Bocsanat ketszer kuldtem. De azert jo hir! Ime a tortenetem!!
Sziasztok Rita
Szombat hajnalban 3 eddigieknél kissé erősebb fájásaim voltak, de nem olyan vészesek és nem rendszeresek. Így visszaaludtam. Majd reggel fél hatkor felkeltem, mentem elvégezni dolgaimat, mikor észrevettem a bugyimban egy nyálkás, folyós kissé véres valamit. Rögtön gondoltam, hogy ez a nyákdugó. De mivel fájások még nem voltak, nem foglalkoztam vele. Visszaaludni nem tudtam, így lefeküdtem tévézni. Férjem 8 körül ébredt és mondta, hogy elmegy a Brico-ba. Közöltem vele, hogy nem túl jó ötlet, mert érzéseim szerint aznap fogok szülni. Így ő is mellémfeküdt és néztük a rajzfilmeket. Fél 11-kor megint volt egy enyhébb fájásom és hallottam egy pukkanást. No, mondom eleresztettem magam akaratlanul. De azért felkeltem, hogy elmenjek vécére. És abban a pillanatban, hogy felkeltem, éreztem a magzatvíz folyását. Férjemnek szóltam, hogy elkezdődött, irány a kórház. Férjem 2 másodperc alatt felugrott és felöltözött. Annyira megijedt.  Bár fájásaim még nem voltak. Fél tizenkettő és tizenkettő között értünk be. Férjem ki volt akadva, hogy pont szombat reggel, amikor megyünk szülni, az egész városban nagy a dugó. Egész útón csak káromkodott és remélte, hogy nem a kocsiban szülök meg.  Nagyon izgult, ami érthető is.
A kórházban rögtön a szülőszobára vittek megvizsgálni. Egy doki megnézett és már 2 ujjnyira tág voltam. Így mondták, hogy pár óra múlva szülni fogok. A vizsgálóaszatlon még leeresztette az ujjaival a bent maradt magzatvizet, ami egyáltalán nem fájt. Ezzel elkezdődtek az erősebb fájások, de egyáltalán nem volt olyan fájdalmas, hogy ne tudtam volna közben beszélgetni, mászkálni és gumilabdán hintázni. E utóbbihoz hozzátenném, hogy akinek van lehetősége ezen vajúdjon minél tovább. Nagyon sokat segített és nagyon jól el lehet lazulni rajta. Férjem eközben végig a hátamat masszírozta és megtartotta. Fél háromkor újból megvizsgáltak és akkor még csak 2 és fél ujjnyira voltam tág. Na, akkor jött az oxitocin. Ahogy az első csepp bekerült a vérkeringésbe, máris 100-as nagyon erős fájásaim voltak. Azt hittem lekaparom a plafont. Nem voltam erre felkészülve. De akkor bevettem a légzéstechnikát és mindent elkövettem, hogy legalább túléljem őket. Nagyon jó tanács! A fájások közötti időben pihenni kell! El kell teljesen lazulni, így elviselhetőbb lesz a következő. Szóval innentől kezdve elkezdtem folyamatosan tágulni. Nagyon jól reagált a szervezetem az oxitocinra. De azért két fájás között amennyire tudtam, kiültem a labdára. Az jobb volt. Egyszer csak, éreztem, hogy nagyon székelési ingerem van. Tolnom kellett. Mondta a szülésznőm, hogy ne toljak még, azt tartsam vissza. Hát elég nehéz volt. Rendkívül kifárasztott. Akkor jött meg a doki. Mivel az én dokim szabin volt ezért az ügyeletesénél szültem. Két fájás között mutatkozott be. Hát mit ne mondjak elég nehéz volt. 
Szóval mondta a doki, hogy feküdjek vissza az asztalra, megvizsgál. Mondta, hogy minden rendben a méhszáj eltűnt. De a baba feje még nincs nagyon lent, hogy kinyomhassam. Így irány vissza a labdára labdázni.  Hát nem volt könnyű, de sikerült lemásznom az asztalról rá a labdára. Majd jött a fájás iszonyatos erővel és tolási ingerrel együtt, de még nem volt annyira erős a tolási inger, hogy ne tudtam volna visszatartani. Mondta a doki, hogy három ilyen fájást a labdán végigcsinálunk és utána irány az ágyra szülni.  Nagyon humoros és jó fej volt. Szóval visszafeküdtem és akkor jött egy eddigieknél is jóval erősebb fájás, tolófájással együtt. Doki szólt, hogy ne nyomjak egyszerre, hanem egy fájás alatt három kisebbet. Alig bírtam betartani, de sikerült. Mikor vége lett, mondta a dokim, hogy a következőnél már megszülhetem, és nyomjam ahogy tudom.  Már alig vártam. Éreztem, hogy jön a fájás, egyre erősödik és akkor éreztem, hogy nyomnom kell. Férjem tartotta a fejem én meg teljes erőmből nyomtam, és éreztem, hogy valami csúszik ki. De akkor szóltak, hogy most hagyjam abba, mert a vállait kell kiemelni a babának, hihetetlen de sikerült megállnom, de abban a pillanatban a szülésznő megint szólt, hogy nyomhatom tovább és én nyomtam, majd egyszercsak azt éreztem, hogy valami kicsúszik teljesen, üres leszek és megkönnyebbült. Ez volt délután 17 órakkor. Az oxitocin beadását követően két és fél órával. Lenéztem a lábaim közé és megláttam Lilit. Hát elbőgtem magam. Rátették a mellkasomra és én csak azt néztem, hogy megvan-e mindene.  Persze megvolt. Szegény férjemet annyira kimerítette a szülés, hogy nem merte elvágni a köldökzsínórt. A lepény pillanatok alatt kicsúszott. Gátat sajnos nem sikerült teljesen megvédeni, mert nagyon gyorsan nyomtam, pedig a szülésznő mindent elkövetett, de így is csak egy kis 2 cm-es heg keletkezett. Dokibácsi mondta, hogy egy gyors plasztikai szép kézmunka következik. 10 perc alatt meg is volt. Nem volt fájdalmas, hiszen kaptam fájdalomcsillapítót. Miután minden megvolt követeltem vissza a babát, mert a férjem éppen bemutató körútját tartotta vele a szülőknek.
Férjem nagyon bátran helytállt mellettem. Rendkívül sokat segített, masszírozott, támogatott, nedves ruhával törölgette a testemet és mellettem volt minden fájásnál, melyről a karján látható erős karmolások nyoma tanúskodik. 
Végül is bevittek a helyemre a babával együtt és az első éjszakától kezdve velem volt. Csodálatos érzés. Éjjel-nappal csak őt lestem, hogy miket fintorog, mit szeretne és vajon, hogy én jó anyuka vagyok-e.
Csak 20 gr jött le belőle most, igaz, 6 után kifejtem belőle 40 gr-t (
