Sziasztok!
Dia!
Örülök,hogy sikerült normális mestert találnotok!!!
Nálunk is haladnak most már a dolgok,lehet,hogy a folyamatos b....gatás hatásos?
Nagyon jó pihenést kívánik Neked,remélem ki tudtok kapcsolódni.
Várlak vissza!
Puszi.
Györesz!
Nemhogy letagadtattam volna magam,én próbáltam keresni.
Ez alapján senki ne gondolja rólam,hogy akaratgyenge,pitizős vagyok:nehezemre esett megalázkodni,mert nem igazán jellemző az alaptermészetemre.
De addig megvoltunk,nem az a lángolás,de biztonságos,működő kapcsolat volt.
Ezért és mivel ismerem a párom,úgy éreztem meg kell tennem mindent,mert ő a gyerek apja és valójában nem ilyen!
A terhesség volt az addigi életem legboldogtalanabb időszaka.
Sokat sírtam és mindig azt láttam magam előtt,hogy milyen jó lehet neki nélkülem.
Anyuék sokat segítettek,pedig szólni sem lehetett hozzám sokszor.
A visszaköltözés miatt a falu is a "szájára vett",ez sem dobott fel túlzottan.
DE:ennyi év után azt mondom:megérte!
A fiamat imádom,az apja szintén és a kapcsolatunk a gyerekkel lett teljes.
Neki kellett ez az idő,hogy hozzászokjon a gondolathoz.
Viszont nagyon érdekes volt,hogy bár a fiunk természetesen erről semmit nem tud és soha nem mondok rosszat neki az apjáról,mégis jó ideig elutasította.
Pl.nem fogadta el tőle az ételt,stb.,majd mikor már beszélt sokszor mondta,hogy nem szereti és nem is szólt hozzá.
Kívánom,hogy Neked és a kisfiadnak is minden a legjobban alakuljon!
Itt vagyunk,nyugodtan írd le azt is ami bánt,így nem vagy egyedül.
Elnézést a többiektől,hogy ilyen hosszúra nyúltam.
Üdv.
Kata
