Es a szülésem története.
Elmentettem Word-ben is, ugyhogy késöbb is el tudom küldeni, akinek ugy jobb.
Andraska születésének története
Pénteken délelött - mint ahogy irtam is nektek - furcsa, mensis derékfajasaim voltak, nagyon kicsik, csak ha lehajoltam, vagy valami hirtelen mozdulatot tettem. Kicsit gyanus volt a dolog, föleg, hogy tudtam, estére vihar varhato, közeledik egy hidegfront.
Délutan ledöltem pihenni és vagy haromszor éreztem most mar egyértelmüen a görcsöket, kicsit izgulni kezdtem, de azt gondoltam, biztos csak elöfajasok. Kb fél ötkor elsétaltunk Tomival a boltba, ahol haromszor volt derékgörcsöm, a pénztarosnövel igy nem voltam tul udvarias, de ki tudtam pakolni az összes arut, tehat ezek még egészen könnyü fajasok voltak.
Itthon összecsaptam egy gyors vacsit, közben mar néztem az orat, volt, hogy 5 percenként jöttek a fajasok! Aztan ettünk, kiültünk a kertbe olvasgatni és ott is voltak fajasaim, de ülve sokkal ritkabban, volt, hogy csak 15 percenként. Mondtam Tominak, hogy szerintem ez mar biztos, hogy én ma éjszaka szülni fogok, ennek annyira örültünk, hogy egy-egy fajas közben még nevettünk is, bar ezek mar kezdtek tényleg kellemetlenek lenni. Közben olvastalak Titeket és ugy emlékszem Lino tanacsara beültem a kadba, hogy ott vajon ritkabbak lesznek-e a fajasok. Ez kb 9-kor volt, és a kadban a fajasok csak erösebbek és gyakoribbak lettek. Kb 5 fajas utan kiszalltam, zuhanyoztam egyet és összekészitettem a korhazi taskat, szoltam Tominak, hogy menjünk. Erre ö - persze tudatosan, hogy minél több idöt otthon töltsünk - elkezdte huzni az idöt, elment inget vasalni maganak, tett be nekem lazito zenét, sötétet csinalt a haloszobaban és mondta, hogy pihengessek még egy kicsit. Ekkortajt irtam nektek, hogy nemsokara elindulunk. Az agyon mar elég kellemetlenek voltak a fajasok, megint csak 7 percesek, de éreztem, hiaba nem 5 percesek, ahogyan a nagy könyvben meg van irva, ezek mar kemény fajasok. Közben vizes törölözövel törölgettem az arcomat, ez jol esett, néha felültem vagy felalltam. Egyet biztosra tudtam: haton feküdni a legrosszabb, mert a fajasok a derekambol indulnak (késöbb anyuval megbeszéltem, neki is "derékfajas-központu szülése" volt).
Végül is fél kettö körül indultunk el, ekkor küldtem Borinak is az smst, felhivtam anyuékat is, de csak rövidet tudtam mar beszélni, mert a fajasok gyakoriak és erösebbek lettek. Most voltak kb 5 percesek.
Dugo nem volt igy hajnalban, nem kellettek a rendörök

kb 45 perc alatt értünk be a klinikara, 2.15-kor. Vihar közeledett, igy a szülészeten nagy volt a forgalom, mindenki egyszerre szül ilyenkor! Kb 20 percet vartunk a recepcion. Allandoan pisilnem vagy kakilnom kellett (ment a hasam rendesen).
Végre jött értem a szülésznö, aki egy kb velem egyidös, hatarozott csaj volt, nem sokat kedveskedett, de törödött velem rendesen. A vajudo szobaba mentünk, ahol egyböl megvizsgalt, és amit mondott, attol nagyon boldog voltam: a munka nagy részét mar elvégeztem, szinte teljesen nyitva van a méhszaj!! A vizsgalatkor szerintem tagitott is rajtam a kezével, mert fajas közben csinalta, fajt nagyon és raadasul feküdnöm kellett, amit utaltam. Tettem magyarul egy csunya megjegyzést, ugy sem értette

, emlékszem, Tomi meg nevetett.
Kb egy orat maradtunk a vajudoszoban, közben a szülésznö végig azon morfondirozott, hogy hivja-e mar a dokit vagy nem, biztos nem akarta tul koran felébreszteni. En allva, az agy végére tamaszkodva vagy Tomira csimpaszkodva "fajtam" közben mar kevés idö maradt pihenni. A légzésnek nagy hasznat vettem, orran be, szajon ki, lassan. Ha alltam, fajas közben mindig megemeltem a sarkam, a szülésznö meg mindig ram szolt, hogy tegyem le. Egy pillanat alatt eltelt az idö a vajudoszobaban, közben megérkezett a doki, almos szemekkel üdvözölt, majd kivonult és letelepedett a szülöszoba elé. Hamarosan a fajas és szivhangvizsgaloval atsétaltunk a szülöszobaba. A szivhang mindig szépen rendben volt, a baba végig nagyon jol volt odabenn. Ahogy beléptem a szülöszobaba, ranéztem a szülöagyra és rosszul lettem, tudtam, hogy én oda nem fogok felfeküdni. Szerencsére a szülésznö kapcsolt és azonnal felajanlotta a szülösamlit. Ez nagyon klassz dolog, biztos ismeritek, egy kicsi szék, félkör alaku, kényelmesen lehet rajta ülni, mögöttem pedig Tomi ült egy széken, igy az ölébe tamaszkodtam, karom a térdén volt és szorongattam a kezét. Fajasszünet mar alig volt, én vizes törölközövel törölgettem az arcom, ez jol esett, de semmi mas. Nem igényeltem semmilyen masszast csak Tomi kezét szorongattam, ö meg szuszogott velem rendesen (utolag elarulta, hogy figyelte a CTG-s rajzot igy kb mar elöre tudta, mikor jön a következö fajas és ö is készült

Par fajas utan jött a szülésznö, hogy megrepeszti a burkot, akkor gyorsabb lesz a dolog (én egyszer mar megkérdeztem, hogy meddig fog még tartani ez az egész és egy pillanatra atfutott bennem az EDA gondolata, de valahogy éreztem, hogy mar nem sok van hatra). A burokrepesztést egy fajas közben csinalta a csajszi, csak a folyo meleg vizet éreztem. Aztan egyszer csinalt még egy érdekeset: benyult az ujjaval és megkért, hogy fajas közben akkor is, ha ez még nem tolofajas, probaljam elöre nyomni az ujjat. Nem tudom, hogy mit csinalt, de szerintem ezzel megint haladt a dolog, én minden erömet összeszedtem és nyomtam, bar még nem volt tolofajasom. A doki végig hattérben maradt, a csaj néha szolt neki hogy haladnak a dolgok.
Ezutan az "ujjgyakorlat" utan megkért, hogy alljak fel, valami mas testhelyzet segiteni fog. Elkezdte elökésziteni a samlit a szüléshez. Ha a samlin szül a nö, akkor a dokinak és a szülésznönek rendesen le kell térdelnie a földre, a doki meg szinte fekszik
Ahogy felalltam, ratamaszkodtam egy labdara, ami az agyon volt. Es akkor éreztem, hogy nyomnom kell!!! Nem sok eröm volt, de szoltam a szülésznönek, aki éppen a terepet készitette elö a földön, hogy én nem tudom visszatartani, nekem nyomnom kell. Összesen kb 5 db tolofajasom volt, majdnem mindig 3-mat tudtam nyomni. Hihetetlen erö lett urra rajtam, csak nyomtam, nyomtam. Kicsit nyögdécseltem is, de Tomi megnyugtatott, hogy egyaltalan nem voltam hangos. Ezeket a hangokat egyszerüen ki kell ereszteni, a szülésznö is biztatott, hogy nyugodtan tegyem. Kb a 3. tolofajasra ért be a doki a szülöszobara, hallottam, hogy a szülésznö mondja, hogy nagyon jo, nagyon jo, és mar éreztem a fejét! Azutan egyszer mintha mondta volna, hogy lassabban, de mar nem tudtam iranyitani a dolgokat, éreztem, hogy nagyon feszül minden és mar sokminen jön, nem csak egy fejecske. Hallottam egy ici-pici hangot és hirtelen ott feküdt elöttem a szülöagyon a kisbabam!!! Hihetetlen volt! Tomi velem szemben allt, az agy masik oldalan és csak bamultunk, hol egymast, hol a babat. Ram szoltak, hogy menjek közelebb az agyhoz, mert nem ér el odaig a köldökzsinor rendesen

A fajasokat mintha elvagtak volna, csak egy hatalmas boldogsagot éreztem és azt gondoltam, hogy ez egy tökéletes baba, nagyon megnyugodtam. A doki meg ramszolt, hogy hozza szabad nyulni

Akkor egy kicsit magamhoz tértem és lattam, hogy Tomi elvagja a köldökzsinort. Nem volt sok valasztasa, kezébe nyomtak az ollot
Szoval igy allva "ért" a szülés, gatmetszés nem volt, egy kicsit repedtem ugyan. Mostmar hajlando voltam felfeküdni az agyra, megszületett a méhlepény is és kaptam érzéstelenitöt, összevarrt a doki. Kb ennyi volt a doki dolga velem az egész szülésnél. Dömperke eközben végig a mellkasomon pihegett. Elmondhatom, hogy természetesen szültem (beöntésre sem futotta, még szerencse, hogy egész nap ment a hasam, de még borotvalkozas sem volt). Andraska rögtön szopizott, aztan kicsit megtörölték a hajat, de nem mosdattak meg, szépen beszivta a böre a magzatmazat, nagyon tiszta volt és olyan jo volt az illata! Az elsö ruhacskat Tomi adta ra. A méhlepényt is megnéztük, nagyon érdekes volt. Késöbb atmentünk a megörzöbe (én sétaltam és toltam a kisbabamat), ott voltunk kb egy orat, Andraska szopizott vagy 20 percet, közben a szopas hatasara voltak enyhe utofajasaim, ez teljesen normalis.
Kb egy ora utan atmentem a rendes korhazi szobamba, és mellettünk az alvo kisbabaval Tomival együtt békésen megreggeliztünk az agyamban. Reggeli utan összebujtunk Tomival még egy kicsit az agyon és örömködtünk.
Tanacsot (receptet) nehéz adni, mert mindenkinek mas és mas a jo, ami nekem nagyon jo volt, hogy sokaig otthon voltunk, hogy nem kellett egy helyben feküdnöm, hanem valtoztathattam a testhelyzeteket és segitett a légzés is. Ahogy Tomi irta, a fajasok között lehet pihenni, és az a jo, hogy minden fajas közben tudja az ember, hogy mindjart vége.
A következöket inkabb csak elsö gyermekes anyukaknak szanom, jo tanacsként, nalam bevalt dolgok:
A gatsebbel kapcsolatban: nagyon jo volt a langyos vizes öblögetés minden pisilés utan, és mivel elsö nap féltem kakilni, masodik nap pedig mar még jobban, mert éreztem, hogy a "dolog" idövel egyre keményebb lesz, kaptam puhitot, ami nem okozott hasmenést, csak a mar meglévö székletet lagyitja meg. Tehat ha nem kinaljak, és ilyen gondotok van, kérjetek ilyen szirupot! Innentöl kezdve a WC-re menés sem volt gond többé.
A tejbelövellés nalam nagyon fokozatos volt, elöször aggodtam, mert mindenki azt mondta, hogy majd nagyon kemény lesz a cicim és fajni fog és ömlik a tej stb.. Nekem semmi ilyen tünetem nem volt, a cicim kb a 3. napon joval nagyobb és meleg lett, de csak onnan tudtam, hogy van tejem, hogy Andraskanak mar nem kellett tea sem, mindig jollakottan aludt el. Csak egyszer adtam le éjszakara, mert mar nagyon faradt voltam és neki fajt a hasa, nem birtam vele, szükségem volt par ora alvasra. Akkor is meghagytam, hogy nem kaphat cumit és azonnal ébresszenek fel, ha éhes. Az apolonökre sem lehet egy szavam sem, nagyon kedvesen bantak a babakkal és a kismamakkal is. Megtanultam mindent, fürdetni, pelenkazni, köldököt kezelni, segitettek a szoptatasban. Cumicicijeim kicsit kisebesedtek a kezdeti strapatol, de mar ez is helyre jött, kaptam ra krémet és egy hütö gumi-szerü betétet. A legjobb gyogyszer végül az anyatej lett, de ugye ez csak késöbb indult be olyan mennyiségben, hogy kenegetni is tudjam vele a mellbimbot.
Nekem nem volt sok latogatom, de igy is zavartak néha, megmondom öszintén. Tomi persze sosem zavart, ö rengeteget benn volt nalam, minden nap kb déltöl este tizig. Volt egy szobatarsam, az ö férje is mindig ott volt, ugyhogy ebböl nem volt gond, nem zavartuk egymast. A szopihoz és a babahoz teljes nyugalomra van szükség, és ugy nem lesz gond!!!
Süncsi