Boni drága lelkem!
Ha tudtam volna, hogy te ilyen korán már gép elött vagy, én is jöttem volna, mert nem tudtam visszaaludni, aztán mégis, így Eninek volt 8 perce, hogy a pizsamából a reggelin keresztül a téli gunyába bevesse magát... Mindig megdöntjük a saját rekordjainkat!
Ami a barátnömet illeti: nem mehetek mindig haza, ha pisilni kell, mert akkor akár el se induljak. - Fiam közben levetklöztetett és most éppen kiszolgálja magát. - Kétfajta háziasszony lakozik mifelénk:
- a túl slampos, aki a biztonság kedvéért nem föz, nem takarít, a mosott ruhát nem akasztja fel száradni, amíg meg nem büdösödik a gépben, és még sorolhatnám. Az összes barátnöm ebböl a kategóriából került ki, nekik én elviselhetetlen vagyok, mint példakérp, pedig én még babapiskóta vagyok a másik típushoz képest.
- akik egész nap takarítanak, míg a lakás és minden porcikája nem steril, (ne érj semmihez, mert ujjlenyomatos lesz!) 7 fogásos menüt föz minden nap, olyan sütiket gyárt, hogy minden cukrász elbújhat mellette, a gyerekeket hozza-visszi minden lehetséges különórára, a ruha patyolat tiszta, illatos és élére van vasalva, egy elöre kiagyalt szuperpatent rendszer alapján beszortírozva, stb. Ebböl a fajtából csak egy családot ismerek, de ök úgy ahogy vannak, nem normálisak. Szerintem én az arany középutat löttem be, nem esek egyik végletbe sem. A barátnöimet nem ezért szeretem, hanem mert nincs más alternatívám. Az egyikröl írtam, hogy megváltozott, a másikkal rendszeresen találkozunk, de ö meg megpróbál nekem minden felesleges cuccát eladni - baráti áron - és nem mozdulhatunk ki sehová, ahol több, mint 50 m-t kell gyalogolni, mert nem szeret mozogni a banda. Ez a wc-s barátnöm meg az a lánya, aki az utóbbi idöben két babát is elveszített, az egyiket a nyitott gerinccel elvetette, a másikat pedig a h1n1 vitte el szerinte. Ö örökbefogadott, a vérszerinti családja nagyon nem örült neki, hogy meg akarja ismerni öket, a nem vérszerinti meg fizeti a kis család minden vágyát, így a házat és annak a renoválását, a gyerekek bebugyolálását tetötöl talpig és még sorolhatnám. Eladták a lelküklet a felmenöknek és ezt a férje nagyon rosszul viseli, de azt is, hogy az asszonyka folyton lehülyézi. Tényleg buta az ember, de egy aranyos és segítökész valaki, aki egyetlen tagként elpakol mindenhol, ahogy belép az ajtón és mindig rendberakja a konyhát, kiszolgálja a feleségét, föz, elmegy a gyerekekért, mellette váltásban dolgozik és tanul...
A mi találkozóink terápiás ülések. A lányt próbálom rávenni, hogy ne csak magával foglalkozzon, hanem vegye a férjét is emberszámba és az ö apró kívánságaiból is megvalósíthatna néha egyet, a srác meg boldog, ha jövök, mert fül vagyok az ö gondjainak is és én nem piszkálom. A barátnöm ezen felbuzdulva, amit mondtam neki, megvalósította a férje egy gyerekkori kérését: kapott múlt pénteken egy akváriumot. Hát nem sok öröme volt ennyi cinizmusban: 20 literes, a legkisebb kapható, telepakolták apró halakkal és rákokkal, aminek a nagyrésze másnapra feldobta az uszonyát, a túlnépesedés miatt. Hát most pár kis neon járja köreit és olyan megalázóan néz ki az egész. Teljesen kiakadtam! Ez az igazi nesze semmi, fogdd meg jól, és még örülj is neki!
Nem volt szép húzás tölem a barátnömet a háta mögött kibeszélni, de ezt elötte se titkoltam el, mert különben nem barátság, ha nem bírja el a kritikát. Ö is kritizál engem éppen eleget a lakás, az autó, az öltözködésünk és ilyen felületességek miatt. A birodalom visszavágott!
Közben ég a gyomrom, hányingerem van és meg vagyok fázva.
Szegény én! Mentem a banda maradékát feltölteni. Minden nap egyre jobban örülök, hogy nödögél a baba és alig bírom már a karácsonyt kivárni. Becsomagolom a csíkos tesztet a páromnak egy gázálarccal, had örüljön. Vessetek meg, de nekem a másik 4 is a fiókban van.
Puszi: Barbi