Helló, drágák, köszönöm, hogy hiányoltatok, csak az Ádó-férj-háztartás-munka-vezetés-lakáskeresés hatszögben elkeveredtem... csak átfutottalak benneteket, de az tuti, hogy a képek gyönyörűek, Pépör és Emmus egyre szebb, komolyan.
És gondolok mindenkire sokat (
Fleur, Rátok különösen, olvastalak és nagyon megértelek, ezt én is éreztem, pedig nem zsonglőrködtem két kicsivel; a lányok amúgy nagyon jó tanácsokat adtak), csak írni nem tudok nagyon, zh-kat kell javítanom ezerrel.
Úgyhogy most csak pár reakció:
Mesi: a posta tényleg embertelen tud lenni. Felénk legendás veszekedések történnek a helyi postán az amúgy nyugodt kerületben, mert kb. két ablak van nyitva, áll előtte ötezer ember. Kétszer még szinte nem is láttam ugyanazt az embert az ablaknál. Szerintem tök jól döntöttél, a háborgást meg se halld. Engem idős nénik döntőbírónak tettek meg egy liftben, hogy ki nyomott meg kit beszálláskor, de nem vállaltam fel.
Móni: szorítok, h a barátnőddel rendeződjön a dolog. Főleg hogy magába szállt...
Vindo: megértem a külföldicikk-dilemmádat. Én azzal szoktam megmagyarázni magamnak, hogy kb. 5 évente ha tudok ilyen helyen publikálni, ennek bele kell férnie a költségvetésbe. Ez a szakmám hobbirésze, vegyük úgy, más teniszezik vagy modellvasútat gyűjt. Most mondjuk mázlim van, mert elvileg visszakapok valamennyit a fordítási összegből (magyar a nemzetközi periodika kiadója, ha megjelenik a cikk, visszatérít fordítási díjat, na nem piaci áron).
Ádó kicsit náthás, köhécsel, remélem, nem súlyosbodik.
Álmaink lakását megtaláltuk, ma ajánlatot tettünk rá. Ott van, ahol szerettem volna, hogy legyen (nagyon jó helyen), az ára is jó (még az irányára is), kétszobás, de van plusz egy nagy hall és zöldre néző konyha és utcai frontos. Magasföldszint, de engem nem zavar, mert nincs pince alatta és gyönyörű a ház. Jó kis lakás lesz, ha a miénk lesz, csak drukkoljatok, csajok!
A januári nagy bulit meg ne tévesszük szem elől!!!
Akinek nem írtam most, mind puszilom!
