Sajnálom a Mikulásos sztorit, talán jövőre amikor már nagyobb lesz nem fog félni tőle. Te is féltél????
Mi tegnap találkoztunk vele, a városban van egy Télapó ház egész nap bent ül és várja a gyerekeket. Tegnap délelőtt elmentem Áminnal a DM-be és visszafelé megálltunk megnézni először csak kívülről, de amikor megkérdeztem tőle, hogy bemenjünk-e bólogatott. Kicsit féltem, hogy talán megijed a nagy szakálltól, de csak lesett nagy szemekkel. Kapott egy szaloncukrot és puszit is dobott cserébe és integetett neki. Örültem, hogy nem félt. Nem tudom, hogy esetleg közrejátszott-e, hogy Ámin már az elmúlt napokban ha láttunk valahol a kirakatban Télapót mutogattuk neki és a Télapó házba is bekukucskált már csak személyesen nem találkozott vele.
A kapott szaloncukor nagy becsben volt, nem adott belőle nekem sem és hazáig szorongatta a kezében kibontott állapotban és nem nyomorgatta össze, mint általában a csokikat.
Egyébként Ámin szereti a csokit, de egyenlőre tudja hol a határ és van úgy , hogy nem is kér.
Réka!
Azt hiszem korábban már írtam, hogy én a z orrszívót nem porszívóval használom hanem a saját tüdőmmel,mivel hosszú a cső esélyem sincs beszippantani a taknyot.Mivel Ámin sem igazán szereti az orrszívást anno nem akartam még a zúgással is megijeszteni. Amúgy néha valóban beválik, hogy a kicsi tegye az orrához a szippancsot bár nekem rá kell segíteni, mert Ámin hamar elrántja. Ja és volt olyan is, hogy játszottunk, hogy a macinak és a kutyusnak is kiszívjuk az orrát, így tetszett neki. De van úgy hogy rájön a hoppáré és ketten is alig bírjuk lefogni. Na meg Áminnak régebben a kedvenc játéka az orrszívó volt, egyet szét is tört nekem. azzal rohangált a szobában, egyszer még a városba is felvittük sétálni. szerencsére már elmúlt.






















mostanság












[/url]


