Zöldi: olyan önműködő nagy ajtós, biciklitárolót nem figyeltem... Viszont a mi megállónknál elég szarul van megcsinálva a peron, mert ha nem figyelek még én is be tudok zúgni a sínek közé, nemhogy a babkocsi. Kicsit messze van a peron széle a vonat lépcsőjétől...
Manna: nem gondolom, hogy azért mondod le, mert sóher vagy. Ez színtiszta sz*rrágás szerintem, amit a nőci művel. Még SEHOL nem láttam/tapasztaltam, hogy bébiért külön fizetni kellett volna. Hogy a 3. ágyon fogod pelusozni???? Hát fogja meg, azt vigye ki!

Legalább több hely lesz!
Az ilyenen nagyon ki tudok akadni, neszeb*meg, magyar vendégszeretet!
Susy: G.I. Vini csúcs!
Andy: hát, ja, még mindig jobb, mintha Kobit az ékszerek kötnék le, Regit meg a vonatok
De abban nem értek egyet, hogy nem kell szoktatni bizonyos dolgokhoz. A hirtelen éles zajoktól, tüsszentéstől, köhögéstől ilyesmi Kobi is elsírta magát régebben, de most már max. megijed (olyankor rám néz, és ha elmosolyodok, hogy semmi gáz, akkor minden oké)vagy akkor fakad sírva, ha fáradt. A Balcsin pölö a másik kisfiú nagyon szeretett kiabálni, és az első 2-3 napban Kobi rendszeresen elsírta magát tőle. Aztán már nem, csak nézett rá, hogy mivan.
Ő is totál kiegyensúlyozott szintesosesírós baba, pedig visszük mindenhová, tömegbe is. Úgy gondolom, hogy szüksége van rá, hogy megismerje a világot, és ha mellettünk biztonságban érzi magát (érzi, hogy nem félünk vagy nem vagyunk bizonytalanok), akkor ő se félelemmel, hanem inkább kíváncsisággal ismerkedik meg mindennel. És hát ennek nem kis előnye az is, hogy szinte bárhol elalszik, így nem kell attól parázni, hogy nyűgös, kezelhetetlen lesz emiatt, lehet egész napos progikat tervezni, nyaralni menni, stb...
Dehát a te bébid, úgy csinálod, ahogy szerinted neki a legjobb

Csak néha a túlféltés miatt később lehet nekik nehezebb...
Hű, most olvasom az élményeidet, hát, nem semmik...