Társalgó főoldal » Házasság, család » Magány a házasságban

Sziasztok! Andi vagyok. 4 éve vagyok férjnél és elég nehéz dolog ez a házasság. Kicsit unalmas is és egyhangú is. Főleg a szüleinkkel kell foglalkoznunk, igazán magunkkal még nem is törődtünk. Mindig csak dolgozunk és tanulunk, de szórakozni se pénzünk, se időnk.
Az anyósom sok törődést igényel, aztán néha az én szüleimmel is kell foglalkozni. Hát, nem sokat vagyunk együtt. Amúgy sem lennénk, mert mindketten dolgozni járunk és állandóan későn érünk haza. Már házasságban is ilyen a leosztás?

Andi

Szia Andi!
Kicsit megdöbbentem azon, hogy "a szüleitekkel kell foglalkoznotok". Kérdés, hogy ez mit jelent? Netán betegek, ezért ápolásra szorulnak? Vagy lelki pátyolgatásra, mert gyermekeik elszakadtak tőlük és a saját életüket élik (szeretnék élni). Bocs, nem akarlak megbántani, csak nem látom tisztán a helyzetet (az általad leírt pár szóból nem is lehet persze). De ez persze csak az egyik része a dolgoknak.
Tudod, az talán nem is fontos (nem azt mondom, hogy nem fontos, hanem hogy nem a legfontosabb), hogy mennyit jártok el szórakozni. A legfontosabb dolog: sokat beszélgetni. Ha ez megvan, azt hiszem, talán nem kell annyira félni. Én már elrontottam így egy házasságot (nem beszélgettünk), úgyhogy tudom mihez vezet ez. Írj egy kicsit bővebben!
üdv:
Zsóka

Szia Andi!

Tényleg nagyon megdöbbentő, amit írsz! Én sajnos :-))) nem tudom, hogy mit lehet csinálni 4 évnyi házasság után gyerek nélkül, mert a gyerekek nagyon fontos összetartó erők. Azon szoktam gondolkodni, hogy vajon ilyen jó lenne-e a házasságom gyerekek nélkül is, de ez hipotetikus kérdés. Szóval, azt akarom kérdezni: GYEREK(EK)? Üdv: Timi

Szia Andi!

Mi is négy éve vagyunk házasok, de szerencsére sokkal szebbnek tűnik innen. Ha házasság előtt állnék megijednék a soraidtól. Én is kiváncsi lennék miért kell állandóan a szüleitekkel törődnötök? Ha valami miatt fizikailag nem is tudjátok elhagyni őket, lelkileg mindenképpen önállósodni kell. Időnk és pénzünk szórakozni nekünk sem nagyon van, de nagyon jó együtt, ezt most tudom főleg, mert a párom második hete Németországban dolgozik, most érzem igazán milyen fontos helye van az életemben, az életünkben. Ma kaptam tőle eddigi legszebb szerelmes levelét, lám mit tesz a távollét, 10 éve ismerem és a megismerkedésünk után kaptam néhány levelet, aztán azóta sem, főleg nem ilyet. Egyszóval ne add fel, addig melegítsd és rázd fel a kapcsolatot, amíg él! Szerintem ez főként rajtunk múlik!!!
Sok sikert!
Csilla

Szia Andi!
Szerintem meg kene beszeljetek a ferjeddel, miert a szulok vannak az eloterben, miert veluk kell foglalkozni, miert nem egymassal torodtok? Negy ev az mar eleg hosszu ido ahhoz, hogy ket ember megismerje egymast.Miert unalmas ez a hazassag?
Kedves Timi! Ne haragudj, de egyaltalan nem ertek veled egyet. Szerintem ilyen hazzassagba mint az Andie egyaltalan nem hianyzik meg a gyermek. A gyermeket nem azert kell vallalni, hogy az majd osszetart minket. Szerintem eloszor legyen osszhang, boldogsag, es aztan kozos akarattal gyermek. A hazassag "gyumolcse" legyen a gyermek, nem pedig "a gyermekert - hazassag".
Ani

Sziasztok! Köszönöm a véleményeket, jól esik a törődésetek és az érdeklődésetek!
Gyerek még nincs, mert nem jön össze, pedig már szerettünk volna.
A szülők, igazából az anyósomat jelenti. A férjem nagyon híven szolgálja őt. Elvált asszonyról van szó, aki iszonyúan erősen kötődik a gyerekeihez, nagyon sok törődést kíván meg. Nem szorul ápolásra, de mindig kitalál valami problémát, amit meg kell oldani. Álproblémákról van szó természetesen. Legutóbb azt szerette volna, ha minden hónapban egy hetet vele tölt a férjem, mert annyira hiányzik neki a fia. Majdnem megőrültem, amikor ezt meghallottam. Remélem, csak viccelt...
Nem bírja megemészteni, hogy a gyerekei kirepültek a fészekből és saját családjuk van. Azt kívánja meg, hogy az ő érdekeit mindig a feleségeik érdekei elé helyezzék. Neki mindig segíteni kell és mindig meg van sértődve és kígyót-békát kiabál, ha nem forog körülötte minden figyelem. Egy hétig sem lehet lerázni. Vagy pénz kell neki, vagy furikázni kell őt ügyeket intézni, vagy ez, vagy az...
Nagyon nagy zsarnok. Nehéz mellette optimistának lenni és abban bízni, hogy a terrorjának valaha vége lesz.
A férjem is hibás, mert iszonyúan akar kedveskedni az anyjának. Nem mer elszakadni tőle. Nagyon anyás, sokat kiabálok vele emiatt. Annyira megérdemelné, hogy elhagyjam amiatt, hogy szinte az anyja férje, nem pedig az enyém. Jól meg kéne leckéztetni, hogy végre szakadjon el ettől az asszonytól. Vegye már észre magát.
De nem tudom, mit tegyek. Minden nap elmondom ezt neki, de nem sokat változik a helyzet. Néha az anyjának is be szeretnék olvasni, de félek, hogy belehalna, mert szívbeteg. És szeret engem, hogy én milyen kis alkalmazkodó, toleráns vagyok, és engedem hozzá a férjemet. Hát, mit tehetnék mást?!
Hogy kell egy férjet és az anyját elszakítani egymástól?
Andi

Szia Andi!
Olvass bele az Anyos-Apos temakorbe. Nehez ugy.
Probalj beszelni a ferjeddel, hatha megertene a te helyzetedet. Nem biztos ,hogy megerti, de talan elgondolkodik rajta. Ne kiabalj vele, mert attol meg dacosabb lesz, esetleg indulasbol "csak" annyit kerj, hogy veled is annyit torodjon mint az anyjaval. Sok sikert kivan
Ani

Kedves Ani!

Aranyos vagy, hogy megérted a helyzetemet. Talán tényleg érdemes lenne lépésről-lépésre haladva a feleségéhez szoktatni a férjemet, nem pedig az anyukájához.
Egyébként néha vannak jó napjai a férjemnek és ilyenkor az én kedvemben jár és olyan is volt már, hogy az anyukájának azt mondta, hogy most nem ér rá vele lenni, mert velem van programja. Ezt mind azért tette, mert én megkértem rá. Ilyen is volt már.
De a végén mégis visszatér mindig az az időszak, amikor drága hites uram ott ugrál megint az anyukája szoknyája mellett.
Nem is értem én a köztük lévő szeretet, mert ez önző szeretet.
Nálunk, ebben a családban, ha egy meny nem engedte a férjét az anyjához, ha az hivatta, akkor a feleségnek annyi volt. Az anyós ügyesen lebeszélte róla a férjét és válás lett. Három válás is volt az asszony utálata miatt a családban. Én más hibáiból tanulva: nem szállok szembe az asszonnyal. Én szeretnék a férjem mellett maradni, mert nagyon szeretem őt.
Bárcsak sikerülne szép lassan leszoktatnom őt az anyjáról!
Bár azt az asszony nem hagyná...
Andi

Kedves Andi!
Figyelj, mert az anyós -após topicon én az anyósok nagy védelmezője vagyok, de az a tapasztalatom, hogy egy ilyen anyós előbb vagy utóbb, de szétmarja a házasságot! Úgyhogy kösd föl az alsódat! Ne veszekedj, mert az csak sietteti a folyamatot! Ügyes legyél! Sok szerencsét!
Ani, nem mondtam, hogy hiányzik a gyerek, csak tudakozódtam! Üdv: Timi

Kedves Timi!

Az a tapasztalatod, hogy szét fog marni minket? Én is pontosan ezt érzem. De igyekszem nem az útjában állni, állandóan kedveskedni neki, hogy ne legyek szálka a szemében. Jó lenne, ha elköltözne külföldre és nem is látnánk őt soha többé. Nem tudsz, egy külföldön élő milliomost, aki magyar feleséget szeretne?
Igyekszem kedves lenni és türelmes, de mindig kiborul a bili, ha minden programunkat meg akarja akadályozni az asszony.
Most azt találtam, hogy elfoglalom magam és távol tartom magamat tőle, hogy minél kevesebbszer legyek a közelében.
Legkötöm a gatyám, de néha legszívesebben megfutamodnék a fenébe. Hagynám az egészet és keresnék egy másik (problémamentes) férjet. Nem is tudom, miért kell nekem egész életemben küzdeni? De küzdök, mert a férjem szeret és ezért a kedves, gyengéd szeretetért megéri.

Andi

Szia Andi!
Írtad ugyan, hogy már besztélgettetek errőlk a férjeddel, de talán hasznos volna mégegyszer (sokszor) elővenni ezt a témát, és jó sokat beszélni róla. esetleg megmutathatod neki az itt írt leveleidet is. Őszintén szólva nagyon csodállak, én egy fél évig sem bírtam volna ezt a helyzetet. Hiszen hiába szereted a férjed, és ő is szeret Téged, csak kínlódtok. Egyáltalán a férjed tisztán látja a helyzetet, vagy elfogult az anyukájával szemben? Valami módon le kellene róla válnia. Persze ezt mondani könnyű. Kettőtöknek kell összefogni saját magatok, saját házasságotok érdekében, és a majdani gyerekek érdekében is. Ez az egész engem arra a példára emlékeztet, amikor az anyós a nászéjszaka után egy szobában aludt a fiacskájával... (lásd anyós-após topic)
szorítok Nektek!
Zsóka

Kedves Andi! Van még egy tapasztalatom, amivel talán egy icipicit segíthetek! A férfiak az anyjukat próbálják általában megkeresni a feleségükben. Nem azt akarom mondani, hogy olyan vagy, mint az anyósod:-))) Hanem, hogyha megkeresed ezeket a pontokat, amiken egyezel az anyósoddal talán könnyebben tudod kezelni a férjedet! (A kibicnek könnyű!:_))Üdv:Timi

Kedves Andi!
17 évesen kezdtem el a férjemmel járni (most 28 vagyok). Hárman vannak fiúk a családban, ő a legidősebb. Az anyósom egyedüli nőként matriarchális rendet tartott a családban, ténylegesen ő viselte a nadrágot. A férjem előttem lévő barátnőit rendre elmarta, engem az első perctől fogva utált. Persze ezt nem mutatta, de én éreztem és a hátam mögött mindig zrikált a férjemnél. Ő utána mindig elmesélte, eleinte nevetve, később már bosszankodva. 19 éves voltam, amikor összeköltöztünk (lakva ismeri meg az ember a másikat). Onnantól kezdve minden hétvégén ott kellett náluk ülni, mert az apósom sokat dolgozott, anyósom otthon unatkozott, mert a sógoraim is eljártak szórakozni. Szörnyű volt hétről hétre minden hétvégi családi ebédet végigülni. Majdnem 6 évembe került a férjemet a családjától "elszakítani". Kitaláltam, hogy programokat szervezek barátokkal, ismerősökkel; mozi, koncertek, bulik tömkelege. Sokat beszélgettünk a családjáról, végül belátta, hogy nem élhetünk úgy, hogy szinte az anyósommal élünk. A nagy törés akkor történt, amikor a férjem nagyobbik öccsének is lett állandó barátnője. Onnantól kezdve ő volt terítéken, de a sógorom kijelentette, hogy ha az ő barátnőjével is megcsinálja a műsort, ő is elköltözik otthonról. Végül belátta az anyósom, hogyha így folytatja teljesen magára marad az apósommal, ezért leállt. Habár a sógoromék kapcsolatát végül csak sikerült tönkretennie. Végül köztünk is annyira megromlott a viszony, hogy anyósomékkal négy éve nem tartjuk a kapcsolatot, az unokájukat nem is látták. Most a fiatalabb sógorom van főműsoron, 21 évesen még nem volt barátnője.
A Te helyzetednél rosszabbat elképzelni sem tudok, tapasztalatból írom, mert én is átéltem. És hidd el, tudnék sztorikat írni, visszagondolva is beleborzongok.
Szerintem próbálj minél többet a férjed kedvében járni, főzz jó vacsorákat, keress közös témákat, cipeld el moziba, gyűjtsetek közös élményeket és jelöljetek ki az anyósnak egy napot, ami az Övé.
Szia és kitartás! Stephanie

Kedves Stephanie!

A történeted erőt ad nekem, mert igazán szó szerint olyan, mint az enyém. Hát, máshol is vannak ilyen családok?
Kérlek, írj nekem még sztorikat, megadom az e-mail címemet: sophie@mail.digitel2002.hu
Várom leveleidet!
Köszi: Andi

Kedves Andi!
Szerintem rengeteg hozzánk hasonló feleség van, sajnos! Pest megyei vagy? Én is, e-mail megy!
Szia! Stephanie

Szia Stephanie!
Igen, Pest megyei vagyok! Alig várom a leveledet!
Hello!

Sziasztok!!!

Először olvasgatok itt, de lemeredtem...ez nem a huszonegyedik század eleje? Mintha a múltról szólna...
Nem hittem, hogy ma még vannak ilyenek!!! Ekkora zsarnok anyósokról, még nem hallottam. Az enyém legalább nem ilyen, bár igen sokszor megbántott a 17 év alatt...ugyanis mögöttünk ennyi van.

Hadd kérdezzem meg: az udvarlás ideje alatt ez nem derült ki? Mert azt hiszem a házasságkötések előtt nem árt ezeket is tisztázni!!!

És jó ötlet, a kinevezett "anyós" nap. Az mindenkinek jobb lenne, mert így valóban a hét minden napját igényli és nem lehettek a magatok ura. Gyereket meg addig inkább ne!!!

Nekünk a 2 kamasz után tudva és akarva lett egy új babánk...kedves anyós el akarta vetetni, nem hitte el, hogy szándékosan jön...nem is viszem hozzá a gyereket, rá meg nem bíztam egy percre sem. A nyagyokra anno vigyázott. Ha látni karja, jöjjön ide. Itt lakik a túloldalt...

Kezd tartani tőlem, pedig régebben leugatott...szóval érdemes felvállalni Magad Andi!
Nem a kiabálás a jó módszer, hanem az okos és nyomós érv!!! És a következetesség!!!

Nem tudsz egy kicsit elmenni pl. egy jó barátnőhöz egy hétre? Ha a férjed szeret, talán észbekapna...És aztán Te adnád a feltételeket. Sokáig feláldozni Magadat nem lenne szerencsés!!! Nem lázítalak, csak látom az idősebb nőket, milyen roncsok, ha egész életük az önfeláldozásról szól!!!

Még a 4 év nem sok idő...

Szurkolok, okos nő vagy!!! :-)))


Evelyn

Sziasztok!

Szerintem se szabad hagyni, hogy egy anyós zsarnokoskodjon az ember felett! A férjnek meg a feleség mellett kötelessége állni, vele kell szoros egységet képeznie, és nem az anyukájával!

Kedves Evelyn!

Hová tűntél? Az "Anyaság" topicban megadtam az e-mail címem. Örülnék, ha hallhatnék felőled, hogy alakulnak a dolgaid mostanában (Reménykedem benne, hogy jól, ahogy az utolsó hozzászólásodban arra utaltál!) Várom a jelentkezésed!

Üdv: Krisztina

SOS csajok es fiuk!
Itthon verem a gepet, a parommal pedig megbeszeltem, hogy ma este 8-kor el kell menjek a Tescoba, mert muszaj. Ehhez kepest meg itthon sincs, hagyott egy borizu uzenetet( nem munkabol jon ilyen idopontban), hohg ynyugi utban van hazafele.
Es most bogok.
Megmondjam a magamet, vagy hagyjam szo nelkul????
Pannus

Pannus!
Ne hagyd annyiban!
Me nyeld le, probalj vele bezselni.

Szia Pannus!

Nem ismerem a helyzetet, meg Titeket. Van ilyen, hogy igérgetünk... Mondjuk nálam nem a bor, hanem a munka miatt. Együtt is el tudtok menni? Vagy gyerekre kell vigyázni? Ha meg késik, bízd rá, intézze el holnap. Legyél találékony. Ha bor van a dologban, akkor nincs ötletem...

Üdv zsolt

Szia Zsolt!
Van az ugyben ez is az is , nem is nagyon kutatom, hogy mi egyeb.
Igen, ra fogom bizni, hogy intezze el o.
De most itthon van mar ( 11-re), es egyszeruen nem birok szolni hozza. Nem buntibol, csak annyira belefaradtam.
Pannus

Házasságban élek és mégis magányos vagyok. A férjem már nem szeret,talán megis csal.Ezt elöbb is eldönthette volna, úgyanis most 6 hetes a
kisebbik fiam. Olyan boldogtalan vagyok.Szeretném
magam újra vonzó nőnek érezni, és szerelmesnek lenni.
Vigasztalásra vágyom.

Na várj csak mindjárt idetalál a Zsolt jól gatyába rakja az egoda visszatalálsz te magadhoz vigasztalás nélkül is.

bigacsiga Kata

Kedves bigacsiga Kata!
Kösz a biztatást,máris jobban érzem magam.
Végülis fiatal vagyok,szép vagyok,az idő szép,süt a nap, egyszóval semmi okom a panaszra.
Üdv: KOLETTA

Szia Koletta!

Áruld el, mit követett el az a szegény jóember?
Irod, ez a 2. kisfiad. Elsönél nem volt szülés utáni depresszio?

Na most akkor megcsal, vagy "talán" megcsal? És mit értesz azon, hogy nem szeret?
6 hetes kisfiuval boldogtalan???? Te viccelsz! Nézz csak a szemébe!
Ne aggódj, vonzó nö vagy, fiatal vagy, szép vagy, meg nagyon tudsz szerelmes is lenni!
Fel a fejjel!

Bigacsiga!
Enyje, no!

üdv
Zsolt

Kedves Zsolt!
Köszi a levelet.Hát elég egyértelmű,hogy rájöjj,hogy valaki nem szeret, ha a szemedbe mondja.DE EZEN MÁR TUL TETTEM MAGAM.

A pici fiamnak természetesen nagyon örülök és nem vagyok boldogtalan. A többit meg majd meglátjuk.

ZSOLT! Hogyhogy ezen az oldalon netezel és ilyen korán?
Ha van kedved irj!

Üdv: KOLETTA

Szia Zsolt!

Örülök, hogy elokerültél!!!
Már kezdtél hiányozni!!!

bigacsiga Kata

Szia KOLETTA!

Hát igen, ilyet néha szemébe mond a párjának az ember... Előfordul. De oka is van

Lásd meg a többit!
Néha benézek ide, tavaly összel született egy babánk, és akkor babás lettem én is. Korán? Inkább késön ez nálam.
Kedv van, idö egyre kevésbé.

Szia Bigacsiga!
Örülök, ha örülsz... Én nem tüntem el teljesen, csak az idö kevesebb.
Ti is

üdv: Zsolt

Drága Koletta mintha magamról olvasnék, csak valamivel nagyobb a második baba.Azt hittem ilyen csak velem fordulhat elő, és mégsem...Én már a váláson is gondolkodtam..Veled mizujs??Jó lenne egymás vállán elsírni a részleteket is..Kérlek jelentkezz...
Egy másik Koletta

Sziasztok Lányok!
Ne keseregjetek nincs még veszve minden.Próbáljátok magatokat kivánatossá tenni,és meglátjátok "vissza talál hozzátok"a férjetek.
Én szinte ugyanezen estem át.Szülés után ugyéreztem már nem szeret a párom,rondának tart,meg ilyesmi.Aztán eldöntöttem,hogy tetszeni fogok neki még mielött neki tetszene meg más!
Most 4 hónapos a kislányunk,és megsem látszik rajtam,hogy valaha szültem.Persze a férjem mindezt nem igazán vette észre,és értékelte,pedig nem volt könnyü dolog 44 kg-ra visszamenni,holott felszedtem 18-at.Aztán megesett pár hete,hogy hivatalosak voltunk egy buliba,ahová elis mentünk.
Ebbe a buliba én alig ismertem valakit,jobbára az ő munkatársai voltak ott.Következő héten jött haza az uram meló után,és azóta mindha kicserélték volna.Szerintem ő a világon a legszerelmesebb ember.Sokszor már alig birom levakarni magamról,mert állandóan"nyomul"!
A titok nyitja?Elvitt a munkatársai közé,és ők felvilágosították,hogy szószerint:Milyen gyönyörü felesége van,és büszke lehet rá,hogy szülés után 4 hónappal így nézek ki.Bár ö magátol nem vette észre rajtam a szépet,de örülök,hogy másnak sikerült rá felhivni a figyelmét,és most minden más!
Ne adjátok fel.Mozduljatok ki otthonról,és ha észreveszik,hogy másoknak nem vagytok közömbösek(ugyértem mások is megnéznek titeket),jobban fognak ragaszkodni hozzázok!Ez biztos!Nálunk nagyon bejött!
Sok sikert!

Sziasztok!

Még soha nem panaszkodtam nyilvánosan, de most megteszem hátha segít.
Régen voltam ilyen szomórú! Képzeljétek kint ragyogó napsütés ( talán az utolsó szép hétvége az idén)és az én 9 éves nagylányom és a férjem elmentek nagy boldogan a Vidámparkba engem, meg az 1 éves picit itthonhagytak.
Nem mondom hogy felejtettek, mert az az érzésem hogy õk ezt napok óta így tervezték, csak nem mondták...persze azt sem, hogy bocsi ne haragudjunk, de jobb lenne ha ketten mehetnének.
Baromi rosszul esik, vagy túl érzékeny volnék?
dia

Szia , Dia !

Remélem , délelõtt óta már jobban érzed magad ! Fel a fejjel , Jó ? Biztosan rosszul esik , nekem is rosszul esne . De ha nem haraggal mentek el , akkor nincs baj .
Este megkérdezted , hogy miért ? Talán vitatkoztatok valamin ?

Szép éjszakát .

Kriszti .

Kedves Koletta!
Én is itt töltöm az idõmet, s hirtelen látom a neved... nekem van egy ilyen nevü "elveszett" unokatesóm,...s keresem õt. Arra gondoltam, hátha Te vagy, mivel ez egy ritka név,... de nem hiszem, hogy az én unokatesómnak már 2 gyereke lenne? Mindenesetre, ha Veszprém környékén nõttél fel, akkor csak Te lehetsz. Légyszi mindenképp irj, mert fontos!!!!!! cim:
nimaat67@tetrapak.com
Kata

Bocs. Rossz az elõbbi email.
nimaat67@yahoo.com
köszi

Mi van , ha nem lehet kommunikalni a parommal?
Ha nem bocsat meg, amiert nem mentem vissza dolgozni az egy eves gyerek mellol, aki mellesleg lombik baba, tehat nehezen jott ossze. Es en sosem mondtam, hogy egy ev utan vissazakarok menni. Es o nem tud " megbocsatani".
Mi van, ha kijelenteseket tesz, hogy havi mennyi penzt kell majd hozzak, ha vegre dolgozom.
(Jelenleg itthon korrapatalgatok, amikor a pici alszik delutan.)
Mi van, ha mar most tudom, boruzl a bili, ha elmondom, vissza szeretnek majd menni TANITANI dolgozni, amikor lejar a GYES, szoval kis penzert stb stb, ekkor tobbet lehetek a gyerekkel , de azert korrepetalasbol kicsit ki lehet egesziteni a jovedelmet.
Mit tegyek, ha tudom: ekkor rank teszi az ajtot, s ettol mar most beteg vagyok?????

Kedves Tanacstalan

Ez igy nagyon szornyen hangzik. Lehet sajat eleted tervezgetesebe kene bele kezdened.

Kiscica

Sziasztok!

Nem olvastam végig a topicot,de szeretnék itt "panaszkodni"ha engeditek.
11éve élek a férjemmel,2gyönyörü gyermekünk van de most már nem birom tovább magamban tartani ezt a sok rossz érzésemet.
A férjem semmibe vesz,ocsmárol állandóan csak is a rossz dolgokat emlegeti.Pedig a kezdett kezdetén nagyon boldogok voltunk,nem volt semmink albérletben laktunk és mégis szebb volt mint a mostani életünk.Volt benne részünk mármint a rossz dolgokban rendessen.
Igazán az lenne a legnagyobb bajom hogy a fiam tegnap este úgy feküdt le hogy kérte anya ugye holnap nem veszekedtek.
Semmiségeken tudunk ugy de ugy õssze veszni,hogy azt talán nesm is szeretném most itt részletezni.Én magam elõtt is nagyon szégyenlem ami itthon? történik.
Nem tudom tudom e ezt igy tovább folytatni.
Mindig is vágytam egy boldog családra,(rendes családban nõttem fel csak nagy volt a szigor és talán ez miatt menekültem onnan).
És most itt tartok.Lehet nem nagyon világos mit is akarok de most igy is jobb,hogy leirhattam ezt nektek.

Nem szeretném igazán,hogy felismerjen mert õ is szokta olvasgatni az irásaitokat ezért szeretném ha most elfogadnátok itt Névtelenül

Sziasztok

Sziasztok!

Kriszti vagyok , én csak olvasom itt ezeket a szörnyü dolgokat . Hogy lehet pár év után ilyen helyzetekbe kerülni? Mi még csak két éve vagyunk együtt a férjemmel , van egy gyönyörü kislányunk . Nálunk is vannak már gondok , más irányúak .
De ilyen kommunikációs problémáink nincsenek . Legalábbis részemrõl . Ami viszont fontos , nekem is magamba kellett néznem , amikor a párom azt mondta , hogy nem mer elmondani dolgokat , mert tudja , hogy fogok rájuk reagálni . Hogy kiakadok , stb.. Ebbe belegondoltam , és sajnos igaza van, tényleg bennem van a hiba . Szerintem néha el kell gondolkodnunk , hogy ahová jutottunk , minek köszönhetõ . Nem mindig a másik a hibás . De ott még nem tartunk , hogy egymás fejéhez vágnánk régen átélt negatív eseteket . Lehet , hogy késõbb ez máshogy lesz ?
Tulajdonképpen csak ezt akartam .

Sziasztok.
Kriszti.

Nekem csak egyetlen egy gondom van a férjemmel. Az hogy szinte állandóan a számítógép elõtt ül. Legszivesebben összetörném a gépet. Ha szólok neki, hogy hagyja abba úgy csinál mintha meg sem hallaná. A legjobban az fáj, hogy amikor a 2 éves kisfiunk megy oda hozzá, hogy gyere velem játszani apa, akkor inkább az ölébe veszi, csak ne kelljen játszania vele és úgy gépezik tovább. Nálatok nincs ilyen számítógépprobléma? Nem igazán tudom mivel is kéne próbálkoznom, hogy otthagyja a gépet, mert már nagyjából mindent kipróbáltam amit csak lehet. Tudtok tanácsokat adni?

Kedves Judit
Tudod nekem még nincs gyermekem (sajnos) de az én Párom is rengeteg idõt tölt a gépe elött. Többnyire csak a munkáját végzi de én is nehezen viselem, hogy azt a kevéske idõt is amit otthon tölt a gépével osztja meg. Én esténként meg szoktam kérni, hogy legyen szíves legalább a hálószobába fáradni a gépével és ott "simogassa" a klaviatúrát Ilyenkor gyorsabban be szokta fejezni a munkát de tudom, hogy ez Téged nem vígasztal hisz ott a kisfiatok akinek igazán szüksége lenne az apukájára. Beszéltetek már errõl? Nem lehetne valami komprommiszumot kötni? Arra gondolok pl. hogy akkor ülne le a gépe elé amikor már lefektettétek a gyerkõcötLehet Vele errõl beszélni?
Kitartás és ne szomorkodj Csak azért írtam le az én helyzetemet hogy tudd, nem vagy egyedül..

Puszi: Doris

Judith!

Én már ott tarok, hogy örülnék neki ha a párom itthon ülne a gép elõtt. A férjem éjjel-nappal dolgozik. Reggel korán megy, este a baba javába alaszik már mikor haza jön.
Szinte egyedül nevelem a lányomat aki 9 hónapos. Hétvégén is sokszor elmegy itthonról. Házisárkány elvileg nem vagyok mert mindig azt mondja, hogy nálam jobbat nem találhatna.
Nagyon sokat vagyok egyedül. Néha kiborulok, de hiába mondom a válasz az, hogy keressen másik munkahelyet? Az meg nem ilyen egyszerû. Jelenleg sincs itthon még.
Remélem az egy kicsit vigasztal Téged, hogy legalább otthon van a férjed.

Üdv, Kriszta

Szia Doris és Kriszta!

Elõszõr is a Dorisnak írnék, hogy nagyon gondolg meg a jövõdet a Pároddal, mert te is egyedül fogsz maradni egy párkapcsolatban és annál szörnyûbb a világon nincs. Annál még az is jobb, hogyha tök egyedül vagy. Persze én is szeretem a férjem, gondolom hogy te is, csak ha nincs gyerek úgy még azért könnyebb változtatni az életeteken. Beszélj vele már most arról, hogy akkor mennyit fog a gép elõtt ülni, hogyha esetleg lesz gyereketek. És legyén nagyon-nagyon határozott, mert különben úgy fogsz járni mint én. Én is mindenben engedtem neki, és úgymond a fejemre nõtt.

Kriszta neked sajnos nem tudok tanácsot adni, mert olyan helyzetben vagy, hogy nincs sok választásod. Ha dolgozni kell, akkor dolgozni kell. Most õ keresi rátok a pénzt. Amikor az én férjem dolgozik sokáig én sem szólhatok egy szót sem. Úgyhogy csak annyit írhatok, hogy kitartás mindkettõtöknek.

Szia Judit

Aranyos vagy, de én így fogadtam el a Páromat és bár nem mindig egyszerû tolerálni a "munkamániáját" azért nagyon rendes ember és igazi társ 10 éve élünk együtt és bátmikor bármiben számíthattam és számíthatok Rá Neki fontos a munkája én pedig támogatom amiben tudom. Ha mással nem sikerül akkor a toleranciámmal Ez egy olyan világ, ahol el kell fogadni, hogy a boldogulásért rengeteget kell dolgozni. És az én Férjem tényleg óriási nyomás alatt él. (Ezt a munkahelyi elvárásaira írom) Igazad van, biztosan nehezebb lesz a helyzetem ha már gyermekünk is lesz, de Õ szerencsére hajlik a kompromisszumokra tehát meg lehet egyezni Vele Épp ezért nem vagyok elkeseredve a dolog miatt Ezért is javasoltam, hogy talán ha ki tudnátok egyezni abban, hogy mondjuk esti órákban ülne a gépe elé amikor a gyerkõc már alszikVagy Neki is annyira húzós a munkája, hogy otthon is dolgoznia kell? Esetleg pihenés gyanánt, kikapcsolódni ül a Párod a gép elé?

Köszi mégegyszer: Doris

Sziasztok!

Éppen nagyon el vagyok keseredve, és vörösre sírtem a szemem. Nem tudom, hogy mit lépjek, ezért kérem a véleményeteket. Látszólag egy irigylésreméltó életem van. Két kisgyerek, egy sikeres jóképû férj, gyönyörû ház, segítség a háztartásban stb... Ami viszont nem látszik, hogy teljesen el vagyok itthon nyomva. A férjem szinte semmit sem mesél el, ha valamit tudni szeretnék a munkájáról, a problémájáról akkor a barátaival történõ telefonbeszélgetéseket kell meghallgatnom. A véleményemet nagyon ritkán kéri ki, de szinte sose hallgat rá. Állandóan -szóban és jelzésekbe is- arra utal, hogy én úgysem értek hozzá, amit mondok hülyeség, amit csinálok rossz, vagy nem roszz, de õ másképp csinálta volna, és úgy jobb lett volna. Ha valamibe egyáltalán nem tud belekötni, akkor inkább nem mondd semmit, de megdícsérni még véletlenül sem tud. Néha olyan gorombán tud hozzámszólni, hogy megakad a levegõ bennem. Úgy gondolja, hogy azért mert õ dolgozik, és sok pénzt hoz haza, mindent megengedhet magának. Úgy érzem, hogy teljesen lealacsonyít, és szinte nem is vesz értelmes ember számba. Ha valamirõl elmondom a véleményemet, ami ellentétes az övével, akkor teljesen fel van háborodva, hogy nem a saját férjemnek hiszek. Pedig nem errõl van szó, csak mivel minimális a kommunikáció közöttünk az õ munkájáról, így néha a másik fél beszámolója tûnik igazságosnak, mivel a férjem oldaláról nem halottam a storyt. Borzasztóan zavar ez a lealázottság. A gyerekek elõtt egy nagyon jó állásom volt, kiemelkedõ fizetéssel. Megszoktam, hogy a véleményemre kiváncsiak az emberek. Ez a barátaimnál a mai napig így van, sokan hívnak fel a problémáikkal vagy kérdéseikkel. Mindre tudok valami megoldást, csak a sajátomra nem. Elmehetnék persze dolgozni ( a régi munkahelyemre már nem vesznek vissza), de a 8 hónapos gyerekemet nem akarom bölcsibe dugni, és a nagyobbik is csak most kezdte az ovit januárban. Én egyáltalán nem akarnék lázadozni a háztartásbeliség ellen, ha valami elismerést kapnék érte a férjemtõl. De az õ világa a PÉNZ világa, ami nekem most nics, és így rá vagyok teljesen utalva. Ha elmennék dolgozni lenne saját keresetem, de mellette lenne egy jó nagy adag lelkiismeret furdalásom a pici gyerekeimmel szemben, hiszem nem a megélhetésért kell dolgoznom, és az idõt tõlük venném el.
Ismerõs valakinek ez a probléma? Van valami ötletetek, hogy mit lehetne csinálni? Ja még annyi, hogy a férjem elvileg szeret, nem csal meg, a szex nagyon jó. Csak ne lenne az az érzésem, hogy szolga vagyok, akinek szava sincs.
Köszönöm.

Szisza

Tudom keves vigasz, de nem vagy egyedul. En hasonloan elek. Soraidat akar en is irhattam volna. Nekem meg egy kis szepseghiba szex teren is onzo vadallat a ferjem.
En mar csak egy kiutat latok magam reszere a valast. Mar jo sok mindent kiprobaltam siker nelkul. Vagy napokig orakig tarto sikerrel csak.
Azert ha kapsz par okos tanacsot en is ki fogom probalni, hatha letezik csoda. Igaz eleg szkeptikus vagyok e teren.

Almodozo

Sziasztok Szisza & Álmodozó!
Ajánlok nektek egy könyvet,ami nagyon-nagyon jó,nekem is úgy ajánlották itt többen.
Olvassátok el,nem veszítetek vele semmit,de még q*va jó tanácsok is vannak benne!
Pusz nektek,M

Ja,a könyv:
John Gray:
1,
Mars és Vénusz mindörökké együtt
-avagy gyakorlati tanácsok a tartós kapcsolat megõrzéséhez

2,
A férfiak a Marsról,a nõk a Vénuszról jöttek.

Remélem sikerrel jártok!
"egy sorstársotok"
M

Szia Doris!

Õ leginkább kikapcsolódás céljából ül a gép elé.
Ne haragudj én nem akartalak a férjedtõl eltávolítani, csak szerintem szörnyû az élet így. Amikor a gyerek pici volt, akkor nálunk sem volt másképp. Nem gépezett, hanem foglalkozott a gyerekkel. Sõt még éjszaka is felkelt, ha sírt a gyerkõc. Most tegnap is játszott vele. Teljesen meg voltam lepõdve, a gyerek pedig szinte kivirágzott a boldogsától. Csak a játék szerintem nem jutalomszámba megy. Na mindegy ezt te még úgysem tudhatod. Majd ha lesz gyereket, akkor megtudod. Egyébként még nem szeretnétek egyet?
Judith

Kedves M és Álmodozó!

Köszi szépen, hogy válaszoltatok. "Örülök" neki, hogy nem vagyok egyedül. Álmodozó! Én nem gondoltam még a válásra, mert igazából, legbelül még szeretem a férjemet, és látom, hogy a gyerekeink mennyire rajonganak érte, és õ is értük.
Nem tudnám megtenni a két kisgyerekkel, hogy elválasztom õket az apjuktól. Ennyire nem szörnyû a helyzet, úgy értem, hogy nem ver, nem iszik... csak az én lelkembe gázol bele.
Néha arra gondolok, hogy nem is tudja, hogy mennyire megbántott, illetve ,hogy nincs tisztába vele, hogy amit tesz azzal mennyire megaláz engem emberi mivoltomban.
Valahogy a férfiak másképp gondolkodnak nagyon sok dologról, ez biztos, és a nõk tûréshatárától függ, hogy mennyire tudna elmenni. Néha azzal biztatom magam, hogy mivel a munkájával kapcsolatban állandó stresszben van, hihetetlen sok felé kell koncentrálnia, így nem tud úgy foglalkozni velem ,ahogy akarná. Aztán lehet, hogy ez nagy hülyeség, és csak én szeretném, hogy így legyen. Ti mióta vagytok házasok? Van gyereketek?
Kedves M! Felírtam a könyv címét, remélem lehet még kapni. Különben is nagyon szívesen olvasok. Te mennyiben vagy a "sortársunk"? Veled mit csinál a párod?
Addig is fel a fejjel csajok!!!! Mi vagyunk a jobbak!!!
Szisza