Jó estét!!!!
Jelentem: túléltem! Nagyon féltem, de szinte nem is éreztem! De amitől tartottam... még nem nyugodhatok meg. 3 hétig még semmit és 6 hétig semmi hasizomra is hatással lévő dolgot nem csinálhatok! Babámat sem emelhetem.
Eddig is megoldottam karból, de eddig párom rengeteget segített... jövő héttől viszont egyedül leszek, gyerkőc egyre nehezebb és varratok sem tartanak már, hisz kivették....
Szóval nagy megkönnyebbülés volt, de megnyugi mikor lesz???
Amikor kijöttem el is bőgtem magam a megkönnyebbüléstől.
És semmi hasizomra hatást gyakorló dolog???? Felülni az ágyban is arra megy. Már mindenhogy próbáltam, de akkor is érzem azt is!!!
Mindegy, megpróbálok nem parázni, bár ezek után nehéz lesz.
Pont mondtam a barátnőmnek, az egyetlen dolog ami megnyugtatna, ha tudnám, hogy műhiba történt. Mert abban biztos vagyok, hogy mégegyszer nem fog. De ha a fonalat nem bírta a szervezetem, az előfordulhat megint, ha gyulladás volt.... vérvétel szerint most is van a szervezetemben..... még sorolhatnám. Nehéz lesz elfelejteni. Feldolgozni meg.... majd leírok mindent egyszer csak, talán attól kicsivel jobb lesz majd....
Éjszakánk nem volt rossz. Peti elment itthonról este 6 előtt.... 3-kor evett, gondoltam 6 körül megint.... Anyu még itt volt velem és csak néztük, vártuk, de semmi. Már mondtam, hogy apjára vár, azért nem ébred fel. Anyu mondta, hogy pont ez jutott neki is eszébe!

7-kor még nyikkanás sem. Már mondtam, hogy okés, visszamegyek dolgozni, gyerek elalszik náluk is egész nap, mert apája minden!
Végül 3/4-ed 8-kor ébredés, pelusozás, kaja. 9 után még fent volt, aztán Peti rakta be valamikor a kiságyba. Én már nagyon hulla voltam később, de mire lefürödtünk, stb. 11 elmúlt. És nem akartam aludni, mert akkor annál rosszabb, fél-1 óra után felébredni etetni. Már fáztam a fáradtságtól, de csak nincs ébredés. Végül 1-kor ettünk. Hurrá. Csak jött a pocifájás az infacol ellenére is, ahogy szokott. 5-6 perc szopi után jön az erőlködés, kis test megfeszül, lábfelhúzás, pocak keményedés. Már mindent megpróbáltam hulla fáradtan, poci talpi maszír, tornáztatás, de semmi. Végül fél 3 után valamikor köztünk aludt el nagy nehezen. 4 után valamikor volt egy kis nyekergés, de felébredés csak 6 után volt. Aztán 9-kot mi keltettük, mert menni kellett. Nem is evett sokat, de ennek ellenére mi már délben anyuéknál voltunk, de nagy nehezen csak 2-kor kelt fel. Akkor is nagyon keveset evett, de nem kellett több. Így anyóséknál is megéhezett így fél 5-kor ettünk megint kicsit. Ott bealudt, hazajöttünk és fél 8-kor volt már nagyon éhes. Most rendesen bekajált és még alszik. Igaz nyugtalanul, de még igen. Meddig?
Nagyon örülök neki!!! Kibékülnék az ilyen éjszakákkal!
De most megint hulla vagyok és nem tom mikor lesz ébredés, sebem is fáj, a rohadék időtől a fejem is hasad 2 algo sem segít... már 2-3 napja ez van, iszonyat fejgörcsök visszatértek. Már a könnyeim is potyogtak a fájdalomtól... Tomi míg pocakban volt, ezt is elfelejthettem, de most visszatért. Migrénem nincs állítólag, de látásom már maradt ki vezetés közben, és főleg 3 éve többször is előfordult az összeesés közeli állapot. Ami annyit jelent, hogy mindig volt, ki elkapott, nem lett volna zuhanok. Egyszer Peti a kezében vitt az ügyeletre annyira gáz volt.
Mit is mondhatnék??? Meg vagyok én áldva minden betegséggel. Miért is? Andi már soxor írtad, de mi az a könyv??? Asszem el kell már nekem is olvasnom!
Elolvastam mindenkit, akartam is reagálni egy-két dologra, de egyre rosszabb a fejem így bocsi, de megyek, talán holnap...
Puszi mindenkinek és szép, pihentető éjszakát!!!
Én nem tok rövidebb lenni, bocsi.