Tegnap 8 után kicsivel értem fel az sztk-ba. Már nem voltak sokan, de ettől függetlenül odaálltam az ajtóba, amikor kinyílt és mondták a sorszámot engem is behívtak. De a papírom még nem volt ott, ezért a nő bement érte. Aztán ahogy az egyik nővér végzett mondta, hogy oda foglaljak helyet. Előttem álló idősebb nő indult volna, de megfogta a karját, hogy először a kismamát ültetjük le.

Csak néztem

, jól megcsapoltak, nem is tudom hány fiolával vettek le. De hamar végeztem, lementem a kocsiba és volt még 3/4 órám a CTG-ig. Persze fiam beindult, gondoltam tutira addigra abbahagyja. Ettem vaniliás karikát, meg almát, biztos ami biztos, mert azt szereti. Megcsinálta a terhesgondozást és utána tette rám a vackot. Mit mondtam? Nem nagyon mozgott... megint ettem almát, piszkálgattuk a csajszival felváltva, így sikerült mozgásokat produkálni. Közben meg a csajjal jól elbeszélgettünk... Olyan furcsa szitu volt, mert emberekkel foglalkoztam mindig is és időnként már nagyon terhes volt, hogy minden bajukat rám zúdítják, de ott én álltam a másik oldalon. De nem számít... ott feküdtem és elmondta az életét... Nem tudom miért nyílnak így meg nekem az emberek!!! Nem értem.
Végeztünk, dokihoz át. Tök jó kedvük volt. Panasz van? Mondtam az ujjzsibbadást, de Mónika már mondta, hogy szülés után ez is elmúlik. Rámnéz: kit érdekel?

Viszketek. Hát vakaródzon! De kit érdekel?

Ja, hogy ott viszket, nem baj, vakaródzon ott is..., a kislányok is szoktak... Mi meg az aszisztenssel megállapítottuk, hogy a kisfiúk meg morzsolgatni szokták...

Akkor mondom neki, ja, a nyákdugó egy része is eltávozott.. -Kit érdekel? Különben is van még 2 hete. -Nincs 18-a az jövő hét. -De itt 26 van... -De én meg 18-at mondok. Szóval baromi jó hangulatban telt a pár perc és nagyon hamar végeztem. Amin meglepődtem, hogy hétfőn lesz még uh. Aztán csütörtökön megint CTG.
Eddig volt jó a napom. Aztán sikeresen elcseszték. Már fáraszt a vezetés, anyuékhoz mentem, dumáltunk, aztán eszembe jutott, hogy a férjemet nem hívtam még, hogy végeztem. Kár volt... Jól elszúrta a kedvemet. Mert a bátyja megint talált egy kocsit és lehet el kéne menni vele megnézni. ..... Évek óta ezt játszuk márciusban pl. balatonon voltunk romhalmazt nézni... mert ezek már nem nevezhetők autónak. Én meg kiakadtam, hogy alig vagyunk együtt, hétvégén is ugye dolgoznak apuval, oké, hogy a mi kerítésünket csinálják, de EGYEDÜL vagyok mindig. Én meg már nem bírok, akarok egyedül lenni. Elegem van a bátyjából, hogy mindig kitalál valamit és miért most kell, bármelyik nap elindulhat a dolod, miért kell még ilyenkor is... Most épp Vác. Aztán mondta, hogy az apja jön ki hozzánk mert hozza a szegélykövet. Én nem megyek haza. Nem is kell, lerakja az udvaron és kész. Én bőgök, mert elegem van mindenből. Nem telik el pár perc és após hívja anyut (2 telóm van és nem tudja csak az egyik számomat)

mert jönne ki és mikor jövök haza. Mondtam anyunak, hogy le..arom, nem jövök haza. Anyu mondja neki, hogy nem megyek, mert nemrég végeztem a dokinál és pihenek. Nemoká csörög a telefon, párom az, hogy az apja jönne ki és mikor megyek haza, mert ........ én meg kiabálva elmondtam, hogy anyu most beszélt az apjával, nincs fél perce és nem megyek haza és hagyjon békén az egész családja vele az élén, ha nem képesek megérteni..... a többire nem emléxem pontosan

.
És ettől persze megint én éreztem magam rosszul, hogy szegénykém megint ott van középen én meg leszúrom. És gondolhatjátok, hogy HP vagyok, lehet. De ilyenkor már csak megengedhetem magamnak

és az a baj, hogy mióta ismerem ez megy. A bátyja ugráltatja, az apja meg igyexik mindenbe beleszólni... Soxor veszekedtünk már ez miatt.
Lelőttem magam.... bocsi.