Boni mi újság a ruhapiacon? Nagy a csend... Ha jól értem, Ági arra vár, hogy te tedd fel a vaterára, ha már itt a jelek szerint már senkit se érdekel. Legszívesebben megszervezném a visszahozatalát, hogy ne terheljek vele se téged, se Ágit, de a postásunk mindig csak odafele üres, visszafele annyira fel van pakolva, hogy egy mákszemet se tudna pluszba ide elhozni.

Karácsonykor meg már odafele se, mert viszi haza a fél pereputtyát. Valahogy ez engem így nem nyugtat meg. Fölge így a totális anyagi csöd közepén.
Lányok köszi a bíztatást, de olyan ez, mint a mélygarázs. Nem hittem volna, de a béka segge alatt is vannak még lefelé állomások és mi még nem tudtuk megnyomni a másik irányba mutató gombot. Totális a tanácstalanság. A párom ráadásul mindenen aggódik, sokkal parásabb, mint én, de ez lehet persze az emberismeret jele is. Rengeteg gondunk van mostanában, de ugyanakkor szerencsésnek mondhatjuk magunkat, még van mit ennünk, még fedél is van a fejünk fölött, még megy valahogy az autó, egészségesek vagyunk zömmel, szóval semmi vész.
A barátnöm is nagyon vicces volt. Évek óta meghívják a gyerekeim az ö gyerekeit a szülinapjukra, de ök mindig csak mondják, hogy eljönnek, de a valóságban sose teszik meg. Az ö gyerekei sose hívják meg az enyémeket, így a két nagyobb, akik a napokban ünnepelték a szülinapjujkat, nélkülük buliztak, de erröl mesél nekem/nekik. Nagyon szívmelengetö... Talán attól tart, hogy a mieink még el is mennének, ha meghívják öket!? Mindenesetre mivel egy ideje megint nem tudtam elérni öket, mert olyan techniaki virtuózok, hogy nem veszik észre, hogy a faxot rákapcsolták a számukra, de nem az üzenetrögzítöt, mivel arra volt dolgom, hát becsöngettem. Beszélgettünk egy kicsit az ajtóban, közölte, hogy új mosógépet vettek 8 kg kapacitással (az elözö ment még, csak kicsit csúnya ápolatlan volt...), hogy ezt, meg azt vettek, stb. Közben az ajtó elött heverö rózsaszín kupacra tereltem a szót, hogy azzal mi a szándéka. Mondta, hogy a lánya már nem csípi a rózsaszínt, újat kapott az éppen aktuális színben és ö lusta volt ezzel kiballagni a kukáig. Hát mondtam neki, hogy akkor kifelé menet elcipelem oda. Mondta, hogy akár el is vihetem:
mire én, hogy nálatok kétféle kuka van, a normál és a másik, amely az én nevemet viseli... Hazahoztam, kimostam, ma meg majd nézek neki helyet. A mieink örülnek neki. Ez egyébként kis hercegnöknek való koronás baldachin, ami alá beülnek és nagyon titkos dolgokat csinálnak... Szóval olyan áttetszö sátorféle.
Tegnap hirtelen felindulásból megint linzert sütöttem. Itt volt a másik barátném ill. a párom egyik barátja, így nem sok maradt belöle.
Vasárnap sétakocsikázni voltunk ingyenesen és nagyon szuper volt, az uszodában meg a vízre tett úszó szigeteken ülve megnézhettük az ice age 3-at. Közben mandarint kaptak a gyerekek és mindenki majszolt valamit. Utána még kis fürdés, aztán irány haza. Ma a páromnak dolga van a Ritter Sport közelében, így megyünk ma csokimúzeumba és csokit venni. Egy 100 gr-os tábla így olyan 50 centre jön ki 85 helyett a boltban.
Pont jó a diétastabilitásomat tesztelni... Ha mind megettem, akkor még nem vagyok kész a diétára. Egyébként ma kéne megjönnie legkésöbb...
A párom azt mondta, hogy mindegy, csak egészséges legyen.

Hát remélem, hogy egyszer mi is bekerülünk még az újratöltött kismamák körébe.
Na megyek elviszem a bandát az oviba.
Puszi: Barbi