Társalgó főoldal » Errõl - arról » 3 vagy többgyermekes családok

Sziasztok! Szeretném, ha három vagy többgyermekes családok szüleivel tudnék véleményt és tapasztalatot cserélni ezen az oldalon keresztül. Magamról és a családomról annyit, hogy nemsokára mi is háromgyerekes családdá válunk (nov. közepén vagy valamivel előbb születik majd meg a harmadik babánk), eddig két kislányunk van. A nagyobbik 5, míg a kisebbik két és fél éves. Így valamennyi gyerekünk között durván két és fél éves korkülönbség van (lesz). Engem nagyon érdekelne az, hogy az új jövevény megszületésével középsővé váló gyerek mennyire sínyli meg a kicsi születését, főleg ha olyan természetű, mint az én kisebbik lányom ( elkényeztetett, akaratos, néha nagyon bájos és kedves, néha viszont harap, hajat tép, stb.). Napközben most nemrég óta szobatiszta (ebbe nem tartozik bele a délutáni alvás), de nem tudom, hogy a kicsi érkezése nem veti-e vissza az e téren elért eredményeinkben?. Hasonló helyzetű, és tapasztalt családok véleményét, javaslatait olvasnám szívesen e témakörben. Köszi, sziasztok: Norcsi.

Szia Norcsi !

Nekem három gyerkőcöm van, Patrik 8 éves, Nikolett 6 éves a pici Krisztike pedig 21 hónapos.
Patrik egyik testvérénél sem volt féltékeny.
Nikike sem féltékeny annyira. Bár mutatkoznak nála jelek. Pl. eszetlenkedik, hogy felhívja magára a figyelmet. De nem volt visszafejlődés.Szerencsére jól kijönnek egymással mindhárman. Patrik eleve is egy nagyon anyáskodó tip. Mindig nagyon figyel a testvéreire, főleg Krisztikére. Minden kérését teljesíti.
Persze hallottam már sok olyan családról is, ahol a nagyobbaknak fájt a trónfosztás. DE azért szerintem okosan el lehet kerülni.

Most röviden ennyit.

Szia

Szilvy

Szia Szilvy! Köszi, hogy válaszoltál. Nálunk is hasonló a helyzet atekintetben, hogy a "nagylányom" az 5 éves Anna a fiadhoz hasonlóan nagyon anyáskodó, de azért rajta sokszor érezni lehet és lehetett a féltékenység jeleit, néha azt hiszem, hogy joggal, mivel a hugát az erőszakossága miatt eléggé elkényeztettük. Ezért is lesz szerintem nehéz az ő helyzete, ha alkalmazkodnia kell egy új kis jövevényhez. Nálatok a középső kislány milyen természetű? Nálunk még az is nehezíti talán kicsit a dolgokat, hogy a gyerekek között bő két és fél év van és lesz most is. Arról is szeretném, ha írnál, hogy Te hogy éled meg a nagycsaládos helyzettel együttjáró negatív megnyilvánulásokat. Én rendszerint már mostanában is érzem, ha a két lánnyal megyek a nagy pocakommal, hogy sokan néznek ránk lesajnálóan, és sokan gondolják úgy, hogy a harmadik gyerek biztosan csak besikeredett.
Ha lesz időd, jó lenne, ha tudnál válaszolni, a mi közeli baráti körünkben ugyanis nemhogy háromgyerekes családok nincsenek, de a kétgyerekesek sem gyakoriak. Néhány egy-gyerekes család tartozik még a körbe, de a többségnek nincs gyereke. Előre is köszi, szia: Norcsi.

Szia Norcsi!
Nálunk 4 gyerek van. Júlia 12 lesz, Viktor 7 és fél lassan, Fanni 6 lesz, Eszter 2 lesz.
Legutóbbi tapasztalat az Eszter érkezése vol, Fanni tényleg kis eszetlenkévé vált egy idöre, és még most is néha babáskodik. De beletanult az új szerepébe, söt a multkor kifejezetten anyásan viselkedett. Mostmár együtt alszik Eszterrel, ez is jó, mert reggelente ök ketten játszanak, nagynak érezheti magát.
Nekem sok sokgyerekes család ismerösöm van, de tudom, hogy akinek nem ilyen a környezete, aki kilóg a sorból, annak nagyon nehéz. Ma pl. voltunk egy esküvön, ahol kb, u.annyi gyerek volt mint felnött. Pedig voltak idösek is. Ilyen körben szó sincs lesajnálásról stb.
Ez egyéni vérmérséklet kérdése, de ha nincs velem mindegyik, és vki megjegyzi, hogy milyen szép 3 gyereke van, mindig megjegyzem, hogy hát még a negyedik!
Ha Te örömmel várod, büszke vagy rá, akkor könnyebb átnézni a lesajnáló embereken.
Edóka

Szia, Norcsi!
Nekem is 3 gyerekem van, Dani 5,5, Gergö 3,5, Lilla 1,5 éves. A középsö nálunk sem könnyü eset. Azt szoktam mondani rá, hogy sokszor olyan, mint egy vaddisznó, de olyan leleke van, mint egy pillangónak. Hát, el tudod képzelni... Nem tudom, milyen lett volna a természet, ha nem "alakul át" középsövé, de nagyon hamar bele kellett szoknia ebbe a szerepbe. A legnagyobbal soha nem volt ilyen gond, ö is elég tyúkanyó (illetve tyúkapó) típus, de Gergö nem könnyü eset. Tudod, ö az, akinek mindig az kell, ami a másiknál van, mindig ö akar odaülni, odaállni, odarajzolni stbstb, ahol a másik áll, mindegy, hogy a másik a kisebb vagy a nagyobb testvére. Nagyon kell ápolni a lelkét, ami sokszor nem könnyü dolog, mert állati kiborítóan tud ordítani, ha valami nem neki megfelelöen történik. Emellett imádja mindkét testvérét, aggódik értük, segít nekik, játszik velük, úgyhogy elég visszás a helyzet. Szerencsére Danival már remekül el tudnak játszani, ö már partner tud lenni neki. Szerintem nagyon hamar összenönek, így megoldódik (nagyjából) a gond!

Van ám itt köztünk egy remek pszichológus is, aki szintén nemsokára 3 gyerekes lesz, nagyon remélem, hogy idetalál!!!

A lesajnálásokkal meg ne törödj! Tényleg sokan "balesetnek" tartják a hamadik gyereket, de nem ök a lényeg, hanem Ti, akik vállaljátok, akartátok öket! És nagyon jó ám ennyi gyerekkel, hidd el! Majd nesokára megtudod!
Ja, nálunk a 3 kicsi mellett van egy 16 éves nagy is, így teljes a kép! És csak sajnáljon le érte, aki akar...

Puszi mindhárom (kinti és benti) gyerköcödnek!
Emese

Sziasztok! Annyira örülök, hogy idetaláltatok és írtatok! Jólesnek a bátorító szavak, amit az ember a tágabb környezetétől nem kap meg. Én mindig is három gyereket akartam, már akkor is , amikor a második még meg sem született. Sokan már akkor elnézően mosolyogtak. Hát még akor amikor kiderült, hogy tényleg várjuk a harmadikat. Ami még nagyon szokott bosszantani az az, hogy a két kislány után mindenki azt hiszi, hogy mi mindenképpen fiút akartunk és akarunk és ilyen meg hasonló kijelentéseket tesznek. "Reméljük, hogy most már kisfiú lesz! Drukkolunk, hogy fiatok legyen! stb.". Ez számomra annyira furcsa, mert szerintem teljesen mindegy, hogy kislány vagy kisfiú, az a lényeg, hogy gyerek, meg persze az, hogy remélhetőelg egészséges lesz. Edóka, látom, hogy nálatok túlerőben vannak a lányok, míg Emesééknél fordítva. Ugye, hogy teljesen mindegy a neme? Mondjuk praktikussági okokból éppen a kislány lenne az ideális (rengeteg kimondottan lányruhánk és cipőnk van, fodrosak, szépek, aranyosak, amit ugyebár egy fiúra nem lehet majd ráadni). Ezenkívül a két lány után én teljesen lányos szemszögből nézek mindent, úgymond "lányos anyuka" vagyok, és nagyon furcsa az a gondolat, hogy nemsokára valószínűleg teljesen megváltoznak a dolgok. Mindenesetre egyenlőre a szülésen és az első keményebb időszakon szeretnék már túllenni. Belegondolva, hogy mi vár még rám (szülés, éjszakázások), néha kicsit elkedvetlenedem, de aztán igyekszem a dolgokat a pozitív oldalukról vizsgálni. Apropó! Ti mekkora lakásban laktok a gyerekekkel? Mi egy 53 négyzetméteres panelban. szeretnénk építkezni, de elkedvetlenítő, hogy milyen korlátok közé vannak szorítva a lehetőségeink. Egyenlőre most ennyit, remélem Ti is jelentkeztek, puszi: Norcsi.

Norcsi!
A másik topikból látom, hogy egyszer Ti is érdiek lesztek, ha minden jól megy. Amint láthattad, mi is Érden lakunk. Családi házban, erre semmi panaszunk nem lehet.
A gyerekek neme tényleg mindegy, azt szoktam mondani, hogy nálunk Viktor teljesen kitölti a fiúk számára fenntartott helyet. Eröteljes egyéniség, ennek minden elönyével és hátrányával.
Kicsit olyan, mint az Emese középsö gyereke.
Amikor a harmadikat vártam, már bent a kórházban, UH elött beszélgettünk a többi kismamával, és voltunk páran 3. gyerekesek, de mindenkinél két azonos nemü volt már otthon. Vki meg is kérdezte, mikor kiderült, hogy 1 fiú 1 lány van nálunk, hogy akkor minek akartam harmadikat?
Volt aki megjegyezte (viccesen), hogy ha mégse a várt nemü lesz, haza se viszi.
Sok ember gondolkodik így, tul.képpen nem lehet csodálkozni, ha rólatok is ezt feltételezték. Ettöl persze tudom még rosszul esik.
Puszi:
Edóka

Szia Edóka! Örülök, hogy idetaláltál. Érden egyébként merre laktok? Mi Érd-Parkvárosban vettük a telket, elég szép helyen, közel mindenhez, de ugyanakkor csendes, nyugis környék. (Somogyvári utca). az, hogy mikor fogunk építkezni még a jövő zenéje, sok múlik azon is, hogy például a három gyerek után felvehetjük-e és ha igen, milyen megszorításokkal a szocpolt. kölcsön-felvételre egyenlőre nem is gondolunk, hiszen még három évig biztosan nem fogok visszamenni dolgozni (sokak egyet nem értése ellenére), így egy keresetből örülök, ha simán megy a megélhetés a három gyerekkel. Egyébként én is úgy vagyok vele, hogy nem érdekel mások véleménye, törődjön mindenki a maga dolgával! Ezt a gyerekek nemével kapcsolatban is így gondolom. Az, hogy Magyarországon még mind a mai napig él az az álláspont (tisztelet a kivételnek), hogy a fiúk valahogy többet érnek mint a lányok, ez elég szomorú. De ezen én ugyebár úgysem tudok változtatni, így erről ennyit. Szia, ha van időd írj! Norcsi.

Sziasztok!
Na, a gyerek neméröl tudnék órákat mesélni.
Az elsö fiú lett, teljesen mindegy volt a neme. A nagylányunk (férjem elsö házasságából) másodszorra nagyon lányt várt, jött egy fiú. Harmadszorra közölte, hogy ha ez is fiú lesz, haza se hozzam. Lány lett. Persze, ö se komolyan gondolta, nekünk meg mindegy volt, de most így kerek a dolog, két fiú, két lány.
Egy ismerösünk mesélte, hogy valakiknél úgy történt, hogy addig próbálkoztak, amíg nem lett lány. Tizenkettedszere sikerült. Erre az én okos férjem mit mond? Hogy utána addig kell próbálkozni, amíg a nemek aránya kiegyenlítödik. Jó fej, nem? Persze, neki könnyü!
Szerintem teljesen mindegy a nemük, a ruhákat el lehet csereberélni!!! Bár azt bevallom, a két fiú után állati bajban voltam, amikor elöször tisztába kellett tennem a kiscsajt. Gergö (a középsö, akkor 2 évesen) is kétségbe esett, amikor meglátta a fürdökádban: Anya, nincs kupija!
A lakásról: szerencsére akkora, hogy elférünk benne kényelmesen hatan. Ennek ellenére állandóan egy helyen zsúfolódnak, tolonganak, egymásra lépnek. Kivéve a nagyot, aki meg néha magára csukja a szobaajtót, hogy oda senki se ki, se be. De többnyire ö is a kicsik között nyüzsög.
Sziasztok, puszi minden sokgyerekesnek:
Emese

Norcsi!
Ha jól olvastam, valahol azt írtad, hogy Kispesten laktok. Mi Lörinciek vagyunk, majdnem szomszédok!
Üdv: Emese

Szia Emese! Azért akkor ti sem unatkoztok. A kisebbik lányom nyáron a strandon fedezte fel a nemek közti különbséget, mikoris néhány meztelenül szaladgáló kisfiút látva megjegyezte, hogy "Miért lógicál a tisfiúnat a p...ja?" . mikor felvilágosítottuk, hogy az nem egészen az, azóta mondogatja, hogy a mi kisbabánknak is tutija lesz. Ezek után nagyon meglepődne, ha mégis kislány lenne. Ez vagy kiderül a szülésig (jövő héten UH.), vagy majd csak szüléskor. Mindenesetre először biztos fucsa lesz a tisztábatétel és a fürdetés is, ha tényleg kisfiú a pocaklakó. Írod, hogy Lőrincen laktok. Kertes házban? mi sajnos lakótelepen, úgyhogy rá vagyok szorulva a környező játszóterekre, ha ki akarok mozdulni a gyerekekkel. Nem tudom nálatok milyen a helyzet, de itt eléggé elkeserítő. Az emberek nagyon trehányak. És ezen nemcsak a kutyások, a hajléktalanok és az este összegyűlő galerik értendők, hanem sok kisgyerekes szülő is. Szia, írj! Norcsi.

Sziasztok!

Hát én nem panaszkodhattam. Nálunk mire a másodikat beütemeztük, mindjárt meglett a három is, meg a vegyes is. Ezek után, ha negyediket akarok, tuti hülye vagyok? (ja, hát lány legyen, de azért hazahoznám, ha fiú akkor is, de akkor a nemek arányának kiegyenlítése...)

Ildi

u.i.:most akkor marad a két topic, aztán ismétlünk, vagy leragadunk valamelyiknél?

Szia Ildi! Nemrég írtam neked a másikon! Neked mekkorák a lurkóid? Egyébként szerintem mindegy, hogy melyik topic megy tovább, de addig szerintem futhat párhuzamosan amíg mindenki oda nem talál ugyanarra az egyre. Gondolom megállapodás kérdése.
Szia: Norcsi.

Norcsi!

Akkor én maradok a másikon, az már régibb, hosszabb. Oda válaszolok!

Ildi

Szóval én is itt is vagyok, meg a másikon is. Most várom a negyedik babát. Norcsi, Ildi Emese jó fejek vagytok. Most tûnt fel, hogy a többi témánál is veletek értek egyet általában. Meg van az oka.

Szia Szofi!

Én is úgy voltam mint Te, mikor lett végre itthon netünk, mindenhez hozzászóltam, ami csak érdekelt.
Gratulálok a negyedik babához (meg a másik háromhoz is),mikorra várjátok? Nagyon irigylem az elhatározottságodat. Nálunk szerintem már nem valószínû, hogy lesz még (bár a férjem igazából mindig négy gyereket szeretett volna). Most egyenlöre néha még sok is ez a három. Te hogy bírsz velük? Mennyi idösek a gyerekek és mikorra várjátok a kicsit? Egyébként ö tervezett baba? Jó sokat kérdeztem egyszerre.
Van egy másik háromgyerekes topic, azt Ildi indította sokkal régebben mint én ezt (csak "ifjú" titánként nem kerestem rá anno, csak megindítottam ezt a topicot). Ott sokkal több hozzászólás van, és abban maradtunk, hogy majd azt folytatjuk. De most ide írtál, azért itt válaszolok. Viszont a másik topicban meg vannak késöbbi hozzászólások is. (Elég bonyolult voltam?)

Mindenesetre örülök neked, és kellemes ünnepeket kívánok az egész népes kis családodnak!

Szia :Norcsi

Hú Norcsi, mennyit kérdeztél és nagyon is szívesen válaszolok majd, de most nincs elég idõm -) úgy tûnik, hogy a netes társalgást be kell valahogy építenem a napirendembe még nem tudom hogyan. Nagyon klassz, hogy ti babanetesek ennyire figyeltek egymásra és nem mindeki csak magáról nyomja a süket dumát.. Egyébként szerintem a jó család titka is ez!
No puszi, mégis sokat írtam!+)

Szofi!

Várom majd továbbra is a válaszokat, ha ráérsz egy kicsit!

Puszi: Norcsi

Norcsi!

Remélem már te is túl vagy a nagy izgalmakon, és biztosan nagyon szépen teltek nálatok is az ünnepek. Most megpróbálok válaszolni, a lehetõségekhez képest röviden. Talán úgy kezdeném, hogy biztosan találkoztál már azzal a véleménnyel, hogy a gyerek "anyagi" kérdés. (ugye milyen durván hangzik így leírva?) Tehát az a véleményem, hogy a legfontosabb dolgokat az életben nem lehet megvásárolni, kiszámítani és tervezni.Ilyen az egészség, a szerelem, a gyerekek, boldogság stb. Szóval az én történetem nagyon rendhagyó. Annak ellenére, hogy szeretek töprengeni a dolgokon, tervezni stb.. a magán életem abszolút sorsszerû.
Az elsõ dolog, ami miatt teljesen hülyének nézetek, hogy a férjemmel egymást választottuk, hiszen igen nagy korkülönbség van kettõnk között. (25 év) Úgysem hiszi el senki, hogy nem a pénz miatt (hiszen egy vasunk se volt egyikõnknek sem, úgyhogy ezt nem is forszírozom elég, ha mi tudjuk.) A második agylökés, hogy gyereket is akartunk (Miért házasodtunk volna össze egyébkén!?) Tehát gyors egymásutánban született a kisfiam , aki 8 és a kislányom , aki most 6 és fél éves. Hogy a többiek várattak magukra az is a sors keze volt. Egy banális mûtétbe majdnem belehaltam, a második mûtétnél sírva könyörögtem az orvosnak, hogy ha 1% esély van arra, hogy ne "pakoljanak" ki hogy még lehessen gyerekem, akkor adja meg az esélyt. Egyébként jellemzõ az egyes orvosokra, amikor megmondtam, hogy két gyerekem van halál lelki nyugalommal elakrta dönteni a sorsomat azzzal, hogy megfoszt a szülés lehetõségétõl (ez is megérne egy misét, hogy a családtervezésbe milyen módon avatkoznak be az orvosok!)
Szóval hosszú, hosszú évekbe telt amíg lassan felépültem és közben annak ellenére , hogy biológiailag képes lehettem volna rá, fokozatosan beletörõdtem, hogy nem lehet több gyerekem. Igaz nem akartam beleavatkozi a sorsba, erõsködni, nem jártam utána a bajnak, nem kerestem fel orvosokat. Lassan elfogadtam a helyzetemet. Aztán mint a mesében 5 év után egy gyönyörû kislánynak adtam életet ez év januárjában. Óriási boldogsággal, szeretetettel várta az egész család és ez a rajongás még mindig megvan. Féltékenységnek még a nyomát sem lehet látni a nagyobb gyerekek részérõl (a két nagy között csupán 16 hónap különbség van náluk sem volt féltékenység, sõt a mai napig nagyon szoros a kapcsolatuk, olyanok, mintha ikrek lennének)
Örültem, hogy a picit csak én tudom szoptatni, mert így én is hozzáférhettem néha.. Tehát a harmadik után nagyon erõsen gondolkodóba estem, mert látva a két nagy kapcsolatát (meg a borzasztó erõs anyai ösztönt érezve) arra gondoltam, hogy a picinek is kellene egy "valódi" tesó, akivel sülve-fõve együtt lehet. De ismét nem tettem se érte se ellene semmit. Így május közepén, ha minden jól megy, megszületik a legkisebb ()(érdekes köztük is 16 hónap különbség lesz). Nagyjából ennyi a történet, mostmár azt hiszem ötödik baba már nem lesz, (mert akkor hatodik is kéne stb...) kicsit félek is, mert itt már racionálisnak kell lennünk...
Egyébként nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de nálunk a harmadik baba, már fele annyi energiát sem emészt fel mint az elõzõk. Lehet, hogy szerencse, vagy tapasztalat, nem tudom. Igaz az, amit a sokgyerekesektõl lehet hallani, hogy minél több az apróság annál könnyebb (a nagyobakkal is) Errõl még majd szíves írok. Talán csak végszóként annyit, hogy nem egy fõállású tyúkanyó vagyok, hanem minden gyerekem mellett dolgoztam és dolgozom folyamatosan. És nagyon jól érzem magam a bõrömben! (Kerestem a gyermekeid fotóját, de nem találtam, rajta vagytok?, Milyen néven?
Sok puszi. Szofi

Norcsi! A fotók témája már tárgytalan (megtaláltam!-üzenet ott), de szívesen hallanék rólatok mindenfélét!
Üdv: Szofi

Szia Szofi!

Én is a képeinket tartalmazó topicban írtam neked az elõbb!

Nagyon szép családod van, jó hogy megint pici baba lesz nálatok!

Ha megadod az emil-címed levelezhetnénk.
Az enyém már szerepelt itt valahol feljebb, de most beírom, ha a nevemre klikkelsz felül, megmutatkozik. Ide írhatsz, ha lesz egy kis idõd!

Puszi: Norcsi.

Most próbáltam, és nem írja ki az emil-címet!

A címem a következõ: norcsievi@freemail.hu

Szia: Norcsi.

Nagycsaladosnak szamitunk-e majd mi is, ha megszuletik a gyermekunk?
Parom lanya es az en lanyom egy haztartasban el velunk.

Kedves névtelen!

Igen, három gyerekes család már nagycsaládnak minõsül, függetlenül attól hogy mind az összes nevelt gyermek vérszerinti-e. Ugyanilyen státuszú az örökbefogadott és a nevelt gyermek is ha egy háztartásban él az illetõvel.

Norcsi.

Ezek szerint csak az egy haztartas a lenyeg? Nem vagyunk hazasok es elettarsi kapcsolatot sem letesitettunk hivatalosan. Es mi a helyzet, ha a parom gyermeket az anyanak iteltek evekkel ezelott, de a gyerek kesobb az apjat valasztotta es vele el evek ota? Hivatalosan azonban az anyanal van.

Sziasztok!
4 gyerekünk van: 16 és 15 éves lányok, 12 éves és 5 hónapos fiúk.
Pest környékén lakunk 1 éve, amikor is elkészült a házunk.
Most csak ennyit magunkról.
bogancsi

Szia Bogancsi!

Jó hogy megint jelentkezett valaki, mert már igencsak kezdett halósni ez a topic! De majd most....
Akkor nálatok megvan a teljes harmónia, a nemek aránya tökéletes, szóval gratula a szép családodhoz.
Rólunk fentebb minden elolvasható, csak már mindannyian "öregebbek" lettünk, a lányok már majdnem 6, illetve több mint 3 évesek, a Bánk pedig már a héten betölti a 7. hónapját.
GYere gyakrabban, és írjál sokat!

Szia: Norcsi.

Sziasztok lányok!
Nagyon örültem, hogy megtaláltam ezt a topicot. Úgy látom, hogy nagyon régen jártatok itt, de azért bízom benne, hogy valaki megtalál. Olyan jó, hogy egyre többen vagyunk akik mernek három vagy még több gyemeket vállalni. Nekünk is három ördögfiókánk van. Bence, õ a legnagyobb 6 éves. A középsõnk Gergõ -nálunk is mint az Emesééknél- õ most lesz 4, a legkisebb 8 és fél hónapos Annának hívják. A legjobban azt utáltam a harmadik terhességem alatt, hogy mindenkinek az volt az elsõ kérdése, hogy "Akartátok vagy becsuszott?". Van olyan ismerõsöm, aki azt mondta szó szerint, hogy idézem: " Remélem már negyedik nem lesz." Mintha ez valami betegség lenne. El sem tudják képzelni sokan, hogy akarni lehet három vagy még több gyereket.
A másik dolog ami bosszantott, hogy minden családtagom, ismerõsöm azon izgult, hogy jaj most már csak lány lesz a két fiú után.
Amikor a második kisfiam megszületett, egy 'kedves' ismerõsöm megjegyezte, hogy már megint fiú lett? Most ezekre mit lehet mondani. Egyszerûen szóhoz sem jut az ember. Néha azt gondolom, hogy némelyik ember magától ilyen hülye, vagy tanfolyamra járnak. Na mindegy, nem ez a lényeg, hanem az, hogy milyen jó, hogy megszülettek a gyerekeim. Nem gondoljátok?
Na most már abba hagyom, mert olyan sokat írtam,hogy nem lesz kedvetek elolvasni. Ha valaki idetalál, írjon.
Sziasztok.
Andi

Sziasztok!
Kb. 2 hete nézegetem a babanetet, de mivel rengeteg a topic azt találtam ki,hogy mindig csak az elõzõ napi hozzászólások közül válogatok- így én is csak most találtam rá erre. Remélem fennmarad!!!
Mi is a három gyerekesek csapatába tartozunk. A lányok 6 ill.4,5 évesek a kicsi fiú pedig most volt egy éves.
Mindig izgatott ki az aki úgy gondolja, hogy nem nehezebb a hárommal mint a kettõvel?? Lehet, hogy vmit nagyon elrontok, de ezt soha nem éreztem így! Már vhogy fizikailag is képtelenség, hiszen ha óvoda után egy kis séta és játék után kb.5-re hazaérünk mindkét lányra max.fél-fél óra "foglalkozás, beszélgetés" jutna úgy, hogy a másiknak a kicsivel kellenne játszadozni.
Ha tudtok írjátok meg apró trükkjeiteket.
Sziasztok.
Tánya

Sziasztok!
Kedves Tánya, szerintem a nehézség nem abból fakad, ha három gyereked van, hanem abból, ha X számú gyereked+ egy kisbabád. Talán kissé ködös vagyok, de valami olyasmit akarok elmakogni, hogy sokat egyszerûsödik a helyzet, ha a pici fiad is kilép abból a korból, mikor még egy percre sem lehet szem elõl téveszteni.
Nem valami eredeti trükk, de nálunk minden gyerek csak délig maradt az oviban, meg a déli alvást is nagyon hamar beszüntettük. Így azért jutott elég idõ mindenkire. (remélem...) Meg nem is kell talán naponta patikamérlegen mérni az egy-egy gyerekre fordított idõt, néha elég egy "csak neki" szóló simogatás vagy mosoly, máskor meg, ha a helyzet azt kívánja, akár órákig is el lehet beszélgetni azzal az eggyel, akinek gondja van. "Foglalkozás, beszélgetés" meg séta és játék közben is biztosan van nálatok is, sõt, szerintem azok a legjobb "foglalkozások", mikor elvisszük a csigát az útról, nehogy rálépjen valaki, vagy megszámoljuk, hány piros autót látunk hazáig, meg megbeszéljük, miért alszik a bácsi a téren a padon...
MAndi, a gyûjteményedhez hozzájárulok egy szép példánnyal: tõlem azt kérdezte részvéttel teli hangon egy kedves ismerõs, mikor megtudta, hogy a negyediket várom, hogy -"Nem tudtok védekezni?" Ráadásul a gyerekek elõtt...
Vera

Sziasztok!

MAndi, mintha a mi ismerõseinket hallanám! Csak nálunk fordított volt a helyzet, két lány után sokak nagy sóhajára (nekem tökmindegy volt, csak egészséges legyen) kisfiú született. És bizony lesz negyedik is, csak még nem döntöttük el hogy mikor, mert most kezdjük az építkezést hogy el is férjünk egy kicsit jobban.
Vera szerintem nagyon jó dolgokat mondott, bár még mi is Tányához hasonlóan a két nagy egy pici baba csapathoz tartozunk (a kisfiam ma lett 10 hónapos), de szerintem is változni fog ez ha már õ is kicsit nagyobbacska lesz. A piros autó számolás nálunk is megvan , csigát eddig még nem mentettünk, de katicát már igen!

Sziasztok, és jó lenne ha megint feléledne ez a topic!

Norcsi.

Sziasztok!

Én egyenlõre csak vágyakozom közétek, nagycsaládosok közé, de remélem hamar csatlakozni fogok, nemcsak, mint "pártoló tag", hanem, mint valódi 3-4 gyerekes anyuka is

Van két nagy lányom (10 és 12 évesek) az elsõ házasságomból, a férjemnek viszont nincs még gyereke.

Érdekes, de minket nem néznek bolondnak, amikor kiderül, hogy gyereket szeretnénk. Persze ez valószínûleg két okból lehet:
1: a férjemnek nincs gyereke.
2: mindketten nagycsaládban nõttünk fel.

Az a kérdés pedig, hogy fiú legyen-e, vagy lány a hármaska, örök (persze évõdõ) vitánk van. A férjem lányt szeretne, a lányok és én fiút. Már mondtam azt is, hogy ha mindannyiunk kívánságát kell teljesíteni, szívesen szülök kettõt

Egyébként (ez, mondjuk az anyós-topicba való) az anyósomnak könnybelábadt a szeme örömében, amikor mondtam neki, hogy szeretnénk kisbabát

Sziasztok:
Jovi

Jovi!

Kívánom hogy mielõbb itt legyen a helyed köztünk, nemcsak mint "pártoló tag". Ugye Te vagy Verus testvére? (Aki nem tudja, Verusék most várják az ötödik babájukat!)

Sziasztok: Norcsi.

Sziasztok
Norcsi: igen Verus az én kishugom

Sziasztok:
Jovi

Tegnap, hogy ismét belejöjjek, tömegközlekedéssel utaztam a gyerekekkel (6 és 4,5évesek ill.14hó)egy hosszabb távon.Simont kétfunkciós babakocsival vittem. Egyik kedvencem Kispesten a 42-es villamos, amint az autóút közepén az egy méteres járdaszigetre kell leszállni. Ki szálljon le elõször? örök kérdése.
Másik kedvencem a metroba vezetõ mozgólépcsõ.
Ti is imádjátok ezeket?

Tánya

Tánya!

Hajjjjaj. Meg a Határ útnál levõ nem mozgólépcsõt, amin le- és fel kell hurcibálni a gyereket. A 42-es villamos amúgyis kedvenc vesszõ-paripám, mert volt úgy hogy gyerekekkel nem engedtek át a bent-álló villamoshoz, holott zebra volt, így szerencsésen le is késtem, amint tudjuk ez nem egy sûrû járat. A másik történet is itt esett meg velünk a Rendõrséggel szemben, aholis a három gyerekkel, plusz mégegy anyuka egy gyerekkel mentünk volna át azon a nem túl széles úttesten ahol amúgy zebra van a villamosmegállótól a járdasziget felé. Már a zebra közepén jártunk, láttam hogy jön egy szemét ámokfutó, gondoltam ha másért nem a rendõrség miatt, vagy a gyerekek miatt tuti hogy lelassít. Hát nem lassított, sõt, gázt adott, és kis híja hogy el nem csapott minket amint a zebra közepénél kikerült, tényleg egy hajszálon múlott, és a bunkója még vigyorgott is. Nem is tudom hogy mi volna az ilyennek a megfelelõ büntetés, mert a jogsi elvétel minimum lett volna. És pont akkor nem volt a közelben rendõr!

Norcsi (aki most megint felhúzta magát amint felelevenítette ezt a történetet).

Sziasztok!
Igazából nem szorosan ide tartozik a kérdésem ,de gondoltam aki három vagy több gyermeken túl van statisztikailag is nagyobb az esélye, hogy van vkinek hasonló tapasztalata. ( A szoptatásos topic szinte csak a Ligáról szól)
Szóval 14 hónapos a harmadik gyermekem és még szopizik, de szerintem szeretné abbahagyni. A nagyobbak is önként hagyták abba csak sokkal korábban és így fokozatosan áttértek a tápszerre. Szóval a kicsinek is vannak olyan reggelei vagy estéi amikor úgy kell "rátuszkolni" a mellemre, de ha sikerül akkor már semmi gond.
A kérdésem, hogy egy ekkora bébit, hogy válasszak el? Tápszerre vagy tejre szoktassam?

Tánya

Tánya,
szerintem a Szopitopic nem elsõsorban a Ligáról szól, felteheted ott is a kérdést, de szívesen válaszolok. (Ja, és én is 4 gyerekes vagyok, Ruben 5,5, Rebeka 4 múlt, Abus 2,5, Ráhel meg fél éves lesz egy hét múlva.) A WHO ajánlása szerint a gyerekeknek legalább 2 éves korig jó szopizni. Ha nem akar a kicsi szopni, valószínûleg szopási sztrájk van. Ezt a Menta által feltett érdekes, vicces pózok segítségével lehet feloldani. Tejre nem kéne szoktatni 2 éves kor elõtt, még mindig nagy a kockázata a tejallergiának. Szóval ha már mindenképpen el akarod választani, akkor inkább tápszerre.

B.Vera,
teljesen egyetértek veled, az a nehéz, ha van egy baba. Ha már Ráhel is kinõ a babaságból, és mondjuk már 2-3 éves, na az már Hawaii lesz. És én mind a néggyel otthon vagyok, nem járnak oviba. Én nem tapasztaltam, hogy bármelyiküknek nehezebb volna azért, mert x. gyerek, bár az is igaz, hogy 1, másfél és 2 év van köztük, és ez elég kevés idõ. Más sokgyerekesek (8-10-12 gyerekesek) azt mondják, a 3 gyerek a legnehezebb. Én is így érzem. Nagyon féltem ettõl a helyzettõl (3 gyerek + egy bébi), de így könnyebb, mint a szülés elõtt a hárommal úgy, hogy akkor még ovisok, bölcsisek voltak. Nem értem, de ez van.

Norcsi,
örülök, hogy nem esett bajotok. Puszi:

Virág

Sziasztok!

Én olyan családokat keresek, akiknél három gyerkõc van, és a babák között csak max másfél-másfél év különbség van. Nekem van egy 27 hónapos kisfiam, egy nyolc hónapos kislányom, és terhes vagyok. Kb 15-16 hónap lesz a második és harmadik baba között, ha... én írtam a NEM AKAROK TÖBB GYEREKET topicba, olvassátok el, mi a problémám. Bíztassatok, vagy agyjatok tanácsot, vajon kibírom-e??

Névtelen én mindenképpen biztatnálak a baba megtartására. (Olvastalak a másik topicban, csak nem szóltam hozzá.)De kellene valamilyen segítséget találnod!

Virág, köszi!

Norcsi.

Sziasztok,

Nekünk májusban érkezik a harmadik Csemete :-)

Praktikus kérdéssel fordulok Hozzátok:
Most egy skoda feliciánk van, ebbe nem fér be 3 gyerekülés. A legnagyobb Fiam is csak 4,5 éves, gyerekülés nélkül nem akarom (szerintem nem biztonságos) cipelni.
Eléggé ki vagyunk fillérezve, a kocsicserére fordítani nem sokat tudunk :-(

Tud valaki ötlettel segíteni, hogy nagy(3 gyerekülés férjen be), és megbízható autót milyet, és hol érdemes venni?

Ti milyet használtok?

Kösz a válaszokat előre is.

Miki02
mizalay@yahoo.co.uk

Nekünk is 3 csemeténk van. A legnagyobb csak 3 éves volt, amikor a legkisebb született. Mi a Peugeut 307 SW-t vettük, mert ebben az ülések külön mozgathatóak, így a gyerekülések bekötése is egyszerűbb. Ráadásul plusz két ülés tehető bele hátra, így a nagyi is velünk utazhat megsem kell egyik gyereket sem kivenni az ülésből. Állítólag a törésteszteken is jól szerepelt és még én is tudom vezetni.

Sziasztok!
Nekunk 3 lanyunk van: 8, 4 es 2 evesek. Nem tudom, hogy ez a lanyokra igaz inkabb, de nalunk nagyon sok a kotozkodes es sipitozas. Ebbe eleg hamar belefaradunk, foleg mert mindig nekunk kell igazsagot tenni koztuk, ami nehez tud am lenni. De azert szerencsere vannak szimpatikus idoszakok is, amikor nagyon jol eljatszanak egymassal.
Nevtelen: nekunk egy Renault Megane break autonk van. A csomagtartoba siman belefer a babakocsi, osszecsukhato kisagy, borond, taskak. Lehet beletenni potulest is.
Hatulra befer a 3 gyerekules, es 3 igazi biz.ov van benne (nem pedig a kozepso csak a hason)
Orulok, hogy megtalaltalak benneteket, majd meg jovok
Sziasztok
Gwen

Szia Gwen!
Már olvastalak máshol is. Nekem is itt a helyem, nekem 4 fiam van. Nálunk nem sipítozás, hanem ordítozás és bunyó van...
Majd jövök még én is, most dolgom akadt!
Gi

Kedves Andi!
Nekem is 3 csemetém van, nekem is három év van a legnagyobb meg a legkisebb között És mi is Peugeot 307 sw-t vettünk
Ha van kedved írj, hátha más hasonlóságok is vannak még az életünkben..

Anyakati

Szia Anyakati!
Hat le a kalappal elotted (meg persze mindenki mas elott is), a kicsik nagyon kozel vannak egymashoz korban, ez egyaltalan nem lehet valami konnyu, sot
Az elso negy evben biztos jol meg kell kuzdeni a faradsaggal, hogy le ne gyurjon.
Viszont a gyerekeknek nagyon jo lehet, hogy ilyen kozel vannak egymashoz, szinte ikrek.
Hat minden csodalatom a tied.
Szia Gwen

sziasztok
kösz az ötleteket :-)
emilcímre is kaptam levelet (lada szamár az ötlet), de technikai okok miatt nem tudtam megköszönni, ezért megteszem itt :-)
KÖSZ
Nos....a szamár kicsit kicsi. Mármint a csomagtartó.
Peugeot drága.
Úgy néz ki, renault scenic lesz a dologból. 2 évvel öregebb mint a felicia(ide belepróbáltuk az üléseket, és kicsi), de elég nagy az utastér és a csomagtartó is.
4 évig törlesztünk, az igaz.............
sziasztok
Miki02

Miki,
Nekunk Scenicunk van, az utaster tenyleg szupi, tagas, de a csomagtarto nagyon pici 3 gyerekkel. Epphogy befer a babakocsi, es annyi...Egy kombi autonak biztos sokkal nagyobb a csomagtere!
Zsuzsi

hej-haj. mi a jó öreg wartburgba milyen jól befértünk 3 gyerekkel, 2 ülés plusz egy magasitóval, szépen bekötve, csomagtartó óriási, két babakocsi meg havi cucc elfért benne....
De hát ezt már mégse illik javasolni, azt hiszem...

Mi meg kinőttük, 4 gyerkőccel már nem fértünk be.
(most szintén nem fiatal, de azért majdnem feleannyi idős mitsubishi space wagonunk van, ez 7 személyes, de ha 7 személyesnek használja valaki, akkor nem fér bele cucc....)

Ildi

Sziasztok!

Tud valaki ötletet adni mit csináljunk amíg kitavaszodik. Az itthoni játékok jók, de hiába az óvi a gyerek szinte kifáraszthatatlan. A játszóházak ugyan jók, de két gyerekkel drága, ráadásul hárommal a kicsi szopi,a középső alvósideje miatt macerás, de én már unom az itthonlétet hiányzik a társaság. Nincs valakinek jó ötlete Újpesten, vagy környékén, hogy velünk egyidősekkel legyünk, de nekünk anyáknak is kikapcsolódás, beszélgetés legyen, ne csak az itthoni négy fal