Már egy hete visszajöttem vidékről (munka kapcsán voltam egy 6 napos tréningen), csak még nem volt igazán érkezésem írni ide.
A tréning nagyon jó volt, gyönyöru helyszín, megérte elmenni, csak a párom hiányzott nagyon.
Viszont annyi munkám feltorlódott ezalatt az egy hét alatt, hogy visszaolvasni sem volt időm rendesen, és azóta olvasni sem nagyon jutott még időm, csak hébe-hóba.
Próbálok reagálni, de nem biztos, hogy sikerül mindenre.
Milla, nagyon gáz ez a rokonokkal. Kívánom, hogy legyen erőd és a férjeddel együtt ki tudjatok állni magatokért. Nem jó ez a sok idegeskedés, elég lenne a temetés meg a nagypapa halálának feldolgozása. Egyébként részvétem.
Szerintem meg nem viszed túlzásba, és igenis, a saját gyerek használja a vadi új cuccokat először. nem csak azért, hogy ne kelljen mindent újra mosni és fertőtleníteni (bár ez is elég indok lenne), de teljesen megértem az érzelmi oldalát is. Nekem a nagyon kedves szomszéd néni mondta, hogy segít akár vasalni is, de nem akarom elfogadni (bár még nem jutottam odáig, hogy kimossam és vasaljam a gyerekholmit munka mellett), de én akarok gondoskodni a babánkról, még akkor is, ha nagyon fárasztó, és más is szívből segítene.
Pumi, veled örülök én is, hogy minden ilyen jól alakul a születés házában. Csak így tovább. És sok erőt a pakoláshoz neked is!
Gabicika, kitartás neked is a perhez. Kár, hogy ilyen útra kell vinni, de ha úgy tünik, hogy egyre inkább elviselhetetlen a helyzet az ex-szel és egyre több lapáttal tesz rá. Jó lesz minél hamarabb lezárni, és ha ehhez sajnos bíróság kell, akkor úgy, csak legyen már vége.
Most nincs már erőm visszaolvasni, hogy ki írta (ezer bocsi), de osztozom azon a véleményen , érzésen, hogy még nem akarok szülni. Most a mindenféle nehézségek ellenére élvezem a pocakosságot, és ugyan nekünk az első gyerkőc és szeretnénk is még, de még nem akarom elengedni. Remélem megváltozik mire eljön a szülés ideje.
Belegondoltam olvasva a történeteiteket, meg az élethelyzeteket, hogy hálát adok Istennek, hogy nekünk ehhez képest apró-cseprő gondjaink vannak csak (ha csak a saját gondomat nézem, akkor nagy gondnak tünik, de a tietekhez képest tényleg eltörpülnek). Azok is majd csak megoldódnak, majd időben kapunk segítséget fentről, ahogy eddig is.
Velünk:
Már csak apróságok hiányoznak, szerencsére. Talán költségben sem lesz túl magas, kicsit félre kell tenni, mert karácsonykor gondolom nem fog begyorsulni az ügyintézés a hivatalokban, hogy kapjunk január elején pénzt.
Ma még mindig nem végeztem a fogorvosnál, de már nem "haltam bele" a kezelésbe. Ha nem fáj most egy hétig, akkor jövő héten be is fejezi a fogam. (nem bánnám, mert már se időm, se pénzem, se fájdalomtürő kedvem nincs járni hozzá, akármilyen aranyos is).
Hétvégén keresztelőre megyünk. Még most utoljára szépen fel kell öltözni nagypocakkal
Tegnap éjszaka alig aludtam, aztán ma a fogorvosnál az asszisztens felvilágosított, hogy biztos a telihold miatt. Nekem ezek új dolgok, mert eddig jó alvókám volt, de hát ez van, ez nem tragédia. Csak azt bánom, hogy nem keltem fel és dolgoztam kicsit éjszaka, csak végiggondoltam a dolgokat (bár ez is segített, mert ma azért gyorsabban végeztem néhány feladattal). Remélem ma jobban alszom.
Na most ennyi gyorsan, megyek, mert még főznöm kell holnapra, meg elmosogatni (és a munka után a fogorvos, hazafele férj bevásárlós, aztán vacsizós idő jól eltelt).
Bocsi, ha hosszú voltam.











