Társalgó főoldal » Errõl - arról » Mikor jöjjön az elsõ baba

Sziasztok!

Évi vagyok, majd Évici néven szeretnék szerepelni a társalgóban, ha már sikerült regisztrálni magam, mert már van egy Évink.
Szóval, arról szeretnélek faggatni titeket, hogy mikor jöjjön az első baba.
Pár mondatban csak annyit szeretnék magamról, hogy még nincs babám de nagyon szeretnék. A párommal lassan 5 éve vagyunk együtt, 23 éves leszek augusztusban és legfőbb vágyam egy kisbaba. Lakásunk hál istennek van, tehát a körülmények adottak lennének. Másfél éve dolgozom egy jó cégnél asszisztensként, de nem vagyok egy karrierista típus. Sajnos még emellett is nagyon sok barátnőm, ismerősöm hüledezik azon, hogy ilyen korban hogy jut még eszembe gyereket szülni. Vajon jogosan hüledeznek? A mai világban lehet, hogy ritka, de én már 17-18 évesen tudtam, (tudom meglepő) hogy engem az anyaság tesz majd igazán boldoggá, a család. Szerintetek tényleg korai még? Kevesen vagyunk már akik "korán" szeretnének gyereket? Nem az a furcsa ha valaki a karrierje miatt végül kicsúszik az időből?
Nagyon kiváncsi vagyok a véleményetekre.
Remélem legközelebb már nem leszek névtelen.
Üdv: Évici

Kedves Evici!
a kerdesed jo! Manapsag-hogy is mondjam-eleg nagy "hatekonysaggal" lehet tervezni, hogy mikor legyen valakinek gyermeke, es azt hiszem, nem is art varni vele, amig a papa es a mama is teljesen kesznek erzik magukat ra. Abban is igazad van, hogy manapsag sokan alavetik magukat a karrierepitesnek, es csak kesobb vallalnak gyermeket, amikor mar minden megvan: beindult karrier, anyagi hatter, es elegge eros vagy a gyermekere. Mint irtad, az anyagi hatter nalatok mar meglenne, azt is irod, hogy biztos allasod van, es hogy nagyon vagysz egy babara. En csak azt tudom mondani, hogy ezt meg sokminden befolyasolja. Pl.az, hogy hany gyermeket akartok. Vagy hogy a parod hogy viszonyul a gyermek gondolatahoz. A 23 ev szerintem nem olyan korai,
bar mostanaban egy kicsit kitolodott a gyermekvallalas ideje. Szerintem egyebkent jo korban vagy. Ha a parod is annyira szeretne, ha a munkahelyeden mar tenyleg biztos a helyzeted( bar ez nem annyira fontos szempont, a kismamak egyfajta vedettseget elveznek a munkahelyukon) hat vagjatok bele. Hidd el, ha valakiben mar ilyen fiatalon ennyire le a vagy a babara, az mar "megerett" a feladatra.
En 26 evesen szultem eloszor, bar akkor mar ugy ereztem, ha nem lesz sajat gyermekem rovidesen, lopok magamnak egyet.
Csak egy pelda van egy baratnom, aki atomfizikus, nagy karrier elott. Nagyon szeretne gyermeket, de minde evben van valamifele kifogas, ami kizaro tenyezo lehet. Most doktorit kell irnia, most a ferje irja a doktorit, most ez van, moat az van. Legutobb azt mondta, hogy o nem akar addig gyermeket, amig nincs haromszazezer forint havi jovedelme. na, ezt ellenpeldakent hoztam fel, mert ha jobban belegondolsz, akor mindig lehet valamifele piti kis erv, ami indokojla a gyermekaldas elhalasztasat. pedig ezt tenyleg nem lehet orokke halogatni.
Csak biztatni tudlak, szuljel minel hamarabb,
annal tobb idod marad a tobbi babara,
Udv
Eva

Kedves Évici,
Nem tudom tudok-e segiteni a válaszadásban.
Én 26 évesen szültem, de ha tudom, hogy ez ilyen, biztosan elöbb szülök. Én úgy érzem most tudom azt nyújtani a lelkemnek, önmagamnak, amit mindigis kerestem. Ez most közhelyként hangzik, de nem annak szánom.
Nekem is jó állásom volt, jó társaságba jártunk, senkinek nem volt még babája ráadásul a társaságban, iskolába jártam ( utolsó év ), ráadásul albérletben laktunk.
Terhes lettem. Nem terveztük ugyan, de egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy elvetessük.
Szépen megoldódtak a gondok ( hosszú lenne leírni ).
Nem bántam meg, hogy szültem. Arról szoktunk beszélgetni a férjemmel, hogy ha akkor nem leszek terhes " véletlenül ", a mai napig nem lenne babánk, amiatt amit Éva is ír. Mindig akadt volna valami, ami miatt kitoltuk volna a dolgot. Aztán meg talán késő lett volna vagy türelmetlenebb lennék a gyerekekkel.
Vágytam én is babára, de nem tudtam kiszállni öneröböl a taposomalomból. Örülök, hogy a kislurkó ugy döntött mindenképp beköltözik és ott is marad.
Azóta van mégegy gyerekünk és még tervezünk kettöt. Dolgozni nem akarok visszamrenni, jelenleg teljesen kielégít az anyaság. A volt kollegáim el se hiszik, hogy igy meg tud változni valaki. Pedig szerintem nem megváltozam, hanem mindig ez voltam és idomultam az elvárásokhoz, a világhoz sajnos.
Egyébként teljesen eggyetértek Évával.

Szia

Bóbita

Kedves Évici!

Csak csatlakozni tudok az elõttem szólókhoz. Ha úgy érzed, hogy itt az ideje és ráadásul már régóta szeretnéd, akkor vágj bele. Tudod innen számítva még minimum 9 hónap és, ha te már most vágysz az anyaságra, akkor az is soknak tûnhet. Manapság az a baj, hogy kuriózumnak számít az, aki 27-28 éves kora elõtt szül és gyakran hallani azt, hogy ilyen korai meg olyan korai. Szerintem ezt annak kell tudni, aki vállalja a gyermeket. Sokszor azoknak a legnagyobb a szája, akik vagy egyedül élnek vagy a párjuk hallani sem akar gyerekrõl. Közben õk is majd meg halnak azért, hogy gyerekük lehessen. De ezt nagyon kevesen merik bevallani.
Én 25 és fél éves vagyok, 2 és fél éve házasodtunk össze a kedvesemmel, megvan mindenünk, ami egy-két-három gyerek felneveléséhez szükséges. A mi babánk is "tervezett" baba, de én mióta az eszemet tudom, ebben a korban szerettem volna szülni és kislány korom óta készülök az anyaságra. Számomra ez a világ legtermészetesebb dolga, mint, ahogy a nõk 80-90 %-nak. Ez nem jelenti azt, hogy más nem érdekel, mert én tanulni szeretnék Gyed alatt is, meg késõbb egy jó állásba visszamenni, de amikor úgy döntöttünk, hogy bébit szeretnénk, nekem sem számított a jó állásom és a karrierem. Szerintem nagyon "egészséges, ahogyan gondolkozol és én a helyedben egy percig sem gondolkoznék, hanem belevágnék. Remélem a párod is szeretné és akkor nincs egy akadály sem. Itt a Babaneten minden információt megtalálsz, ami a terhességgel, babavárással kapcsolatos.

Szia:

Geri

Sziasztok!

Évica! Nem vagy fiatal hozzá, ha bensõleg úgy érzed, képes vagy végigcsinálni mindazt, ami az anyasággal jár. Lemondani sok szórakozásról, nyugodt alvásról stb. stb.
Én 93-ban és 95-ben szültem, elõbbinél még nem voltam 22. Utóbbinál voltam a kórházban elõtte pár napot, sok anyukajelöltet láttam. Volt egy 28 éves anyuka mellettem, a második babáját várta, és õ így fogalmazott : rém öregnek érzem magam itt az anyukák között, még szerencse, hogy már a másodikkal vagyok itt.
Szóval ott és akkor tele volt a kórház 20 év körüli anyukákkal, bár nem mondom, a 13 és 14 éves anyukákat én is koránlottam.
Ma én is azt mondom, ha az elsõ " nem csúszik be", lehet, hogy nem lenne ma se gyerekem, ugyanakkor már meglenne a fizikus doktorim, meg stb stb., így meg 3 gyerekem van és fontolgatom a negyediket.

Éva! Az ismerõs lányt nem Gabinak hívják véletlenül? A férjét meg Ákosnak? Ha nem akkor bocs, csak ez egy elég belterjes társaság, hátha éppen ismerem õket.
ILdi

Kedves Évici!

Szerelmednek fülébe súgni, hogy apuka lesz... kismamának lenni, gyermeketeket várni, érezni ahogy növekszik, fejlödik a szíved alatt... érezni mikor elöször megmozdul, rugdos... tervezgetni a jövöt, várni a megszületését.. a legcsodálatosabb érzés a világon, a legnagyobb, legteljesebb boldogság!
Ennél nagyobb csoda már csak az lehet, mikor megszületik és magadhoz szoríthatod a csöpp kis testét, hallhatod a szuszogását, láthatod elsö vigyorát! Azonnal érzni fogod, hogy nélküle nem volt teljes az életetek!
Ha szeretitek egymást, biztos alapokon áll a kapcsolatotok, lakás is van, állásotok is van, ne várjatok! A korod ideális!
Nézz be a "ma megint megjött" topicba... hányan szeretnék nagyon, próbálkoznak hosszabb ideje, és elsöre nem is biztos, hogy sikerül, ígyhát minél elöbb vágjatok bele! Utána még az a 9 hónap is nagyon hosszú idö, böven elég arra, hogy lelkileg is felkészüljetek a kisbaba fogadására, és egyre jobban várjátok az érkezését.
Nagyon sok sikert és boldogságot kívánok!

Katus

Katus ! Ezt nagyon szépen fogalmaztad meg.
Évici ! Én úgy gondolom, hogy nem a kor fontos, hanem, hogy a no érett legyen az anyaságra. A másik pedig amit már említettek elottem , fontos, hogy a kedvesed is szeretné-e a kicsit?
Mert ha mindketto teljesül ne várj vele. Nem biztos, hogy elsore összejön, és ez a 9 hónap is hosszú ido. Viszont ha kelloen felkészültél lelkiekben életed legszebb szakasza lehet, amire mindig emlékezni fogsz. (Szintén ajánlom a "ma megint megjött topic-ot")
Évi

Kedves Katus!

Ez tényleg nagyon megható volt, kirázott a hideg. Igazad van, csak ennyi. Remélem sikerült meggyőzni Évicit. Vagy legalábbis segíteni a döntéseben.

Geri

Sziasztok Lányok!

Nagyon nagyon köszönöm a sok hozzászólást! Nagyon őszinték, és boldog voltam a tudattal, hogy ezeket a válaszokat már gyerekes kismamák írják, és hát ti aztán tényleg tudjátok, hogy milyen érzés az anyaság. Természetesen csakis erősödik az elhatározásom. Kérdeztétek, hogy mi a helyzet a párommal. Ő azt mondja, hogy 1-2 év múlva is ráér, de szerintem ha terhes lennék, nagyon örülne a babának. Azt már tapasztaltam, hogy nagyon ért a nyelvükön. Egyébként sajos nagy bánatomra nem tudunk akár holnaptól próbálkozni az ügy érdekében, mert számításaink szerint őszre spórolnánk össze annyi pénzt amivel neki lehetne indulni a babának. Direkt úgy számoltam, hogy még a terhesség előtt jöjjön össze a pénz, mert utána lehet bármi, pl. a 2. hónaptól abba kell hagynom a munkát. Anyukámnak gyenge volt a méhszája, engem és a nővéremet is úgy hordott ki, hogy az első hónap után végigfeküdte a terhességet. Képzeljétek, emellett még ma is, 51 évesen bár alacsony, de nagyon jó alakja van. Szóval van bennem is félelem rendesen, hogy nem jön össze esetleg ripsz-ropsz. Júliusban (úristen, hol van az még!) viszont abba fogom hagyni a tablettát, és onnantól már csak 3 hónap a próbálkozásig! ))

Katus!
Hát teljesen meg voltam én is hatódva az írásodtól. Vagy húszszor újraolvastam. Mindenkinek így kéne mégelnie!!

Gerivel is egyetértek, én is szeretnék azért még tanulni, főleg nyelvtudásomat gyarapítani. Persze a baba mindig az első!

Sajnos most mennem kell, dolgozni is kell ugyebár a cél érdekében, de ha van időm írok!
Ti is,OK!

Puszi,
Évici

Kedves Évici!

Örülök, hogy örülsz és biztos, hogy a párod is fog, ha kismama leszel. Szerintem kérdezz meg egy orvost erről améhszáj dologról, hogy örökölhető-e. Lehet, hogy nem és akkor te is nyugodtabb leszel addig is. Ne dolgozd magad "halálra". Az biztos, hogy a kicsivel a kezdés egy rakás pénz, már, ha új bútort veszel, meg kiegészítőket, meg ruhákat. Az az ősz nincs is messze... A gyógyszer abbahagyása után pedig vigyázz, mert akkor nagyon könnyű teherbe esni. Ha pedig te várni szeretnél 3 hónapot az ún. tisztulásig, légy elővigyázatos.

Szia:

Geri

Sosem késő elkezdeni, én már egy éve próbálom, és még semmi, pedig már 25 vagyok.

hahahahaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa

Szia Évici!
Én 23 éves vagyok, egyetemista, és most várom az elsõ gyermekemet (aki tervezett baba), és nagyon boldog vagyok! Hajrá!!
cory

Szia Évici'''

Örülök neki, hogy felvetetted a témát, ugyanis manapság tényleg nem jellemzõ, hogy korán vállalnak gyereket a párok. Ez nagyon sajnálatos dolog, hiszen nem tudják, hogy mit hagynak ki, ugyanis szerintem az anyaság a legcsodálatosabb dolog a világon egy nõ életében. Én már csak tudom'' Mert szerencsére van egy féléves kisfiam, aki nem volt tervezett baba, de nagyon jó hogy jött. A párommal (aki akkor még csak a barátom volt) már amúgy is az esküvõt tervezgettük és utána hamarosan akartunk is babát. De a sorrend egy kicsit módosult)'' Szerencsére'' És tényleg nagyon boldogok vagyunk, mert minden perc élmény vele, bár néha nagyon kimerítõ tud lenni az állandó gondoskodás. De hidd el, hogy nagyon megéri'''
Én azt gondolom, hogy nincs korán neked sem egy baba vállalásához és amúgy is ha te szeretnél babát, akkor ne habozz''' De hiszen én ezt már sokszor mondtam neked'')))

Szió,
Barátnõd, Aliz

Szia Évici!

Jogos a felvetésed, én is sokat gondolkodtam már ezen. 24 éves vagyok, lassan 3 éve dolgozom, diplomám és nyelvvizsgáim vannak. Két éve volt az esküvönk, a karrierépítés nem teljesen lényegtelen számomra. Az elsö babánkat novemberre várjuk, januárban döntöttünk úgy, hogy itt az ideje és szerencsére a baba is hamar döntött .
Borzasztóan örülünk, azt hiszem, ezt a döntést soha életemben nem fogom megbánni.
Ne érdekeljen, hogy mások mit mondanak! Ha úgy érzed, felkészültél, rajta! Én azt is figyelembe vettem, hogy közel sem biztos, hogy azonnal sikerül teherbe esni, nézz körül, hányan várnak éveket a picire.
Szóval szerintem csak az a fontos, hogy ti ketten hogy látjátok, már rég elmúltál 17, amikor ez még tényleg kérdés lehetett.
Szia!
Eszter

Szia Eszter!

Köszi tőled is a bíztatást, az elhatározásom véglegesnek tűnik. Már visszafele számolom a napokat, heteket hónapokat , hogy próbálkozhassunk, mert ugye mint azt említettem most gyűjtünk egy kis pénzt a dologra és júliusban hagyom el a tablettát. Minden gondolatom e körül forog, de a hetek csak vánszorognak, de azért eltelnek .
Tetszik, hogy te is hasonlóan a karrier felé helyezted a babát már akkor, amikor még nem volt a hasadban, de itt a babaneten gondolom a legtöbbünk így van vele. Majd írd meg, hogy hogy vagy!
Ha nem nagy fáradság szeretném, ha írnál-írnátok nekem egy listát, hogy miket kell beszerezni a kicsinek feltétlen, és mi az, ami kicsit luxus. Persze én is összeírtam már Alíz barátnőm tapasztalataiból, de kiváncsi vagyok másokéra is. Ha tudtok fejből árakat, azt is megköszönném.
De elsősorban arról írj, hogy HOGY VAGY!És a többi babaváró kismama HOGY VAN??
Puszi,
Évici

Évici!
Gyere át az Anyaság, Friss kismamák topicjába, ott elég sokan vagyunk így az elején!
Minden jót nektek!
Puszi,
Eszter

Lányok, nyitok már egy topicot, a mi kell a babához kérdésre, mert egyre többen, egyre több topicban felvetik.Mondjuk az Ötletek, tippek topicba, Babakelengye címmel.
Ildi

Szia Ildi!
Ez nagyon jó ötlet. Itt a babaneten a publikációk alatt már találtam egy írást ugyan amiben van egy lista, de jó lenne gyakorlati tippeket-ötleteket is kapni egy-két árral terméknévvel is akár.

Szia,
Évici

Sziasztok !
Én 19 évesen mentem férjhez és még abban az évben megszületett az első kisfiunk . 5 évre rá megérkezett a kisebbik fiunk is . Ő most 2 éves és fontolgatjuk mi is a harmadik babát . Így viszont lemaradtam a főiskoláról , mert a családomat fontosabbnak tartottam és tartom a mai napig is . Egyáltalán nem bántam meg , soha nem voltam egy karrierista tipus . Bár biztos lehetett volna egyszerre tanulni és gyereket nevelni is de én nem éreztem , hogy mindkettővel megbírkóztam volna .

Szia Erika!

Hát én is úgy érzem, hogy gyerek mellett nem tudnék főiskolára járni. Szerencsére jó szakmám és munkahelyem van, örömömet lelem benne! Mint láthatod a topic elején az első írásomból 23 éves leszek augusztusban és megőrülök egy babárt. Most, hogy közeledünk a konkrét próbálkozások felé, egyre többen "támadnak", hogy miért ragaszkodom ennyire a dologhoz, "ez ma már kitolódott". Az hogy vágyom rá nem elég nekik, csak mosolyognak mintha ők jobban tudnák hogy mi a helyes. Gratula a gyerkőceidhez, nagyon szerencsés vagy!! Vissza fogsz még menni dolgozni? Más érzés más korban anyává válni?

Puszi
Évici

Sziasztok!
Szerintem nem az számít, hogy naptár szerint hány éves vagy, hanem, hogy melyik fázisában van az életed, és mennyi idős a lelked. Én 29 éves vagyok, most doktoriztam, bejártam a fél világot, és még egy évet szertnék dolgozni, hogy "lássam a munkám gyümölcsét" Nem hiszem, hogy elkéstem volna, egészséges vagyok, és úgy nézek ki mint más 20 évesen (ez szerénytelenül hangzik, tudom, bocs) Boldog vagyok a férjemmel, nem keresünk sok pénzt, de nem is ez számít. Én is fogom tudni, szerelmem fülébe súgni, hogy babánk lesz, fogok tudni örülni annak, hogy a pocakomban mocorog, és maradéktalanul boldog leszek, ha a karjaimban tarthatom. Ha 20 évesen szülök, nem láttam volna a lemenő Napot Mexikóban, vagy a felkelő Napot Argentín pampákon. Mindig megrónak azok, akik már szültek, hogy nem tudom, miről maradtam le. De nem maradtam le semmiről!! Gyerekkel a hátamon nem mehettem volna a Kwai folyó hídján át.
Nem terveztem előre semmit tudatosan,csak nem hagytam elmenni a lehetőségeket.
Persze most azt gondoljátok, hogy de én még nem tudom, milyen fantasztikus dolog az anyaság. Igen valóban nem tudom, de még megtudhatom!
Ha lenne egy 5-6 éves gyerekem nem lennének meg azok az iskoláim, amelyek ahozz segítenek hozzá, hogy azt csinálhassam ami igazán érdekel. (Mert a Gyes után is van élet, és nem mindegy, hogy milyen!)
Ja, és nem láttam, tapsztaltam volna ennyit a világról, az emberekről, amit át fogok tudni adni a gyerekemnek, mert minden pillanattal amit megélek több vagyok.
Természetesen ez csak egy út a sokból amelyen lehet járni. Nincs rossz vagy jó út. Nincsen egyféle igazság. Vagy Te, van Ő, vagyok én és van a Világ. Neked magadnak pedig benne a Hely, ami csak a Tied. Ezt kell megtalálnod, neked magadnak.

Hanka

Sziasztok!

Szerintem sem maradtál le semmirõl Hanka. INkább a sors-kor-társaidat attól szokták tartani, hogy megtetszik nekik ez az élet, és késõbb úgy vélik, hogy ezt egy gyerek csak elronthatná (vele már nem lehet annyifelé menni), és ezért bele sem vágnak.
Érdekes, mert engem viszont sosem érdekelt, hogy lássam ezeket a dolgokat, voltam munkaügyben Párizsban, és ismerõsök irigyelgettek, engem viszont nem érdekelt. Megnéztem a Szajnát, és azt mondtam, nekem a Duna Pesten szebb. Lehet, hogy ha a fiam nem akkor jön, amikor, akkor még én is most állnék az elsõ elõtt, de abszolút nem bánom, hogy így alakult.
Szóval tényleg egyéni a dolog, nincsenek abszolút igazságok ezügyben. Az egyetlen amiért kár, ha valaki teljesen kihagyja ezt az érzés.

Ildi

Sziasztok!

Szerintem sem a kor a számít! 20-22 éves koromban rá se bírtam gondolni, hogy majd lesz gyerekem. 26 éves vagyok, s a párommal (2 éve vagyunk együtt. õ 32 éves) most jutottunk el oda, hogy jó lenne egy gyerek. Minden külsõ feltétel megvan hozzá. Október 7-én nyelem le az utolsó tablettát, 3 hónap várakozás, s utána mindent bele!
Szerintem, ha már most mindketten szeretnétek, vágjatok bele!

Sziasztok!

Én 27 éves leszek mire az elso babánk megszületik. A párom 32. Kb. 1 éve mondtuk, hogy jöhet a baba. (Igaz addigra nem csak mi értünk meg, de befejeztük az egyetemet, vettünk lakást stb.) A kishölgy (még 2 hónap van a megszületéséig) 6 hónapot váratott magára.
Én már nagyon vágytam rá, és a férjem is. Igaz a barátainknál (velünk egyidosek) van jónéhány csemete, így ez sem hagyott minket hidegen.
Ha úgy érzitek szeretnétek vágjatok bele! A legnagyobb kihívás az életben, és már a pocakban is rengeteg örömet tudnak szerezni mamáknak, papáknak egyaránt!
Niki

Sziasztok!

En 31 eves vagyok, ferjem 36 es harom het mulva varjuk elso babankat.Mar het eve vagyunk hazasok, ez biztosan meglepo szamotokra.Most erett meg bennunk a gondolat hogy mar hianyzik valaki, pedig mar tobb mint 11 eve egyutt vagyunk.Hihetetlennek hangzik, de igaz. En meg mindig nagyon fiatalnak erzem magam a korom ellenere (igaz egyikunk sem nez ki annyinak mint amennyi es nem is ugy elunk mint altalaban a harmincasok).Ha valaki oregnek tartana minket es megkerdezi miert vartunk ennyit, csak azt mondom hogy igy ereztuk jonak, mostanra.Szerintem meg kell erni az anyasagra es ez nalam most erkezett el.Es meg annyit a korrol, hogy edesanyam 33 evesen ment ferjhez, 34 evesen szulte elso noveremet, utana meg ket kislanyt (en vagyok a harmadik lany) es utana az ocsemet, majdnem 40 evesen.Istennek hala mindannyian egeszsegesek lettunk, sot...Mindannyian nagyon kotodunk edesanyankhoz, pedig szigoruan nevelt bennunket, maximalis szeretettel es odaadassal.O mar 69 eves lesz.Szoval sose keso, szerintem akkor kell babat vallalni amikor szukseget erezzuk es mar nagyon hianyzik.Sok boldogsagot minden leendo es mar anyukanak!

Sziasztok! Én 28 évesen szültem először, (nagyon akartam már gyereket, de akkor éppen a legrosszabbkor estem teherbe, a szakvizsgáim kellős közepén, de egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy elvetessem). Terhesen is megcsináltam a vizsgákat, és nagyon örülök, hogy akkor nem gondoltam másképp. A következő kislányom 31 éves koromban született, ő már tervezett baba volt, szerintem rögtön az első próbálkozásra összejött. Most 6 hét múlvára várjuk a harmadik babát (most 33 éves vagyok), aki szintén tervezett baba, és ő is elsőre összejött. mindegyik terhességem problémás volt, egyre több és több okból voltam veszélyeztetett terhes, de mindig ki tudtam tartani (pl. be tudtam tartani a nagyon kemény diétát stb.), mert előttem lebegett a leendő babám arcocskája és az a pillanat, maikoris a szülés nehézségei után először pillanthattam meg, ölelhettem magamhoz a kicsiket. most is csak erre tudok gondolni, amikor itt fáj, ott nyom, stb. Szerintem aki lelkileg érettnek érzi magát, az nyugodtan vágjon bele minél előbb, mert nem tudhatja, hogy ha előbb a karrierjét építgeti, stb. a későbbiekben amikor már tényleg majd megvész egy gyerekért egyáltalán összejön-e. Sok ismerősöm van, akik először a karrierjüket építgették, gyűjtögettek, majd a kívánt gyermekáldás elmaradt. majd mindenük ráment aztán a lombikbébi programokra, az anyukának az egész időt kórházban kellett töltenie azután a szülésig amikor végre összejött, és a végén alig volt valamijük, de a rossz emlékek ott maradtak mögöttük. És hány párnak össze sem jön. Minél fiatalabb a szervezet, annál nagyobb az esély a teherbeesésre és az egészéges baba kihordására. Nekem most harmadjára az orvosom pedzegette, hogy most már nem vagyok ám annyi idős mint az első terhességnél, és mindenáron genetikai vizsgálatra akart küldeni. na ebbe persze nem mentem bele, és jól is tettem, de hát kell-e az embernek, hogy a kora miatt a nőgyógyásza állandóan piszkálja, újabb és újabb vizsgálatokkal örvendeztetve meg. Kicsit hosszúra nyúlt ez a hozzászólás, de a konklúzja az az, hogy nem érdemes mindig kitolni a gyerekvállalás időpontját mert a végén még ezen múlhat, hogy egyáltalán nem jön össze a dolog és a pár örökre boldogtalan lesz. Sziasztok, minden jót a próbálkozóknak, az áldott állapotban lévőknek és a kisgyerekeseknek is! Norcsi.

Szia Norcsi!

Egyetértek veled, azonban abban azért nem, hogy nem helyeselted a genetikai vizsgálatot. Szerintem a nőgyógyász ezzel a saját érdekeinket tartja szem előtt, nem traktál vele minket, az idő meg igenis múlik, a petesejtek is, hiába érzed fiatalnak magad. Én ezt nem a doki piszkálásának venném, hanem akkor csodálkoznék és csalódnék ha nem küldene el rá 30 felett. Akkor alapos vajon? Szerintem a dokid felelősségteljesen járt el, de hát ez csak egy vak vélemény.

A többiben telejes az egyetértésem!
Szia,
Évici

Szia Évici! Örülök, hogy azért a dolgok nagy részében egyetértünk. Tudod, megértem, hogy neked még más a véleményed dolgokról, hidd el,az én hátam mögött már meglehetösen sok tapasztalat van az orvosokkal kapcsolatban. Mikor még az első babánkat vártam, akkor még én is minden szóra ugrottam, mindent megtettem amit az orvos mondott.
Az eredmény az volt, hogy mint a birka engedelmeskedtem neki, így háromszor is kórházba kerültem teljesen feleslegesen (legtöbbször semmiféle vizsgálatot sem végeztek, csak bent kellett lennem). Rengeteg borzasztó dolgot tapasztaltam (volt olyan, hogy amíg a szülőszobán a CTG-t csinálták nekem, addig a másik ágyon megszült egy 20 hetes terhes kismama - gyakorlatilag elvetélt, de a baba élve született -
lehetett látni, hogy a nyöszörgő magzatot becsarták egy plédbe és elvitték azzal, hogy mondták egymásnak, hogy meg sem mérik, hiszen úgyis életképtelen). Ilyen meg más borzasztó dolog után második terheségemnél egészen a végéig sikerült a kórházat megúsznom, majd a végén egy egész hónapra kellett befeküdnöm. Erről egy másik topicban már írtam. Nem tudhatod milyen érzés,mikor néhány óra alatt kell elrendezni egy két és fél éves gyerek sorsát, aki még egy éjszakát sem volt addig távol tölem. Borzasztó. És ez a kórházasdi is felesleges volt utólag. Mindezek miatt most, a harmadik terhességem során -azt hiszem érthetöek az indokaim amikor igyekszem csak a legszükségesebb vizsgálatokra korlátozni az orvoshoz járást, és a genetikai vizsgálat nem tartozik ezek közé. Kb. 21 hetes tehes voltam akkor, amikor a genetikushoz kellett volna mennem (a családban semmilyen genetikai rendellenességröl nincs tudomásunk), így bármi lett volna is a vizsgálat eredménye, úgysem vetettem volna el a gyerekemet. Nem beszélve arról az "apróságról", hogy mint szintén egy másik topicban olvashattunk róla, orvosok nyilatkoznak arról, hogy a magzatvízvétellel(genetikai vizsgálat egyik módja)kiszürhetö rendellenességek aránya lényegesen kisebb mint annak a kockázata, hogy a vizsgálat eredményeképpen vetélés történik. Ennek tükrében talán világosabbá válik mindenki számára, hogy sajnos az orvosok - lehet hogy nem akarattal - de sokszor éppen nem a mi érdekünkben csinálnak dolgokat, rendelnek el különféle vizsgálatokat. Csak ennyit szerettem volna eelmondani ezzel kapcsolatban, remélem, hogy nem volt túl bántó a megfogalmazás, de úgy éreztem, hogy a tisztánlátáshoz erre szükség van.
Mindenesetre mindenkinek sokkal gondtalanabb, szebb terhességet kívánok mint az enyémek voltak, minden jót, szia: Norcsi.

Sziasztok!
Évici vagyok, anno én inditottam el ezt a topicot, ami azóta kicsit megállt.
Csak szeretnék erõt adni társaimnak, akik szeretnének babát, de a magánéletük nem úgy alakul(t) ahogy tervezték.
Mikor az elsõ levelemet irtam, benne voltam egy tartósnak vélt kapcsolatban. Ennek aztán 2002 márciusában vége szakadt, 5 év 8 hónap után. Kedvesem elhagyott, rájött, hogy még nem akar gyereket, aztán összejött elég hamar egy kétgyerekes anyukával. AMivel egyébként önmagában persze nincs is semmi bajom. Nem hibáztatom, mert beláttam eléggé kihült a kapcsolat az utolsó évben, mást akartunk az élettõl. Sokan meg azt mondják körülöttem, hogy most neki ez a gyerekszülés dolog egy ideig nem is lesz téma az életében, mert ott van 2, tehát ne legyek oda, hogy haj milyen családcentrikus. Sokak szerint ezért pont nem az. Szerintetek?
Ami engem illet, az elmúlt idõszakban nagyon sok bolond, iszonyatos pasival találkoztam,aztán 3 hónapja rám mosolygott a szerencse és megismerkedtem mostani párommal, aki egy barátnõm kollegája. Nagyon jól megértettük egymást kezdetektõl fogva, egy hullámhosszon vagyunk és mikor már kicsit feladtam, pontosabban nem kerestem görcsösen pasit, akkor toppant Õ az életembe. Tegnap költözött hozzám, és jövõre gyermeket szeretnénk.......)
Hát ennyi.
Ember tervez, isten végez, de ha bizol magadban hosszútávon, akkor nagyobb eséllyel mosolyog rád a szerencse mert teszel érte, jössz-mész, emberek közt vagy és jobban sugárzol. De ehhez nekem is meg kellett tanulnom nem bánkódni és belenyugodni a szingliségbe, és ekkor változott a helyzet.
Remélem nem untattalak titeket a történetemmel...

Mindig korán szerettem volna gyereket, de megtanultam elfogadni, hogy nem lehet ennyire megtervezni az életet, igy is fiatal vagyok még és soha nem szabad egy kapcsolatban elkényelmesedni, azt hinni, hogy már nem kell tenni érte, úgyis nagyon szeretnek. Én sajnos talán ebbe a hibába estem bele, de most nagyon boldog vagyok, hogy találtam valakit, akivel nagyon tiszteljük szeretjük egymást, és közös vágyaink vannak!
Minden babásnak, babát tervezõnek nagy kitartást és örömöket kivánok!!
Évici

Kedves Évici!

Szerintem örülj annak hoy így alakult az életed! Az ilyen hosszú járás-majd házasságból nem szoktak jó házasságok lenni. Ellenben a mostanival nagyon jó lehet. Fõleg ha õ is úgy gondolkodik ahogy te!
Abban nagyon igazad van, hogy nem szabad görcsösen pasit keresni, mert akkor tuti nem jön, ha pedig hagyod a dolgokat pihenni, akkor akkor toppan be az életedbe amikor egyáltalán nem számítasz rá!!! Saját tapasztalat is, és még sok barátnõmé is!!
Ügyes vagy, voltál!!
Szerintem ne halogassátok soká a babát! Hajrá!!

Kedves Evici!
Igazat adok neked1Nem szabad tervezni!Söt!!!!
En negy evig voltam bartnöje a volt ferjemnek aztan jött hat evi hazassag!Aminek most lett vege!
Mindig babarol almodoztam tervezgettem!
Igaz jobb is igy,hogy nem lett mert be kell ismernem a volt ferjemnek a buli,haverok az elsö!!
Megismetem egy masik ferfit!Idösebb mint en es nagyon jol megvagyunk!Tudom,hogy mellette jo eletem lesz!Söt a babamnak is!
Majusba hozza megyek felesegül es utana jönn a baba!Haromig meg se alunk!
Ne tervezzetek!Ami hirtelen jönn,hirtelen megy!!
Viszont ha egyszer ugy erzitek meint a ketten,hogy igen ö az!! Akkor bejönn!!!
Nekem szerencsem volt!!
Mindenkinek sok sikert!!
Sziasztok!!

Kedves Névtelen!

Igazad van, örülök hogy igy alakult az életed. Új párommal elkezdtünk próbálkozni, most élem át a vajon mikor fog sikerülni időszak minden szépségét és izgalmát!

Sok boldogságot és sikert neked is!
Évici

Sziasztok!

Látom már jó ideje nem írt ide senki, sajnos. Fel kellene éleszteni ezt ezt a topikot, ha van kedvetek írjatok!

Ezt a témát én is nagyon jó ötletnek tartom!

Én azokhoz csatlakoznék, akik úgy gondolják, hogy nem feltétlen a kor számít, hanem az, hogy már érettnek érzed-e magad az anyasághoz. A mi kapcsolatunk a párommal elég régóta tart, nagyon szeretjük egymást, beszéltünk is már többször arról, hogy majd szeretnénk babát, de most még várnunk kell ezzel, mivel anyós lakásába nem szeretnék szülni.
Évici veled hogy alakultak végül a dolgok?

Üdv mindenkinek,
fehernárcisz