Azért írtam,"hogy na ez azért már vicces". Mert ha tudom előre,hogy mit gondolok magamról,a helyzetről, utána,és tudom hogy lelkiismeret furdalásom lesz,akkor szerintem nem teszem meg. Magyrul,ha tudtam volna,hogy elesek,akkor figyeltem volna,hogy ne botoljak meg. Szerintem,egy adott pillanatban az ember,csak úgy, nem adja fel az elveit,ha meg mégis akkor annak biztosan komoly oka van. De attól,mert megteszi,még nem nevezhető gyermekverőnek. Látod,te is azt írod,hogy nem neveznéd gyermekverőnek magad. Ha egy szinoním szót keresel,az mivel lesz másabb? De akkor miért nem,ha mást ugyan ezért annak titulálnak? Szerintem azért,mert pontosan te is tudod,hogy ezt nem azért adtad neki,hogy fájdalmat okozz.
A baj inkább ott van,amikor valaki azért veri a gyerekét,mert az idegességét nem tudja máson levezetni. Amikor úgy gondolja ezzel megoldja a helyzete,mert végre csönd lesz,és a gyerek sem próbálkozik többször. De persze azzal,hogy ez lelkileg mit okoz a gyereknek,azzal már nem foglalkozik
Na igen őt lehet gyermekverőnek nevezni! Szerintem egy gyerek megérzi,hogy az az "atyai" kézráütés miért volt. Nem hiszem,hogy ha egyébként egy rendes,normális,kiegyensúlyozott családi háttér van a gyerek mögött,akkor ezt úgy reagálná le,hogy őt,most igenis bántalmazták,és ez örök nyomot hagyna benne. Mint már egyszer írtam,és 10 hónaposs koromig visszaemlékszem. Az én anyukám nagyon szigorú volt. Nem ütött csak nézett. de azt úgy tudott,hogy belém fagyott a sz.. is. De tudom,hogy ez kellett,és emlékszem a társaimra,akikkel nem foglalkoztak a szülők,semmivel sem próbállték megfogni,korlátozni,életre nevelni őket. Ma is meg lehet nézni őket. És attól függetlenül hogy anyukám szigorúan fogott helyzetekben,ettől függetlenül a legjobb barátnőm a mai napig
Semmi rossz emlékem,élményem nincs. Sőt hálás vagyok neki,mert rendes ember lett bekőlem,akit ember számba vesznek az emberek,és nem csak egy vagyok a sok közül(legalább is aki ismer). Amikor gyerek voltam irigyeltem a barátnőmet,mert az ő anyukája inkább olyan volt mint egy haver. Semmi szigor,semmi megkötés. Aztán mikor nagyobbak lettünk,és a barátnőm elkövetett pár hibát,már késő volt a nevelés. Mind a lelki,mind az anyai pofon. Csak kinevette a barátnőm a saját annyát. Aztán ott vannak a bűnözők Hát közülük is sokan,rendes családi háttérből származnak,csak a szülők nem fogták meg már időben őket. Ezzel nem azt mondom,hogy nem verték őket. Sosem lehet tudni milyen géneket örököltünk. Kire mi ,hat? Egyik gyerekre ez,a másikra az. Hát tudjátok mit inkább nevezzenek gyerekverőnek,mert én még biztosan el fogok követni pár atyai pofont,ha a helyzet úgy kívánja,és látom,hogy most csak ez lehet a megoldás,mint hogy kicsússzon a kezeim közül. Van egy igaz mondás,akinek nem ilyen a gyereke,az úgysem fogja megérteni. Magyarul,ha a te gyerekednek beválik a szép szó,akkor örülj neki ,de ne ítéld el a másikat,akinek nehezebb az esete,és kénytelen ehez folyamodni,ha nevelni akarja a gyerekét.
A tipped ,a hajtépős esetre.köszi,de kipróbáltuk. Még az ominózus hajbakapási eset előtt. Volt,hogy ordítva mentünk haza,mert még maradni akart volna,de nem viselkedett,és én is azt mondtam neki,hogy akkor haza megyünk. Tehát nem vált be
, az még belefér a két egyenértékű fél kapcsolatába, persze nem percenként. Pl. a főnökömmel szemben is a visszaüvöltözés volt a megfelelő kommunikáció, egyből jobban respektálta az embert. 
