Sziasztok kismamik!
Natasa, én is ma voltam védőnőnél. Meg terheléses cukron is – elképesztő elavult dolog, a hajam égnek áll. Jó, szőlőcukor, de mikor fogyasztanék cukorból ennyit? Magamtól hónapok alatt, talán. A kávét mézzel iszom, és inkább a savanyút-sósat részesítem előnyben. Szeretem az édeset is, ha rám jön, de sokat nem tudok enni (kivéve anyósom és a nagymamám almás pitéje). Levest, főzeléket nem cukrozok, ha sütök, akkor használok cukrot, de a süteményt úgyis megeszik a fiúk (lovasbarátok, segéderők), én csak megkóstolom. Szóval duzzogtam, mert zord orvosom szigorúan méregeti a kilóimat, és közben gusztustalan szirupot töltet belém. Szerintem ez ellentmondásos.
A terheléses cukor
különben - a megszokottak szerint - gyenge zűrzavarban zajlott. A védőnőm letolt, hogy nem egy városba járok vizsgálatokra, mondtam, hogy nem tudom megoldani, hogy a pesti munkahelyemről mindannyiszor szabadságolva magam, leruccanjak munkanapon Veszprémbe a százféle vizsgálatok valamelyikére - pláne, ha mindig utólag derül ki, hogy valami elmaradt (t.i. a beutalóról, pl.) A laborban letoltak, hogy nem kaptam (én bűnös, nem kaptam, nem követeltem, nem ráztam a rácsot, hogy adjanak) tégelyt a vizeletmintához, az István Kórháznak jó az otthoni befőttesüveg, a mi SZTK-nknak nem. (Holnap veletek ugyanitt, kedves labor.) A laboros hölgyek azonban minden eddigi pest megyei tapasztalatommal szemben kedvesek és segítőkészek voltak. (Vecsési laboros nénik: köszönöm a kedvességet!) A korábbi hepatitisz-vizsgálatos kalandjaim folytatásos teleregénye következő állomásaként az SZTK telefonközpontja tájékoztatott, hogy nehezen megszerzett beutalóm nálunk nem váltható tűszúrásra, menjek az ÁNTSz-hez, vagy kórházba (
"de szerintem inkább Mexikóba kéne" - ez Quimby), úgyhogy a kora reggeli éhgyomrinál nem is próbálkoztam. A védőnőm azonban felvilágosított, hogy igenis leveszik Vecsésen is a hepához a vért, úgyhogy a kilences sziruputáni szúrásnál rákérdeztem. Vénámban a tű, táskámban a segítőkész laboros a bizonyító erejű beutalót kutatva és pikk-pakk egy füst alatt a cukor második felvonásával le is vették a vért ehhez a vizsgálathoz is. Szóval pipa. Megy ez, mire megszülök, kitanulom az egészségügyünk titkait.
Védőnénim mérései alapján a súlyom 4 kg-mal gyarapodott a kezdetekhez képest (most 72 kg), a magasságom újonnan nem változott (leálltunk annál a +3-4 cm-nél), a vérnyomásom akkor sem ment fel, ha picit felhergeltem magam és szépen, hangosan ver a gyerekecském szíve. Most is kiderült azért, hogy valami elmaradt: a védőnénim tájékoztatott, hogy vinnem kellett volna egy újabb laboreredményt (vér-vizelet), amelyhez miért-nem-kaptam-beutalót (mert nem tudtam, hogy kérnem kellene). Azzal, hogy pótoljam, és a megszerzett kismama-csomaggal távoztam a védőnőtől. A kismama csomagban van egy Nivea for men dezodor,
remekjól szórakoztam ezen.
Labkat, a hepa eredményét itt is lassan sütik meg, de engem felkészítettek rá, hogy kb. 3 hét. Babakocsi: a miénk lengyel. Azért nem vettünk Pierre Cardin babakocsit végül, mert kínai gyártmány. Amióta gyenge tűzijáték kíséretében kigyulladt a kenyérpirítóm, igyekszem minél kevesebb kínai holmit vásárolni. De az a babakocsi biztosan jó lesz, ne aggódj! Valószínűleg a PC sem attól lett volna jó vagy rossz, hogy a kínai gyártósoron rakták össze.
Vérvétel:
O'Hara, én éppen szívósabb lettem ettől a sok vérvételtől. Nekem extra alkalmak is vannak, így, hogy furtonfurt lemarad valami, és már nem ráz meg. Elájulás már a múlté, lehet, hogy ha megszületik a Malac, újra megpróbálkozom a véradással. A családban nálunk mindenki véradó, csak nekem nem jött össze. A Vöröskereszt ki is zárt a véradásból néhány éve, mert több bajuk volt velem a folytonos elájulások miatt, mint amennyi hasznot hoztam. A terhesség azonban úgy tűnik, megedz.
Meli, én sem vagyok vallásos, de hiszek Istenben. Meg abban, hogy a lehetőséget Isten adta, az viszont, hogy ezzel élek-e, és ha igen, hogyan, nem az ő felelőssége. Úgy értem, kaptam egészséget, erőt, tehetséget, jó családban nőttem fel és jó férjem van, ebből muszáj kihoznom valamit. Ha nem tudok, azért nem Isten a hibás.
FMelinda, ha jobban is érzed magad, igyál sokat-sokat, nekem az mindig segít, amikor gyanús, hogy valami van. Kamillateát én is szoktam inni, ittam az első trimeszterben is, a doktorom sem mondta, hogy nem kéne. Nem literszámra ittam, de egy-két bögrével nem hiszem, hogy ártana. És buborékmentes ásványvíz, legalább 2 liter naponta. Én is szoktam hasonló panaszokkal küszködni, azért merek tanácsot osztogatni, különben nem tenném. Nekem ez bevált. (Meg az orvos.)
Mindenkinek jobulást, akinek fáj (csíp-rúg-harap, ahogy a dokim mondta régen)! Én már kezdek zizegni az örömtől, hogy közeledik a kedvenc évszakom, az édes, a füstös, a színes, a ködös, az én szerelmetes őszöm. Szóval én jól vagyok.
