babát, akire vigyázni kell, akihez nem, vagy csak óvatosan szabad nyúlni, akit az anya és apa és minden jó ismerős csodál, óv és kiszolgál. Aki miatt csendben kell lenni, aki miatt nem lehet a jól megszokott, biztonságos, régi szokás szerint létezni.

Indulat keletkezhet, amitől ő maga is megijed. Síróssá, agresszívvé, elutasítóvá válik. Felléphetnek szorongásos tünetek: alvászavar, evészavar, magatartászavar. Az addig szobatiszta gyermek éjszaka újból bepisilhet, vagy pelenkát követelhet.

Gyakran igényelni kezdi az addigra már elhagyott cumit, cumisüveget. Ezekkel, a figyelemfelkeltő jelekkel és tünetekkel fokozottabban követeli a szeretetet és a kizárólagos figyelmet, amit nehéz ebben az időszakban biztosítani számára. Pedig ilyenkor mindennél fontosabb, hogy odafigyeljünk ezekre a jelekre. Megéri, mert meghatározhatja a későbbi évek érzelmi viszonyulásait. Gyakran hangzik el, hogy "te már nagy gyerek vagy, meg kell értened".

Ám ő nem nagy, ő ugyanakkora, mint volt. Csak az elvárások változtak meg vele szemben. Ehhez nem tud alkalmazkodni, és ez nem is csoda.

Ajánlott irodalom
Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő, Gondolat, Budapest, 1994.
A kistestvér érkezése, hazatérése a kórházból, akárhogy is nézzük, mindenképpen valószínűleg az eddigi legnagyobb fordulat a gyermek életében. Adhatunk neki meglepetésként ajándékot, hogy nézd, a kistestvéred neked hozta, óvatosan a kezébe is adhatjuk a kicsit, kérhetjük a segítségét a baba körüli teendőkben, dicsérhetjük és megköszönhetjük, ha segít, de meg kell értenünk, hogy nem magától értetődik, hogy szeretni is fogja. Ha nem erőszakolják, ezt a szülők, a folyamat az együttes élmények hatására észrevétlenül kialakul.

Néha hónapokig, gyakran évekig is próbálkoznia kell az egész családnak, amíg újra stabilizálódnak a szerepek és kialakul ismét egymás kölcsönös elfogadása az új és átalakult viszonyulások mentén. Hangsúlyozzuk, hogy ez természetes folyamat, beleértve a rivalizációt is. Ha mi így gondolkodunk róla, a gyermek is megérti ezt.

Sohasem szabad a kicsit kiszolgáltatni a nagyobbnak, a konfliktus elkerülése reményében. Ez sose válik be, sőt fokozza az indulatokat. Sose mondjuk azt, hogy a kicsi az övé, neki született, hogy legyen kivel játszania. A kezdeti időkben sohase hagyjuk magukra a testvéreket, ne engedjük, hogy megüsse, testi fölényével éljen a kiszolgáltatott, tehetetlen kicsi felett.

Mondjuk gyakran, hogy szeretjük őt, simogassuk gyakran. Az érintés és a testkontaktus nagyon sokat segíthet.

Jó, ha változatlanul marad sok minden a gyermek életében.: a programok, napi rítusok. Ha megoldható, hogy az anya csak vele foglalkozzon néha. Itt nem az időtartam számít, hanem a rendszeresség. Mert ha nincs ott minden pillanatban a "rivális", meg tud kapaszkodni ismét az anyában.

Nem kell szórakoztatni, gyakran elég csak ölbe venni és simogatni csendesen. Vagy sétálgatni. Eszegetni. Csak úgy lenni. Sokat mesélni arról, milyen volt, amikor őt várták, amikor ő volt olyan kicsi, mint most, az új jövevény. Érdemes hangsúlyozni azt az előnyt, hogy ő a nagyobb, vele már olyan játékokat is lehet játszani, amit a kicsivel nem. Később ebbe majd bele lehet vonni a cseperedő kisebbet is.

Szülőnek senki nem születik
A családdá válás folyamatában gyakran követünk el akaratlanul is hibát. Bocsássuk ezt meg egymásnak és önmagunknak is és minden nap kezdjük újra. Megéri.
Szeretni és szeretve lenni, ez a legfontosabb. A testvérek féltékenysége csak egy, az életük során megoldandó szeretetfeladatok sorában.
Addig még sok összecsapás és hatalmi harc lesz. Erőpróbák, ami a közöttük később kialakuló erős érzelmi kapocs meghatározója lesz. Ha a szülők ebbe nem avatkoznak bele, pláne nem úgy, hogy mindig a kisebb javára, akkor begyakorolhatnak egy sor olyan viselkedési normát, ami a társas kapcsolataikban később nagy segítségükre lehet.

A szülés után oly gyakori depresszió, a nagyobbik gyerekkel kapcsolatban keletkező bűntudat ellen, és a párkapcsolat esetleges zavaraiban is sokat segíthet a fentiek átgondolása.

Ne tökéletes, hanem "elég jó szülők" próbáljunk lenni. Ne elvárásoknak, hanem egymásra figyelve, önmagunknak igyekezzünk megfelelni. Ehhez azonban kellő önismeret, reális énkép, és szerető, elfogadó partner szükséges.


aaaaztán most találtam még valamit.........
homeo tesóféltékenységre..........
hm?
nem is rooossz..... egy próbát talán megér...
itt a link:
http://homeopatia.info.hu/index.php?lan ... e_number=8

vikiviktorb]Tengdi... ufff nem irigyellek... nagy simi Neked.... hasonló sírásban volt már részünk... akkor kerültünk 6 hetesen kórházba....

Bex... küldöm Nektek a gyógymanókat.... pihenj sokat... és gyógyuljatok meg!!!!!

mert mi volt a probléma?
Én nem olyan rég jöttem vissza, s előtte igazán a szüléseket olvastam csak.

Peppino sztem teljesen normális hogy sűrűbben eszik,most állítja be a tejet a 3 hós ugrásra!!!!!!
Akkor is minnél többet hasra,türcsivel a hóna alatt!!!!!


Manó nálatok mizu a testvérféltékenységgel???van???

Andi ,alvás szuper!!!

Lina,naugyehogy ügyi vagy!!!

Viki,a múltkor nagyon lefárasztott a főzés,akkor el tudtál aludni,mert akkor sűrűbben főz és nem fogsz birkákat számolgatni!!!!

Dorka,jó ez a cikk.....én igyekszem lazán és természetesnek felfogni majd ezeket a dolgokat,és talán ha nem stresszelek rá akkor Berni is jobban el fogja fogadni az új jövevényt!

Már megint cumi nélkül magától aludt el ez a kis puncis,úgy imádom!!!

madarabcika, Süti: kösz ... valahogy úgy van ez, hogy már az nagy segítség, hogy van kinek elmondani, meg az, hogy közben az ember megfogalmaz dolgokat, meg kimondja és leírja ... és már ez segít kitörni abból a körből, amin rágódsz/rágókod ...
Olyan tanácstlan vagyok amikor azt látom, hogy tudom, hogy szeretni, de vagy "megfojtja" a szeretetével (szinte belemászik az arcába, -1 cm-re, áttörve minden intimszférát) vagy dirrekt (bár nem tudatosan), de bántja, ilyen nem túl nagy ütésekkel, hanem ez amolyan elfojtott agresszivítás szerű, lefékezett ütés, de ütés ... nem is a fizikai fájdalom lehet ebben a rossz ... és akkor fontos, hogy ezt is lereagáljam, beszéljünk róla ... és Veronikának is éreznie kell a biztonságot, hogy számíthat rám, hogy ha kell megvédem stb. stb. stb. ... néha amikor Julcsi gyömöszkéli, olyan segélykérő pillantásokkal néz oldalra és keres ... na, ja és akkor még itt van az, amiről Te is írsz, hogy persze, hogy a szeme előtt hadonászik 2 cm-re valami olyan játékkal, ami tuti alkalmas arra, hogy kiszúrja a szemét, vagy ugrál tőle 5 cm-re és bármikor rázuhanhat vagy .... vagy .... vagy .... igyekszem már én is csak akkor rászólni, ha nagyon muszáj ... de azért kódolva van ebben a veszély, egy esetleges baleset lehetősége ....

húúú, most látom az órát ... húznom kell, mert 10:30-ra Bp-re kell mennem

majd jövök ...

nem tudom olvastál-e vissza Móni, előtted én is épp ezt írtam, mennyire megvisel.
És nem lehet állandóan távoltartani a nagyobbat, hiszen a szeretetét akarja kifejezni, s egyébként sem jó elküldeni, hiszen elég nekik, amit kaptak. Nagyon nehéz a mindennapokban jól csinálni. Lehet egyáltalán? Szerintem vannak időszakok, mikor biztos, hogy nem.

Egy kérdés:
Nézi valaki közületek az m1-en a Szomszédokat???? Újra kezdték???? Mert múltkor láttam pár részt... aztán ma megint odakapcsoltam... és visszamentek az időben....

Bakker nem bírok ma begyújtania kandallóba.... ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá megőrülők tutira!!!!!!! (hajátkitépő szmájli...)

Viki, visszaemlékezés!

Képzeljétek előbb mértem egy szopit, egy ciciből 190-et evett meg. Azt hiszem leengedek most már!

Móni hatalmas nagy simi Neked! Sajna nem tudom én sem két gyerekkel milyen... de van, hogy az ember felett összecsapnak a hullámok.... főleg, hogy vitorlázni is szokott....

Testvérféltékenységgel kapcsolatban még:

Én azt csináltam, hogy a nagy " elválást" kevesebb vele foglalkozást fokozatosan építettem be a kis életébe. Még mielőtt szültem vittem oviba nyáriszünet után, hogy ne érezze a kicsi miatt kell elmennie, már régebb óta apa hordta oviba szintén ezért, nem most költöztetjük külön szobába, pedig tervben volt, már nyáron is inkább csak figyeltem, hogy labdázik ,és nem fociztam vele, egyrészt mert menni se bírtam ,másrészt mert most nem tudok focizni vele, stb. És, így, rám és a kistesójára kevésbé fétékeny, mint az unokatesójára, mert tesóm az bizony utolsó héten is futkosott vele, meg leült a homokozóba, meg fociztak meg nyúzta. Néha közli, hogy fogjam meg Zsófit, mert ő Kingával akar játszani, és Kingára fájdalmasan néz, ha nem tud ráfigyelni. Persze én nyilván ráfigyelek, akkor is egy pillanatra, ha a kicsi éppen tótágast áll, mert egy pillanatot ő is kibír, viszont így Janó tudja, hogy ha neki valamire feltétlen szüksége van, történjen bármi ott leszek. Hát nem tudom jó volt e ez így, de lehet bevált.

Sziasztok!

Hááát, Móni: kezet foghatunk ... a tegnapi nap neem is mélyen a gödör legalja alattvolt: úgy üvöltöttem Bibikével, hogy Lotti is sírva fakadt ... :

1. jött az idealisztikus elképzelés, hogy süssünk mézespuszedlit, Lillával ... olyan szépen elképzeltem, hogy együtt rakosgatjuk a kiszaggatott csillagokat, jó karácsonyi-készülődés illat lesz stb ... erre a következő lett: a tészta nem akart egy istennek sem összeállni, Bibi odahúzta a sámliját, és mindenáron nyers tésztát akart enni ... minél jobban mondtam, hogy nem, annál inkább, csak azért is ... Lotti a pihiszékben, a földön nyekergett ... Lilla meg az idegeimen táncolt ... olyan szinten szakadt a cérna nálam, hogy még most is szégyellem magam magam előtt

2. én is voltam fodrásznál pénteken ... eredményeképpen most úgy nézek ki, mos a saját öreganyám: mintha 3 hónapos lenövés lenne a fejem tetején, és az egész több árnyalattal sötétebb, barnás lett, mint ahogy szerettem volna ... és hulli is a hajam 1000 rel ... ááááá

3. tudom, az én hibám, minek szoktattam rá, de drasztikus TV MEGVONÁS van Lillánál ... enne eredménye az egész nap anyára csimpaszkodás ...

4. ma harmadik napja, hogy nem voltunk kint a lakásból ... valami depresszió - féle van rajtam: nem bírom rávenni magam, hogy felöltözzünk és kimenjünk ... 5 körül mondta a férjem, menjünk, nézelődjünk egy kicsit a Tulipa kertészetben, ahol karácsonyi vásár van ... nagy nehezen elkészültünk, de az autóban Lotti olyan sírásba kezdett, hogy vissza kellett fordulnunk, na ez tette be a kiskaput ... férjem el Lillával, mi meg maradtunk otthon a picivel ... ismét bezárva, mert annyira sírt, hogy még a babakocsiba sem tudtam betenni, hogy legalább egy kicsit kint legyek vele ...

5. Lottinak jön a foga ... ennek jele nálunk: fél oldali pirosság az arcon, enyhe hasmenés, és nyűglődés a délutáni-esti órákban ... mostmár kapja rá a homeos szert, de nem tudtam elhinni, hogy máris a foga jön ...

6. én is utálom a tükröt ... alig várom a januárt, én is elkezdem a fogyit ...

Nem is sorolom tovább ... ez van most nálunk ... a szombatot nagyon várom, jó lesz talizni veletek !!! :):)

... meg a karácsonyt is: a férjem 10 napig itthon lesz, talán sikerül összekapnom magam ... egyszerűen befordulok attól, hogy mosok-takarítok-pelust cserélek egész nap, és a 4 fal között élem az életemet ... márciustól Lilla ovis lesz, addig kell kihúzni valahogy ... tudtam, hogy nehéz lesz, de nem gondoltam, hogy ennyire ...

Kata! Szopi: hurrá!!! Látod-látod, nincs is baj!!!

Én gyerekem érdekesen ugrott, ugye tápos a csibém, és hát 170ml-t eszik napi 5*. 2 hétig 2,5 - 3 óránként kérte, de most ismét 4 óránként kéri nagyjából. Többet nem akar enni, pedig szerintem már kellene neki több is... Na mindegy, pár nap múlva elkezdjük az almát, majd a banánt és aztán főzelékeket, 4 hótól a tejpépeket, mert már nem nagyon tetszik neki ez a folyékony kajcsi

Na és nálunk ekkora a hav:

Sziasztok. Ebben a karácsony előtti időszakban (sötét van, hideg, a stressz, hogy minden rendben legyen, kész legyen, szép legyen) úgy látszik mindenki kiakad. Én is ... az én hajam se lett az igazi, vörös a képem a náthától, eszméletlen rendetlenség van, a 4 kicsi itthon, mindegyik álmos, egyik se akar aludni, Samunak már kihasadt a szája... Jövök én is sírni. Nálunk Margitka 6 éves és Hetény (4) öli egymást. Én se tudok mit mondani.

Bex, a foghagyma a lényeg, a méz elhagyható

Itt már megint hull a hó. tök jó, hogy kiteregettem

Süti, mi is nagyon szeretünk téged

jó a cikk Timi!

Én azért is hagytam abba itt a topikozást veletek, mert ha neten voltam, akkor a tesószületés, féltékenység témában olvasgattam, s az is épp elég idő volt.
Nem görcsöltem rá, mikor megszületett Ábel, bár magam sem hittem, hogy ilyen szeretettel és örömmel fogadja Máté, én úgy voltam vele, örülök, ha közömbös lesz, nem elutasító.
De azt is tudtam, hogy erre nem lehet felkészülni, a mindennapokban úgyis másképp alakul a legtöbb dolog.
Ettől függetlenül nagyanyáink idejében nem csináltak ebből problémát, de ne is menjünk ilyen messzire, Anna, Kriszti, Astrid, Erika, ők is itt vannak, nyilván már gyakorlottabban ebben a kérdésben.

Én most sem görcsölök rá, ( legalábbis úgy érzem nem ) egyszerűen és szimplán borzalmasan el vagyok fáradva, na de ezt tudtam is hogy így lesz, ezt csak akkor előzhettem volna meg, ha nem vállaltam volna be Ábelt. Ilyen meg szóba sem kerülhetett. Csak éppne amint a cikkben is szerepel, nem szabad őket egy pillanatra sem egyedül hagyni, és ez az állandó figyelem ez fárasztó. Ha meg alszik a pici, akkor az állandó készenlét, hogy ne menjen arra Máté, hiszen bejárhatja a lakás zömét így is. És akkor még a többi hab a tortán. Hiszti, meg hasonlók.

Szeretnénk jó anyja lenni mindegyik gyerekünknek, de azt is tudjuk, hogy ehhez a megadottnál több figyelem kellene, hiszen tudjuk mennyi jutott az elsőnek, és arra az ideális állapotra vágyunk. Ahhoz valami Potter féle varázslat kéne, s megduplázni, triplázni magunkkat....

Ugyanakkor tudjuk, hogy később ez milyen jó lesz, és mi sem emlékszünk rá, hogy mennyivel többet volt a kistesóval foglalkozva eleinte, ha meg nincs csak nagyobb, akkor úgy volt természetes, hogy osztozni kellett, ha meg nincs tesó, akkor úgy de úgy hiányzott, hiányzik....hanem csak az van, hogy olyan jó, hogy van(nak)!!!!

Olyan ez, mint ahogy tudja az ember, hogy az újszülött és csecsemő fel fog ébredni x ideig éjjel, és ez nehéz lesz, de ettől még be fogja vállalani, holott akkor, mikor ez épp zajlik, akkor nagyon kimerítő és fárasztó, főleg, ha túl lép a felébredés egy bizonyos határt. Hát ilyen ez, időnként iszonyú érzés, hogy nem lehetek Ábellel 100%-san, hogy az én speciális esetemben ezt megkaphatta Jetta is és Máté is, Ábelnek ebben nemigen lesz része.
Most nem arra gondolok, hogy próbálok időnként csak egyikkel csak másikkal lenni, mert ezek csak órák.

Szerintem minden gyerekben életkortól függetlenül van féltékenység, ha megszületik a kisebb, ezt egyszerűen nem lehet elkerülni.
Csak hát rossz látni, kell egy idő, egy átmenet, míg megszokjuk, hogy ezzel a problémával is szembesülni kell, az is lehet hosszú évekig, csak más lesz a módja, mikéntje.

Szóval nehéz, na, mert az ember annyira de annyira szereti mindkét, három, négy, öt, kilenc.....gyermekét, s nem jó azt látni, ha szomorúak, nem érzik jól magukat, féltékenyek, szemrehányóak...mert belőlünk meg egy van.

De azt gondolom, ami most mindennaposan olyan fárasztó, mégsem ez lesz amire emlékezni fogunk 10 év múlva, Madar majd azzal küzd, Veronika méltánytalannak tartja, hogy Julcsinak mennyivel többet lehet, lévén 6 évvel idősebb, ő festheti magát, anya is, Roni meg még nem....Babcika majd azzal.....na mennem kell

szóval lánbyok, azt hiszem 10 év múlva boldogan visszajönnénk ebbe a korszakba.....

Sziasztok!

Babcika: De szuper a kertetek! Nagyon tetszik, főleg a kiülős rész, annyira vágyom egy ilyenre. Na, majd nagymamikoromban ilyen helyen várom az unokákat.

Süti: Annyira kedvet csináltál a növesztéshez, hogy lehet januárban annak is neki fogok. Színeztetni is akrok majd, szóval jó nagy váltás lenne.

Féltékenység: Nálunk is van ágyon ugrálás mikor Máté ott fekszik , de én akkor mindig 2 centire vagyok, fel sem állok mellőlük. Andris kimondottan zavarban van, ha Máté rámosolyog (nagyon gyakran előfordul ha hármasban játszunk és Andris beszél, Máté figyeli és csak úgy mosolyog magában), szerintem nem tud az egész helyzettel még mindig mit kezdeni. Tegnap elmentem Andrissal kettesben cipőt/csizmát vadászni neki (persze nem kaptunk, pont az ő mérete 3 boltban sem volt), villamossal, plusz cukrászdáztunk, annyira élvezte. Hazafelé mondta, hogy "Máté már biztos vár. Nagyon szeret engem. Én is nagyon szeretem." Andris nagyon kedves vele, állandóan szórakoztatni akarja, mindig odahúzza hozzánk, ha társasozunk, kreatívkodunk. Nála a hisztik azok (öltözéssel, evéssel, fürdéssel kapcsolatban), amin levezeti a feszültséget. És velem szemtelenkedik, látom, érzem, hogy csakis ez az új helyzet hozza ki belőle a kisördögöt. És ha jól reagálnék, akkor nem is robbanna a bomba. DE olyan kialvatlan, fáradt vagyok, hogy nálam is szakad a cérna sokszor egy aprócseprő dolog miatt is. és akkor sajnos ordítok, szóval nem vagytok egyedül a kiabálással...

Ezért fogom elolvasni:

Marshall B. Rosenberg: A falak ablakok vagy falak című könyvét. Az erőszakmentes, hatékony kommunikációról van benne szó házastárssal, gyerekkel, rokonokkal. Annyian ajánlották már, hogy tegnap meg is vettem.

Éppen puzzle-t csinálunk a gyerekkel, oroszlánkirály, és ??? Majd becartam a röhögéstől. Kérdem vajon melyik a lány?" Hát anya! Ez a fiú, mutat rá az egyikre, mert ennek szőrös a cicije, de egyébként is csak barátok!" Miért mik lennének még, most ezen gondolkodom

Dobok pár képet rólunk, mind a 3at ma csináltam

Férjem egyik kollegája mesélte, hogy a két gyerkőce között 4 év van, mikor a kicsi megszületett nem volt igazán látható a féltékenység a nagy részéről. Most 1 éves a kicsi, és egyik nap megszólal a nagy, játék közben, "Most már megszoktam", erre kérdezi anyja, "mit kisfiam?" (nem volt szó a tesóról akkor), "hát hogy itt van" ...

Szóval, lehet akár egy év is, mire nagyjából visszazökken minden a helyére az elsőszülöttek életében. És a kicsi minden fejlődési ugrásánál (kúszás, mászás, állás, beszéd) várható egy kis féltékenység újra, mert akkor már a kicsi is tud olyan dolgokat, amiket eddig csak ő, a nagy tudott. Elveszik egy újabb privilégium.

Tengdi, én próbálom azzal nyugtatni magam, mikor rámtörnek az ilyen érzések (mármint hogy nem tudok Mátéval elég "intim" percet eltölteni, neki megadni ugyanazt a teljes figyelmet, törődést, amit anno Andrisnak, hogy viszont Mátét eggyel több ember szereti, eggyel több szeretetcsomagot kap az életre az első perctől kezdve, mint anno Andris. Hisz ha rosszul is közelítenek a nagyok a kicsikhez, ha néha kicsit elszalad a ló, elcsattan egy fejbevágás, mégiscsak figyelmet kapnak a tesótól, mégiscsak ott az az érzés, hogy valaki figyel, néz, mosolyog rám.

Én sem hiszem, hogy agyongörcsöltem volna magam a témán (mármint a tesó érkezik a családba), de a gyakorlat azért kifog rajtam is néha. Főleg ha az ember lánya nem tud kipihent, és önmagával elégedett lenni. Úgy nagyon nehéz.

Mi is szeretnénk harmadikat, szóval addigra én is gyakorlottabb leszek.

Szia Peppino... jó hogy jöttél.... igen ez normális, hogy 2 óránként eszik Tomika.... és a hasra tevés nemszeretése is normális... próbáld pici időkre többször....

tengdi

vikiviktorb]Tengdi... ufff nem irigyellek... nagy simi Neked.... hasonló sírásban volt már részünk... akkor kerültünk 6 hetesen kórházba....

Bex... küldöm Nektek a gyógymanókat.... pihenj sokat... és gyógyuljatok meg!!!!!

mert mi volt a probléma?
Én nem olyan rég jöttem vissza, s előtte igazán a szüléseket olvastam csak.

Mivel mindenkire hallgattam a környezetemben csak magamra nem... és vártam 2-3 órát etetések között... és Dóri végig ordított mint a sakál.... és nagyon sokat bukott, félelmetesen sokat... és már annyira ordított, hogy megvigasztalni sem tudtuk... akkor elmentünk az ügyeletre... ahol bent fogtak minket... és "okosan" kitalálták, hogy Dóri mohó és sokat eszik egyszerre... ezért csak 5 percig szabad etessem.... nnnnna a kórházból hazajöttünk és betartottam az 5 perceket... igenám de elment a tejem.... és akkor mondtam azt, hogy innentől kezdve kuuuuuuuussssssssssssss senkinek nem hagyom, hogy beleszóljon az életünkbe... két napig tartott míg visszaküzdöttük a tejcsit... ÉS egyáltalán nem nyúltam tápihoz... pedig láttam, hogy éhes.... de muszáj volt így tegyek, hogy visszajöjjön normálisan a tej... és vissza is jött.... nooo és onnantól kezdve, mi igényszerint eszünk (vagyis Dóri.... habár én is.... ) és nincs hasfájásunk azóta... Dóri mosolyog nagyon sokat... és nem ordít!!!!!!! Azt az ordítást nem kívánom senkinek... párom azt mondta, hogy eddig még nem tudta elképzelni sem, hogy milyen az amikor az ember haja nő... de most már érzi....

Kata... látod látod... tessék mennyugi... és abbahagyni a méricskélést... irgumburgum....

Ufff... úgy akartam figyelni az 1000. hsz-t... de túl csúsztam.... pedig leakartam írni, hogy örülök, hogy veletek vagyok... meg ilyenek... de én nem tom szépen megfogalmazni....

Hú Bibi Neked is hatalmas nagy simi....
Mi is szeretnénk még babát... de most erősen elgondolkodtam....

Lilla milyen édi.... jaj Bibi olyan kis huncut....
És Lottit egyem meg... mi is így cumizunk... csak extraként még a szemünket is kiakarjuk nyomni....

Nnnnnnnnnnnna Timi milyen színű a kutyánk

Nooo elhúzok a konyhába....

laki papnéziasztok. Ebben a karácsony előtti időszakban (sötét van, hideg, a stressz, hogy minden rendben legyen, kész legyen, szép legyen) úgy látszik mindenki kiakad. Én is ... az én hajam se lett az igazi, vörös a képem a náthától, eszméletlen rendetlenség van, a 4 kicsi itthon, mindegyik álmos, egyik se akar aludni, Samunak már kihasadt a szája... Jövök én is sírni. Nálunk Margitka 6 éves és Hetény (4) öli egymást. Én se tudok mit mondani.

Bex, a foghagyma a lényeg, a méz elhagyható

húúúúú, ez a nem semmi ... 4 kicsi otthon egyszerre ... Anna: most kicsit szégyellem az önsajnálatomat ... de az is igaz: mindig azt a szituációt érzi a legnehezebbnek az ember, amiben éppen van ...

egyébként máris kicsit jobb, hisz süt a nap, és jól esett leírni nektek a nyűgömet !!!

Viki: annyi szépség van 2 gyerekkel, hogy legtöbbször eltörpülnek a nehézségek a sok jóval szemben, amit Lotti hozott az életünkbe ... csak vannak nehéz napok ....

amúgy belegondoltatok már, hogy mennnyire érdekes ez az egész mi hat ránk...hogyan.... és miért dolog?

én a napokban ha van időm elrévedni a múltkori szinte minden baba fosizott napon gondolkodom......mert dorki is produkált:))) csak se időm se agyam mindig mindent leírni...

szóval hogy mi történik az univerzumban ami a pocakra hat? Merthogy ha nyűgösek vagy lázasak azt még megmagyarázom valahogy... na de a közös fosizást:))))))))azt nemtudom.....

meg van mégegy dolog amivel naponta szembesülök....
anyum még dorki ki sem bujt a pociból már mondta, hogy ha ideges vagyok vagy bármi érzelem van bennem az a tejcivel megy át babóba majd...
amikor bocitejcsizni kezdtünk kicsit sajnáltam, hogy egy kötelékkel kevesebb....mintha a köldökzsinór után ezt a tejci zsinórt is elvágnák....aztán észrevettem, hogy a tejcsi is biztos közvetít de nem ott van a lényeg. A lényeg valami megfoghatatlanban van.... olyan kötelékben ami nem tárgyiasul csak egész egyszerűen van és kész.

ez most azért jutott eszembe mert tennap tényleg nagyon aggódtam páromért. Dorki elaludt...Nekem meg bevillant az agyamba párom ahogy éppen véresen fekszik - mer mé ne ezen agyaljak meg képzeljem el a legrosszabbat
dorki térített észhez - felvisított álmában és zokogott ezerrel.....
nem ébredt fel.... hüppögve aludt tovább

tudom úgyis tudjátok ezeket:)))) csak leírtam na:))

viki most neeeeem azzzé mondom..... de szerintem fekete:))))))))))))))))))

vagy mostmeg a szenespincében volt?

Viki! A kutya sötétbarna, de tuti hogy vizsla??? Nem inkább valami vizsla + keverék, nem értek hozzá csak kérdezem

olvaslak ám Benneteket, mert már itthon vagyok ... meg majd vmikor reagálni is fogok ... csak már Julcsi is itthon, ma hamarabb el kellett őket hozni az oviból, mert a kicsiknek van karácsonyi ünnepség ...

süt a napocska és ez tényleg jó ... sokkal jobb lett nekem is a kedvem ... még jót derültem is ahogy olvastam magunkat/Benneteket a saját "nyomorúságunkon" ...

Viki ezt neked küldöm azt hiszem, Te írtad valahol, hogy "hajtépős szmájli"

Rita: erről a könyvről beszéltünk már ... én is a párnám mellé készítettem ...

ja, és én is el szoktam szégyelni magam, hogy én nyekergek a két gyerekkel .. aztán meg ....

nnna viki:)))))
..))) ééén mindig azt mondtam festeni rajzolni mindenki tud.......de most kezdenek kétségeim lenni...
mer ha én mondanám nyomjunk ki egy adag sárga festéket te szénnel mázolnál napocskát:)))
ami ugyi nem baj:))) mert ma már a nem művészet is művészet..
szóval gondolkodj el mert lehet szunnnyadó picasso tehetség vagy....

naaaa dee hoogy ez a két kuuuty azonos színű lennne:))))))))))))


csak kérdezem...... biztos vagy te ebben?:)))))

a magvasabb gondolatokra később válaszolok, mert így a két gyermek mellett csak ilyen félmondatosakra futja ...

Sziasztok

Sajnos én sem tudok a tesóféltékenységhez szólni... de már várandósan sem értettem időnként, hogy csináljátok. Mert én időnként olyan fáradt és rosszul voltam, nem tudom, hogy bírtam volna/ fogom bírni ha melette ott szaladgál egy 2-3 éves.... majd meglássuk.
Éjjel én sem tudok aludni , mintha nem lennék fáradt.... ma 2-ig húztam. De legalább "hasznosan" telt az idő végigolvastam itt, közben szomszédommal beszélgettem msn-en.
Tomi fél 11-5-ig aludt. Nyugtalanul, időnként köhögve, de aludt. Negyed 7-9-ig ismét. 9-kor evés és én bele-bele aludtam. Ő nézelődött, vigyorgott én meg felületesen 10 percenként felnézve még 11-ig. De ő 9 óta fent van. Az előbb szopiba bele aludt, de felébredt és eszik még. Szerintem utána megjárjuk a postát gyalog. Szép túra lesz....
Autóm nincs. Nem volt erőm hazahozni hétvégén. Meg kedden sem.

jajj akartam írni... most jutott eszembe hogy vizsiket kerestem visszafelé:)))) hogy úúúúgy irigylem olyan szééép telkeitek kertjeitek vannak:))
remélem nekünk is lesz hamarosan:)))

bár madár..én nemtom neked mennnyi havat kell lapátolnod:))))) de le is szögeztem magammal, hogy a autók bejöveteli és a mi kimeneteli útvonalunk pontos hószempontból is hatékony tervezést igényel:)))

Minket azért ne irigyelj Timi, a kertet szeretem, de a rajta lévő házat, hát mondjuk azt megbarátkoztam vele, de szeretni nem szeretem, nem jó az elosztása...,kicsi a fürdő, kicsi az egész, és hát nem is a legjobb környéken van. Kérdezhetitek miért is vettük akkor, hát mert sürgős volt, de nagyon, de ez egy blog bejegyzés, el is megyek és azt is kiírom magamból... Én úgy szeretnék nyerni a lottón...., ha még ez a ház is maradna bővíteném, meg kifizetném a hitelt.

Madár! Most olvastam a listádat, sajnálom!!!
Julcsi féltékeny Veronikára, ez sajnos természetes szerintem mindenhol ez van. Nővérem nagyobbik fia is eljátszotta ezt, amikor még nagyon kicsi volt a kisebbik, csak ő egy fajátékot dobott a csecsemőre... ezt bizony nehéz kezelni! Nem tudom, hogy meg lehet-e vele beszélni a dolgokat... Nővéreméknél még mindig van testvérféltékenység, most hétvégén pl. a nagyobbik 4. éves szülinapi buliját tartották, kapott egy piros játék BMW-t, és a kicsi elkérte, hogy megnézze, de bátyja nem adta oda, és nagy veszekedés lett belőle, meg sírás-rívás... asszem ez még sajnos egy darabig el fog tartani... Náluk 2 év a korkülönbség. Ja, és az öccsén kívül MINDENKINEK megmutatta az autót! Úgyhogy gááz!!
Fájdalmaid már javulnak?

Gyermekeidről a képek szupik!

Süti és Viki! Köszönöm szépen a válaszokat!! És mikor áll át a gyermek a 4 óránkénti evésre?? MÁ nagyon várom!!!

Süti! Olvastam az álmod... bocs, hogy én jelentem meg álmodban és nem Attila...

ne is mondd Babcika!!!!!!!!!!!
Épp most írom a kérelmet az Apehnak, hogy engedjék el az illetéket. Basszus most kaptam választ a 2008 áprilisi levelemre!!!!!! mert nekik ugye lehet késni.....
S nem tudom érvényesíteni az ingatlanom után eladott illeték miatti kedvezményt , mert ott tulaj voltam, itt haszonélvező vagyok. De ha ezt az ügyvéd mondta volna!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Így a 185 ezer jogos. Már ettől is lehidaltam, hogy 185 ezer haszonélvezet után, de biztos voltam benne, hogy úgysem kell csak töredékét kifizetni.
Félretett pénzünket éljük fel hónapról hónapra, mert ami bejön nem elég. Bejön? Aug óta semmit nem kaptam még. De Máté 3 éves koráig tettünk félre pénzt, hogy ne kelljen bölcsibe járnia, itthon lehessek vele. Csak akkor még nem tudtuk, hogy jön Ábel. Lényegében májusig biztos van pénzünk, de akkor Ábel még csak 9 hónapos!!!!!
Meg rájön a szabi amunkahelyről, de én egy évesen sem akarom bölcsibe adni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Olyan picik még akkor!!!!!!!!

nnnna: fogtam Lotti, magamra Kötöttem, és elmentünk sétálni ... máris jobb lett a kedvem :):) ... igaz, kicsit érdees 2 gyerekkel, és magaddal ekkora hóban elindulni, főleg, ha az egyik a hasadra van kötve, a másikat meg fognod kell, el ne csússzon ... és közben még az autók is jönne mennek melletted (sajnos a környékünkön egyáltalán nincs járda ... ezért olyan nehéz kimozdulnom velük ... most vettem egy tesófellépőt a babakocsira, csak az a hóban nem nagyon megy ... )

Nálunk még szabi sem lesz Tengdi! Most szűnik meg a munkahelyem, és hát.... nekünk már éppen nincs mit felélnünk sem

Olvassátok el a házikós sztoy-mat a blogon, és még annyit hozzá, hogy még most sincsen használatba vételi engedély!

Brumi!! Nagyon jól néztek ki!!!

Timi... ha Neked a kutyánk fekete... akkor felvilágosítalak, hogy Te lenni színtévesztő.... nincs is szenes pincénk....

Babcika... állatorvos mondta, hogy fajta tiszta... nem mi találtuk ki...

Móni ... köszi a szmájlit... azóta már hajam sincs, mert ma mindentől megőrülők..... úgy néz ki ez egy ilyen hüle nap....

Timi... most jutottam el a két kutya képig.... nem azonos színűek azt én is látom.... de esküszöm, hogy a mi kutyánk sötét barna... csak a hüle hótól még sötétebbnek látszik.... Nem fekete az tutttttttttttttti....
Látom látom a különbséget... de amikor pl két vörös nő egymás mellett áll vagy ül vagy mittomén akkor az ő hajuk is különböző... mégis vörös... hm???