2009.10.17 21:25
Szerző: tabati
Nekem meg egész nap fájt a fejem, pedig nem vagyok fejfájós.
Nézd csak, ezt találtam:
Sződy Judit
Az éjszaka nyugalmát várjuk legjobban
A hozzám érkező levelek jó része arról árulkodik, hogy rengeteg család küzd az éjszaka nyugalmáért ország (világ) szerte. Segíteni többféleképpen lehet. Az egyik mód, hogy megismerve a csecsemő „működését”, elfogadjuk az ébresztéseket, a másik, hogy megtanítjuk a babát aludni. Mindkettő járható út, egyik sem elítélendő.
Ahhoz, hogy megértsük a kisbabaságot, egy kicsit vissza kell mennünk az időben. Egy kicsit is, meg nagyon is. Tehát: meg kell tudnunk, hogy mit is csinált az ősgyerek, a civilizáció kialakulásának küszöbén, és azt is meg kell tudnunk, mit is csinált a mi gyerekünk magzat korában, mielőtt megkezdte volna saját civilizált életét.
Az ősi társadalmakban, de sok kultúrában ma is, a csecsemő születésétől az elválasztás befejeztéig, vagy az utána is, édesanyjával együtt aludt. Nagyjából három éves koráig a mamával összebújva töltötte éjszakáit, ahányszor felébredt, szopott, majd újra álomba merült. Sok helyen íratlan törvény volt (néhol még ma is az), hogy a szoptatás időszakában az asszony nem élhetett nemi életet, teljesen a gyermek gondozásának kellett szentelnie magát, ez szinte folyamatos testi együttlétet jelentett anya és csecsemő számára. Ez a „szabály” az olyan népeknél volt érvényben, ahol a túl kis korkülönbséggel született testvérek életbenmaradási esélye kicsi lett volna (két aprósággal nehéz menekülni ellenséges törzsek, vadállatok támadása, vagy természeti katasztrófák elől), illetve ott, ahol a túlnépesedés az egész törzs létét veszélyeztette volna. Ahogy egyre biztonságosabbá vált az élet, és egyben a táplálékellátás is, ez a tabu értelmét veszette. A „kötelező szoros együttlét korszaka” tehát lezárult: ma már sem a társadalom, sem a gyermek létét nem veszélyezteti a külön alvás, meg is jelentek a gyermekágyak, majd a gyermekszobák, végül az elektromos bébicsőszök.
Mégis: miért ragaszkodna a legtöbb kisbaba az ősi módszerhez? Miért kell szinte minden gyereket fondorlatosan rávenni az éjszakai alvásra? Nem lenne nekik is jobb egy jó nagyot szundítani, hogy másnap újult erővel vethessék be magukat a világ felfedezésébe?
A helyzet nem ilyen egyszerű. A „kötelező szoros együttlét korszaka” ugyanis a „civilizált korszakhoz” képest rettentő hosszú volt. A homo sapiens kölyke (vagyis az embercsecsemő) biológiai értelemben egyszerűen még nem tudott alkalmazkodni a civilizált világ elvárásaihoz. Ugyanúgy az anyai közelségben érzi biztonságban magát, mint tízezer éve született elődei, ugyanúgy kíván szopni, és kapaszkodni, mint az ősbabák, akik még elpusztultak volna az anyjuk nyújtotta védelem nélkül. Az, hogy az anyai közelséget igényeljük az első évek minden órájában, a génjeinkben van, elemi igényünk.
Ezt jó tudni, még akkor is, ha ez az egész együtt alvás, hónapokig tartó éjszakai szoptatás ma már nem tűnik korszerűnek.
Nem korszerű, mert:
- ma már nem várhatjuk el sem az anyától, sem az apától, hogy évekig feladja szexuális igényeit.
- nem várhatjuk el, hogy a mai élettempó, a mai elvárások mellett évekig kialvatlanul éljenek a család tagjai,
- nem várhatjuk el, hogy évekig kimaradjanak a szülők a társadalmi életből, ne járjanak társaságba, színházba, moziba.
Itt van tehát egy ősi igényekkel rendelkező kisbaba, aki - megszokva a méhen belüli ötcsillagos kiszolgálást – folyamatos biztonságos anyamelegre, és táplálékra vágyik, születése után is. És mellette itt vannak a szülők, akik szeretnének néha kettesben lenni, kimozdulni, és pihenten ébredni.
Hát, nincs könnyű dolgunk, ha ezt egyeztetni akarjuk.
Mi lehet a végső megoldás?
Sajnos nincs mindenkire illő válasz. Ha a család minden tagja egyetért vele, akkor teljes mértékben is engedhetünk a kisbabának. Akár úgy is, hogy egy jó nagy ágyat, vagy több négyzetméteres matracot választunk éjszakai hálóhelyül, ahol a baba együtt lehet a szülőkkel, úgy, hogy nem zavarja őket. (Nemrég még ez volt a természetes.) Ez esetben az első évben többnyire le kell mondani a több órás esti programokról, és a teljesen zavartalan éjszakákról is. Ha kéznél van a nagyi, akkor egy mozi azért belefér a dologba, később, az első szülinap után pedig akár egy-egy nagyobb kiruccanás is, hiszen ebben a korban már a legtöbb baba szívesen van együtt a szülőkön kívül más szeretett személyekkel is. Ha tudja, hogy tőle nem lehet szopizni, akkor nem is fogja követelni, csak a mamitól. Az éjszakai felébredések, odabújások természetesen ritkulnak, és három éves kor körül már – pusztán a gyermek önállósági vágyából fakadóan is – szívesen költözik saját ágyba, vagy akár saját szobába is.
A másik véglet, ami még elfogadható, hogy a kizárólagos szoptatás időszaka után, tehát hat – hét hónapos korban, elkezdjük következetesen leszoktatni a babát az éjszakai ébredésekről. Külön ágy, esetleg külön szoba biztosításával máris csökkentjük a felébredés esélyét. Rá kell szoktatni a kicsit arra is, hogy a saját helyén aludjon el. Azzal, hogy az éjszakai ébredésnél nem az anya megy be hozzá, könnyebbé tesszük az átállást. Ha erre nincs lehetőség, akkor a mama is vigasztalhatja a kicsit, lényeg, hogy ne szoptassa meg, és lehetőleg ne vegye ki az ágyból. A legfontosabb, hogy a felnőttek legyenek következetesek. Lehet, hogy akár egy hét gyereksírásos éjszaka is vár rájuk, de ezt ki kell bírni, ha mindenáron nyugodt alvást szeretnének.
Mi van a két véglet között. Sok lehetőség, ez a szülők kreativitásán múlik. Lehet úgy alakítani az életet, hogy a baba az első ébredésig külön alszik, majd átköltözik a szülőkhöz. Így nyertünk néhány nyugodt órát, amit párunkkal kettesben tölthetünk, mégsem ríkatjuk meg a babát. Az is megoldás lehet, hogy a baba nem ágyban, hanem egy nagy matracon alszik, akár a szülőkkel, akár egy közeli szobában, és az anya megy oda hozzá, amikor a kicsi igényli, de bármikor visszafeküdhet a hitvesi ágyba, a baba felébresztése nélkül. Az is lehetséges, hogy a család az első másfél évben az együtt alvást választja, azután, amikor már lehet beszélni a baba „fejével”, átköltöztetik a kiságyba, és meggyőzéses módszerrel próbálják ott tartani (nem „sírni hagyással”, ahogy az a korábbi hónapokban lehetséges.
A számtalan lehetőség helyett inkább azt írom le, mi az, amit ne tegyen a szülő, mert ezzel többet árt, mint használ.
- Ne adjon cumit éjszakára, mert akkor azért fog felkelni a baba, mert kiesett a szájából a cumi.
- Ne adjon cici helyett tejet, teát cumisüvegből, mert akkor meg azért fog felkelni, hogy cumizzon. A cumi és a cumisüveg csak látszólag jó megoldás, valójában igazi csapda!
- Ne próbálja a babát hirtelen leszoktatni az éjszakai szopásról, mert könnyen túltelik és begyullad a melle a szokatlanul hosszú szopási szünet miatt. Csak akkor fogjon hozzá a leszoktatáshoz, ha már nem sokat, vagy nem nagyon gyakran szopik a kicsi éjszaka. (Ezt mindenki maga érzi.) Ha mégis a leszoktatás mellett dönt az anya, akkor hajnaltájt keljen föl fejni, ha feszesnek érzi a mellét.
- Ha egyszer hozzáfogott a leszoktatáshoz, és néhány bömbölős éjszakán túl van, ne adja fel. Gondoljon arra. Ha most abbahagyta, akkor fölöslegesen ríkatta a kisbabáját éjszakákon át.
- Csak akkor vegye rá a babát az éjszaka átalvására, ha önt, vagy a család más tagja ezt valóban szükségesnek tartja. Ha a családot nem zavarja, hogy a kicsi éjjel gyakran fölébred, és szopik, akkor ne hagyja magát ismerősöktől, védőnőtől, gyermekorvostól befolyásolni. Nyugodtan szoptasson éjjel, amíg a baba kéri. Ez nem árt senkinek.
- Ami a legnehezebb: nézzen mélyen a lelkébe, és válaszoljon a kérdésre: kinek fontos a gyermekkel való együtt alvás. Ha önnek (önöknek) fontosabb, mint a gyereknek, akkor valami nincs rendjén. Felmerül a gyanú, hogy a gyermek közelségéhez menekülnek, ahelyett, hogy arra törekednének, hogy megteremtsék a harmonikus együttlétben élő házaspárok számára szükséges intimitást. Az igazi művészet az, hogy megtaláljuk a helyes arányt, ami a gyermeket és a szülőket is kielégíti.
Sok sikert!
És még annyit: nekem sem sikerült gond nélkül. Mind a négy gyerek más volt, már csecsemőnek is. És én is sokat változtam.
Sződy Judit
), hozzá jobban elkél a tolmács.
. Nem lehetett fáradt szegénykém 
Felkelt ráraktam cicire, és megint folytatta, mint előző nap. Cumisüveg, majd cicire rakás, és úgy evett. Utána rögtön elaludt, és aludt negyed 11-ig. Felkelt , ráraktam cicire, és lám megjavult az én drága gyerekem, szopizott.A szopizásnál még egy kicsit sír, de kb. 15-20 mp. alatt elkezdi szívni, a délutáni alvás még nem a régi, de szerintem visszaállunk holnapra már a régi kerékvágásba. 
Hangi olyan édes, még akkor is ha ordít!
), tuti meg van kergülve, két napja össze-vissza eszik, de biztos oka van! tejem sztem van elég...inkább az alvását "rendezgeti át". Tegnap, meg ma (vagy tegnap,vagy most akkor mi is van? 
Kis szarvas 
Nagy ájulás 
rongyrázós-bulizás
nahát
eszkimóbébi a karmincacic orrával
kisszarvas elaludt
Tátika a kenguruban
