gyöngyi, bizony, a mamamin is van a jelelésről fórum (hál istennek nekem legalább erre nem kell költeni, tudok jelelni a gyeröknek magamtól

)
Kinyitnám a panaszládát, ha nem baj...
Most már tényleg egyre szarabbul vagyok, és már éppen hívni akartam a Zuram, hogy jajgyeregyorsanhazaúgyszeretlekolyanbetegvagyok, mikor hallom, megérkezett.
A nyakába ugrottam, mondtam, hogy jaj én hős megmentőm, hát tényleg itt vagy, már úgy vártalak, én olyan rosszul vagyok, én olyan beteg vagyok... (régen imádott babusgatni).
Ő megkérdezte, Döme hogy van (jobban), mit csinálok (levesnek pucolok zöldséget, jó erős, forró levesnek), üdvözölte a fiát, tisztába tette (a mániája, de ha élvezi...), megkérdezte, miért nyüsszög, mondtam, hogy ilyenkor szokott aludni, még gyorsan megpucolom-összevágom a hagymát, krumplit, répát, fokhagymát, felteszem a levest, aztán megetetem, elaltatom... Erre aztán bement a szobába, és bekapcsolta a gépét...
Most is ott ül...
Én meg csak nézek, hogy bakker, legalább segítek, vagy etesd a gyereket, majd én megcsinálom, vagy jaj, szegény cicám, hát de rosszul nézel ki, vagy BÁRMI!!!
És most ne gyertek azzal, hogy szólnom kellett volna, hogy segítsen! Mert nekem a hümmögés, meg a jómindjárt az nem kell, pont annyi idő alatt megcsináltam én is.
És most meg a Zuram csak megint annyit lát, hogy na, hazajött, pedig még sietett is, és az asszonynak már megint valami baja van...
És azt se mondjátok, hogy ezt mondjam el így neki, mert hallom, a hogy mondja, hogy "jól van na, bocsánat"
(a történethez hozzá tartozik, hogy pontosan 8 hónapja, hogy MINDEN ÁLDOTT este és szabad napján ott ül a gép előtt, és csinál VALAMIT, ami állítólag a riasztónk lesz valamikor...