Társalgó főoldal » Várandósság » Elvesztettem a kisbabámat

Asszem semmi értelme tovább ennek, szándékosan félremagyarázzátok minden egyes szavamat, nekem pedig nincs se kedvem, se időm mondatonként magyarázkodni, mikor úgyis mindent kiforgattok. Ha valakiből süt a tenni nem akarás, a negatív hozzáállás, a minden dolog két oldalából a rosszkeresése, akkor annyi.
Csak egyetlen dolog, Hagnosz! Pont nem azt írtam, hogy szedje már össze magát, hanem hogy forduljon orvoshoz! De mindegy is, ilyen alapon az összes gondolatomat újra írhatnám, ha nem azt akarjátok érteni, amit írok, akkor hiába koptatom a billentyűzetet. Hajrá önsajnálat! És bíztassatok erre mindenkit!!!

Bocs, hogy belekotyogok.
Nem hiszem, hogy bántani kellene Rjulit a véleménye miatt. Nekem úgy tűnt, Ő is segíteni szeretne, csak nem azzal, hogy önsajnálatra és befeléfordulásra bíztatna. Persze nem biztos, hogy Szilvinek mindez segít. Magam is voltam már olyan élethelyzetben, amikor úgy éreztem, semmi, de semmi nem segít, amikor csak a saját fájdalmamon keresztül láttam mindent. És pont az ilyen "felrázós" segítség húzott ki az önsajnálatból. Ezt mindig annak kell eldönteni, hogy hatásos-e, akinek szánják.

Szilvi! Nagyon-nagyon drukkolok Neked, hogy megtaláld a kiutat, hogy Magadra találj és valóra váljon az álmod!

Beatrix

Nos, Én Sziszussal topicon kívül is sokat beszélgettem. TÖbbet tudok Róla, mint Te Rjuli. Nekedesésnek veszed az ellentmondó véleményt? Miért? Kiforgatásnak az ellenérveket? Miért? Inkább rágd át magad rajta újra.


"Hajrá önsajnálat! És bíztassatok erre mindenkit!!!" Szted ez nem bántó? Ez nem durva? Szted ez segít? Vagy mi a célod az efajta kitörésekkel? GOndolkodj! Ugyen nem ismerlek, csak azt tudom, h nem vesztettél el még hálisten gyereket, mégis 2topicban is adsz totál magabiztosan tanácsot... Furcsa.

Abban igazad van, h hinni kell az orvosi segítségben is. Abban is, h létezik lelki meddőség. De ez egy nagyon összetett probléma, ne haragudj, de nem hiszem, h átlátod! És azt sem, h itt Te, Bárki vagy Én tudnánk segíteni.

Én csak azt remélem, h Szilvi megtalálja a Neki való segítséget, és hinni tud benne, és akkor meg_fog_oldódni a probléma. De ugye nem gondolod, h erre a Te "Gyerünk, rázd fel magad, ne sajnáld magad" kiáltásaidra van szüksége?

Nem értem: bíztatott itt bárki bárkit is önsajnálatra és befelé fordulásra?

Rjuli: miért gondolod, hogy szándékosan félremagyarázom a szavaidat, vagy hogy nem akarom érteni, amit írsz? Maximum félreértettem valamit, azt sem szándékosan. Tényleg nem azt írtad, hogy szedje össze magát. Még egyet is értek a gondolataiddal, csak mégis ott érzem a mondataid mögött azt, hogy "ejnye-bejnye", meg hogy "Nem látod? Pofon egyszerű a megoldás. Ezt és ezt tedd, és minden oké lesz." Ezt csak ÉN gondoltam, lehet, hogy rosszul, akkor bocs.

Nem értem: bíztatott itt bárki bárkit is önsajnálatra és befelé fordulásra?

Rjuli: miért gondolod, hogy szándékosan félremagyarázom a szavaidat, vagy hogy nem akarom érteni, amit írsz? Maximum félreértettem valamit, azt sem szándékosan. Tényleg nem azt írtad, hogy szedje össze magát. Még egyet is értek a gondolataiddal, csak mégis ott érzem a mondataid mögött azt, hogy "ejnye-bejnye", meg hogy "Nem látod? Pofon egyszerű a megoldás. Ezt és ezt tedd, és minden oké lesz." Ezt csak ÉN gondoltam, lehet, hogy rosszul, akkor bocs.

A dupláért is bocs

Most én mondom hogy: ejnye-bejnye! Ne rosszalkodjatok! Nem gondoljátok hogy ettől szegény Sziszus érzi magát rosszul?
Kérek egy széles mosolyt mindenkitől , mint ahogy Hagnosz tette az előbb!

Zsu

Angi,
az az igazság, hogy fogadatlan prókátorként felesleges vihart kavartál. Én írtam egy teljesen jószándékú hsz-t Sziszusnak, aminek az volt a lényege, hogy bíznia kell, hiszen val.szeg nem nőgyógyászati jellegű problémája van, hanem lelki, és ez bíztató lehet, mert erre számos gyógyszer létezik, csak el kell menni érte.
ha Sziszusnak ez nem tetszik, akkor tud szólni. te viszont megpróbáltál tételesen hülyét csinálni belőlem, mintha minden sorom rosszszánékú és hibás volna. pedig nem. Orvosi szempontból sem hülyeség, amit írtam. Amúgy pedig semmi rossz vagy ártó vagy bántó nincs abban, ha valakinek azt mondják, hogy hagyja, hogy segítsen rajta egy pszichotikum. Ahogy te azt írtad, hogy mi magyarok nem tudunk gyászolni, én azt mondom, hogy a lelki kórságok kezelésének szükségessége nem vált még általánossá. Ha v.ki pszichiáterért kiált, azt rögrön lehurrogják, mintha legalábbis kényszerzubbonnyal fenyegetőzne. Én nem írtam, hogy Sziszus depressziós, nem diagnosztizáltam látatlanban. Azt írtam, hogy szakemberre és az általa felírt gyógyszerre volna szüksége. Hogy ez kedély-javító, szorongásoldó, nyugtató, vagy bármi más, azt nem az én dolgom eldönteni. Mint ahogy még 1x hangsúlyozom, azt sem írtam, hogy rázza meg magát, meg szedje össze magát. Azt írtam, hogy ott keresse a segítséget, ahol az ő problémáját kezelni tudják. És ez elsősorban nem a nőgyógyász és nem is ez a topik.
Szokásod szerint inkorrekt módon felhúzod az embert a vádaskodásaiddal, majd miután a 3. hsz-om indulatosra sikeredik, számonkéred rajtam. Én nem ilyen hangnemben kezdtem, te hoztad ki belőlem.

Rjuli: talán antipszichotikumot szerettél volna írni?
Én is kioktató jellegűnek találtam a hozzászólást. Egyikünk sem érezheti át egy kicsit sem, hogy mit jelent egy gyermeket elveszíteni. A gyógyszer ebben az esetben azért sem egészen jó megoldás, mert valóban nem látható előre, hogy lesz-e valamilyen károsodása a magzatnak.
Minden topiklakónak egészséges kisbabát kívánva,
anilla

"Szokásod szerint inkorrekt módon felhúzod az embert a vádaskodásaiddal"

Sztem nem ismerjük egymást, így most kérlek meg, h ne személyeskedj többet!

"te hoztad ki belőlem"

Ez hadd ne legyen az Én felelőségem, vállald a következményét, ha indulatos vagy! Mint most is. Rém szomorú, h képes vagy egy ilyen topicban ilyen hangnemet megütni

A többire inkább nem reagálok. Fejezzük be!

HA további gondod van Velem, vagy kérdésed van keress meg, de ne itt írogass Nekem!
anya@kissvirag.hu

Sztem a gyógyszer szedésének eldöntése orvosi feladat. De ahhoz el kell menni hozzá. Mi itt nem tudjuk eldönteni, hogy árt-e vagy sem, de azt orvosok írják/mondják, hogy manapság nagyon kevés magzati ártalmat okozó gyógyszer van, a többségére csak a biztonság kedvéért írják. Orvosi mérlegelés kérdése,hogy mi okoz nagyobb kockázatot. Ilyen alapon ne együnk halat, mert higanyos lehet, ne együnk májat, mert az A-vitamin túladagolás komoly károsodást okozhat, és még sorolhatnám.
Angi, a fene nem fog írogatni neked. Se itt, se privátban. Nem én kezdtem, nem én szólítottalak meg, te szóltál be nekem, úgyhogy elég nevetséges, hogy kikéred magadnak, ha válaszolok. Akivel nem akarsz kommunikálni, ahhoz ne szólj, ilyen egyszerű.

"Mi itt nem tudjuk eldönteni, hogy árt-e vagy sem" valóban nem. De a férjem szakember (bár nem gyógypedagógus, hogy hasonlóképpen kompetens legyen), így ismerem a kockázatokat. Engem csak a hangnem zavart, ahogy egy pillanat alatt lerendezted Sziszus problémáját (hergeled magad...íratsz fel gyógyszert...átadod magad az önsajnálatnak)

Ahhoz képest, hogy nem ismerjük egymást-ami a hsz-aid száma alapján nem is csoda-, elég csúnya dolognak érzem, hogy anélkül, hogy az eredeti témához b.mit is hozzászólnál, idejössz, beállsz a sorba és még te is rúgsz egyet belém. Most jó?
Azt is iszonyatosan unom, hogy időről időre számonkértek rajtam olyan kijelentéseket, amiket nem tettem. Mint ahogyan nem írtam, hogy Sziszus szedje össze magát, azt sem írtam, hogy tudom, mit érez.
Ettől függetlenül süt a soraiból a lelkiállapota, én pedig ezért ragadtam billentyűzetet. Nem feltétlenül kell hasonló cipőben járnunk ahhoz, hogy esetleg hasznosítható gondolatom legyen. Sőt.
Bár már rég bánom, hogy egyáltalán megszólaltam, azt hiszem, hogy az én hsz-omat Sziszus lerendezte volna egy rövid válasszal, amivel természetesen nem szálltam volna vitába, de így, hogy sorra bukkannak fel a "jóakarók", akik kavarják a vizet, piszkálnak engem, csak nem hagyják lenyugodni a topikot. Gratulálok mindannyiótoknak.
Ja, és ki a gyógypedagógus? Te, Anilla?

Rjuli: szerintem Sziszus válaszolt neked, vagy legalábbis reagált a mondandódra 14-én 23h 16-kor.

Juli, valóban nem ismerjük egymást, ebből is látszik, hogy nem személyednek szólt a kritikám, hanem annak, amit írtál. De tényleg ne ragozzuk tovább, ez a topik nem erről szól.
Azért keltem ki magamból annyira a hozzászólástól, mert bár én nem vesztettem még el gyermeket, egy hozzám igen-igen közel álló személy igen. Kilenc év alatt hét kisbabát, a hatodik hónap körül, a legnagyobb baba gyönyörű érett, nyolc hónapos kisfiú volt. Mindez az Rh összeférhetetlenség miatt történt. Mindig foglalkoztatott, hogy hogyan tudta mindezt feldolgozni, honnan merített erőt, hogy tovább csinálja; hogy túllépjen a depresszión, és merjen belevágni egy újabb terhességbe, ami talán megint ugyanúgy végződik. Ezért aggódom hónapról hónapra az itteni kismamákkal együtt ismeretlenül is. Kívánom nekik, hogy sikerüljön. Mint ahogy anyukámnak is sikerült nyolcadszorra.
anilla

Sziasztok!
Látom nem unatkoztatok!Igazán nem tudom követni,miből alakult ki a vita,de szerintem kár vitatkozni!
Hogy másrol is essen szo,ma voltam UH-on ,és nem vagyok felhötlenül boldog.A stimu annyit tett,hogy a bal o.van két tüszö,a jobb o.még semmi.A doki szerint ne aggodjak,ha kettő marad ,abbol is lehet baba.Csak én ugy gondolom,ha több tüszöt tudnak majd leszivni,nagyobb a választási lehetőség.Pénteken ujabb UH,talán beindul a jobb o.is,és valoszinü hétfőn punkcio.Lehetne jobb is,de remélem igy is sikerülni fog.Hát ennyi!
Sziasztok Brigi

Brigi! 1szép gyerekhez bőven elég lesz)). Te a minőségre mész és igazad van:Sőt, még 2is lehet, hármat meg inkább nem kívánok;)
Ne csüggedj, ez nem rossz eredmény!

Köszi Angi!Neked legyen igazad!Csak hát az kettő meg is termékenyüljön,és fejlödjön szépen.Tudom,ne legyek telhetetlen.
Brigi

Abszolút megértelek, csak igyekeztem bíztatni! TUdom, h nem fáklyás menet...

Rjuli,
Ha ismernéd Sziszus teljes történetét akkor szerintem most nagyon szégyelnéd Magadat a hozzászólásaidért, de ezt megtehetted volna ha végigolvasod ezt a topicot!
Addig amíg valaki nem él át hasonló fájdalmakat - s kívánom Te soha nem éld át gyermekeid elvesztését - addig a "partvonalról" nagyon könnyű " okos" tanácsokat osztogatni, csak egy kicsit empatia hiányára is vall.
Justitia

Nem unod még???????????

A jogban elfogadott eljárás, hogy amikor vége az ügynek, és már rég mást tárgyalnak, akkor még kiszólnak folyosóra?
Hát, Dr. ...

Lányok!Megkérlek titeket,fejezzétek be a vitát!Ez legjobban Sziszusnak fáj.Csak azt éritek el,hogy elüldözitek.Annyit azért hozzátennék,hogy lehet valakinek bármilyen átérző képessége is, ha nem élte át milyen elveszteni egy -két,vagy több babát,nem is tudja átérezni a fájdalmat,amit a másik érez,és laikusként sokkal könyebb tanácsot adni.Ennyi és befejeztem a témát,szeretném ha ti is tullépnétek rajta.
Sziszus!Sokat gondolok rád,és szoritok hogy mielöbb te is elindulj azon az uton,amit nagyon szeretnél!Brigi

Ha már beleütöttem az orromat ebbe a topikba, akkor szeretnék Briginek, Sziszusnak, Sacinak nagyon sok drukkot küldeni, remélem hamarosan mindnyájatokrók örömteli híreket olvashatok itt.

Köszi Hagnosz!Végre valami jó!
Brigi

Angiszeged

Nem akarok én is belekontárkodni,de igen is van olyan,hogy a stressz miatt nem jön össze a baba.Nagyon is van alapja.Mégpedig egy természetes védekezési mód a szervezet részéről,ami ősidők óta bennünk van és remélhetőleg nem is fog elveszni.És ennek egyetlen célja van,ha olyan élethelyzetben vagyunk,amit mi stressznek hívunk,vagyis tk a szervezet energiáit más dolgok kötik le,akkor ne legyen terhesség,ami esetleg veszélybe kerülne emiatt.Nem tudom,érthető-e,amit írok.Számtalan példa van arra(én is tudok a saját ismeretségi körömböl),hogy semmi oka nem volt annak,hogy nem sikerült teherbe esni,"csupán" az,hogy az illetőt nagyon lefoglalta és kimerítette a teherbeesni-akarás,vagy bmi más.És amint ki tudott kapcsolni,vagyis elmúlt a stressz,azonnal összejött a baba mindenféle hókuszpókusz nélkül...
És ha az összejött terhesség és a stressz összefüggéseit nézzük...hát azért a tótágasállás még átvitt értelemben sem biztos,hogy megállja a helyét.Saját magamon tapasztaltam,hogy terhességem alatt 2szer kerültem sajnos olyan helyzetbe,ami nagyon megviselt lelkileg,vagyis stressznek is hívhatjuk.Mindkét alkalommal a dokinál kötöttem ki,mert fogalmam sem volt,hogy mi a bajom,nagyon rosszul voltam.Szervi okai nem voltak, a babaával miden rendben volt,a doki elmondása szerint is a stressz okozta...
És ez nem csak az embernél van így.Az állatvilágban is így működik...ha az életfeltételek nem jók (és a stresszt is idevehetjük),akkor nem születik annyi utód,mert a természet nagyon okosan "gondolkodik",hiszen nem biztosított az utód felnevelése...

Bocsi,hogy hosszú voltam.

Puszi,Anyapoc

Kedves Anyapoc!

Sosem mondtam mindennek az ellenkezőjét! A teherbeesést nagyban befolyásolhatja a lelkiállapot. (saját személyes tapasztalat is ezt bizonyítja).

Ezt magamtól idézem:"Abban igazad van, h hinni kell az orvosi segítségben is. Abban is, h létezik lelki meddőség."

VIszont vkinek azt mondani, h azért vetéltél el, mert stresszes voltál, kvázi felelősségre vonni emiatt már egészen más tészta.
A tótágas efy sarkított példa, de sajna sok ihazság van benne. én feküdtem, mégis elvetéltem. feküdtem, mégis koraszültem

Anyapoc, bár nem engem szólítottál meg, a téma érdekel, és talán az érintetteket is érdekli. (Ha nem, szóljatok, és eldugulok.)

Amit leírtál, az szerintem abból adódik, hogy az ember testi-leleki-szellemi egység, és ha bárhol a szervezetében valami nem működik jól, akkor nem csupán biológiai okokat kell keresni, hanem mindig az egész embert nézni a környezetével együtt. A stressz valóban egy olyan dolog, ami mindenféle tünetet okozhat, okozhat meddőséget is, vetélést is, bár önmagában véve ritkán, ilyenkor szerintem mindig még más okok is közrejátszanak. Számít az illető stressztűrő képessége is. A különböző pszichoszomatikus betegségeket tudják gyógyítani pszichoterápiával (pl. gyomorfekély). Vagyis a dolog oda-vissza működik. Egyrészt a stressz (vagy más) okozhat tüneteket, másrészt az én pszichikus energiáim áramlása meggyógyíthat.(Nem arra gondolok, hogy legyünk very happy.) Sőt, meggyógyíthat akkor is, ha a problémámat eddig tisztán biológiai meghatározottságúnak hitték. Ebben segíthet terapeuta szakember. A pszychének hatalmas öngyógyító képessége van. Ez is természetes védekezési mód, amely bennünk van ősidők óta. Csak nem használjuk. Inkább beveszünk valami bogyót. (Vannak esetek, amikor kell gyógyszer IS.) És itt egyetértek Rjulival, hogy manapság még nincs kultúrája nálunk a mentálhigiénének.

Nekem is volt az életemben több nehéz időszak. Volt egy kb. 10 hónap, ami alatt a poklok poklát megjártam, nem tudtam enni és rendesen aludni, és azt sem tudtam, hogy mi van velem. Ma már úgy gondolom, veszélyes volt nem fordulni orvoshoz, de annyit tapasztaltam a dologból, hogy amint valami ki tudott billenteni abból a helyzetből, meg tudtam oldani a problémámat. Konkrétan egy külföldi út, ahol családnál laktam, ami teljesen más volt az enyémnél, és addigi életem legnagyobb szakmai sikerét is ott értem el, ami az önbizalmamat rázta helyre.
A másik stresszes helyzetet a terhességem alatt éltem át, amikor amniora mentem alacsony afp miatt. El is vetélhettem volna, de nem volt más választásom, mint arra gondolni, hogy a babának a lehető legrosszabb, ha én stresszelek. Végül nem lett semmi baj, hála Istennek.

Bocs a kisregényért
Sziasztok!

Angi

"A stressztől nem megy el a baba."
Ezt írtad.Szt ez igencsak az ellenkezője annak,amit én írtam.De nem akarok vitatkozni ilyesmiről,csak szerettem volna a természet felől megközelíteni ezt a dolgot,hogy ne utasítsd el ilyen kategórikusan...
A másik:kijelenteni lehet vkinek,hogy a stressz miatt ment a babája.Ha egyszer fennáll a lehetősége. A felelősségre vonás valóban más dolog.

Hagnosz

Asszem ehhez nincs mit hozzátenni,mert szóról szóra ezt írtam volna én is.Igen,valóban a legfontosabb,hogy az emberi szervezeteknek,elmének öngyógyító képessége,ami mindaddig működik,a míg testi-lelki egyensúly fennáll.Amint ez megbomlik--teszem azt stressz hatására,akkor jönnek a szervi bajok...a pszichoszomatikus betegségek....
Örülök,hogy nem lett nálatok baj.Nekem is rengeteget kellett pihenni anno...és szépen el is múlt minden bajom.

Üdv,Anyapoc

Megfogadtam, hogy nem írok ide többet, de amit Angi, te csinálsz, az túlmegy mindenen. Idézek a saját hsz-omból:"...-val.szeg.- az állandó stressztől nem tudott megmaradni. ..."
Egyrészt nem jelentettem ki kategorikusan, hiszen ott van, hogy val.szeg, másrészt örülnék, ha beillesztenéd azt a részt, ahol felelősségre vonok akárkit is, mert én nem találom, hiába olvasok vissza. Így viszont aljas rágalmazás és egy csomó ember előtti lejáratás, amit művelsz.

Nem találok az adataidban emil címet. Nem szeretnék Veled tovább itt beszélgetni. Ha mondandód van, megtalálsz.

Rjuli,

Tettem én megjegyzést valaha is a képesítésedre?Nem. Te, hogy jössz ahhoz, hogy a végzettségemre hivatkozva válaszolj nekem. Most írhatnám én is bántóan, hogy igen lehet, hogy diplomás konduktor vagy de pont Te vagy a legjobb példa arra, hogy a diplomához nem adnak inteligenciát. Olvasva itt a társalgó több topicjában is a hozzászólásaidat valszeg nem véletlen, hogy egy két topicból "kikoptál". Ezen kéne inkább elgondolgodni...
Amúgy én a részemről a "parttalan" kommunikációnak nem vagyok híve, úgyhogy számomra itt a Veled való "beszélgetés" lezárva.
No comment!

Bocs, de az intelligencia szot ket l betuvel kell irni...akkor is ha valakinek 6 altalanosa van, meg akkor is ha 3 diplomaja!

Lanyok, olyan szomoru, hogy ez a topic a tipikus MAGYAR mentalitas iskolapeldaja lett!!!
Veszekedes, gonoszkodas, rosszindulat....annyira, de annyira jellegzetes magyar viselkedes.Sajnos.

Egyetértek veled Saguaro!A vége az lesz,hogy eltünnek azok a lányok,akikért van ez a topic.
Aki vitatkozni akar ,legyen olyan jo és nyisson egy topicot,ahol kiélheti magát!Köszi
Brigi

Nyilván emlékeztek, volt egy időszak a Babaneten, mikor névtelenek hergelték a népeket, igen primitív, ámde hatékony módon. Aztán - mikor már mindenkinek teli volt velük a hócipője - végre technikai akadályt állítottak ez elé. Azóta nem is volt jellemző az ilyen hangvételű vitatkozás. Most viszont úgy látom, a technikai akadályt is leküzdve újra előbukkan ez a stílus, gondolok itt pl. Dr. Jur Justitiára, vagy hogy hívják. Pont ugyanazt csinálja, mint anno a névtelenek. A Babanet közönsége meg még mindig nem tanulta meg, hogy hogy is megy ez, és hogy nem érdemes felvenni a kesztyűt. Persze nyilván annak, aki mellett névtelenünk (hadd nevezzem így) "érvelni" kezdett, annak nagyon jól jött a hirtelen védelem. Csak hát milyen védelem... Én szégyellném, ha valaki engem ilyen stílusban védene meg. És elküldeném a fenébe, még ha mellettem foglal is állást.

Angiszeged, én csak olvastam ezt a topikot, de már kezdem felhúzni magam azon, amilyen profin csúsztatsz. Juli írásában nem volt semmi rosszindulatú, és nem volt olyan jajde kioktató sem, hogy az felháborodásra érdemes lenne. (Persze egy idő után a támadások hatására kezdett mérges lenni, de ki ne kezdett volna, ha mást adnak a szájába, mint amit mondott. Ettől egy idő után mindenki kiakad.) Amit te az ő írásában kioktatónak találtál, az nem más, mint egy határozott vélemény, ami segítő szándékkal íródott.
Ha valaki azt mondja egy elkeseredett embernek, hogy "igenis tudsz magadon segíteni, próbáld meg ezt meg ezt tenni..." - az szerintem nem rossz dolog, sőt... Lehet ugyan, hogy az illető nem fogja megpróbálni, de ettől még az, aki a tanácsot adta, még nem akart rosszat.

Egyébként pedig ha nekem lenne egy nagy problémám, én igenis örülnék annak, ha azt hallanám, hogy NEKEM is szerepem van a probléma kialakulásában, és RAJTAM is múlik, hogy a probléma megy vagy marad. Ha valaki azt mondaná, hogy "Jaj, de sajnállak, amiért ilyen szerencsétlen vagy..." - hát, nem sokra mennék vele, csak még mélyebb depibe süllyednék. Ha meg valaki azt mondaná, hogy "TE ezt meg ezt teheted még a problémád megoldása érdekében..." - nyilván ezt hallanám szívesebben, és újult erővel folytatnám a kísérletezést. Lehet, hogy maga a kísérletezés nem járna sikerrel, de akkor is jobb az a tudat, hogy tehetek magamért valamit, mint az a tudat, hogy a sors dobál engem kénye-kedve szerint, és nekem nincs beleszólásom.

Ez már nekem is sok.

Adrienn: "én igenis örülnék annak, ha azt hallanám, hogy NEKEM is szerepem van a probléma kialakulásában ..."
Én lehet, hogy egy gyenge, nem sokat érő ember vagyok, de valahogy nem örülök.
Az én problámám az, hogy meghalt a lányom, elvetéltem, és meghalt a nővérem ... tudod sokszor nekem is eszembe jut, hogy mit vétettem ellenük ... de gondolom (adj hálát az életnek) ezekről a dolgokról fogalmad sincs.

Szeretném ha ezt a vitát itt befejeznétek, mert szerintem az összes érintett sérti ... és sajna nekem nem segítettek, lehet hogy csak annyit, hogy nem írok ide többet.

Szilvi

Sziszus!
Tudom ajánlani a megint megjött topikot! Ott mindenki nagyon kedves!

Zsu!

Sziszus, akkor egyszerűen csak: nem vagyunk egyformák. Én egyébként nem a konkrét problémáról beszélek, hanem általában a problémák megközelítésének módjáról. Arra mondom, hogy nem vagyunk egyformák.
De végtére is nem kell egyformának lenni. Csak hát aki ide ír, nem tud kibújni a bőréből (bár lehet, hogy ez hiba, de hát a legtöbben ilyenek vagyunk), és abból indul ki, hogy ő minek örülne. És olyat ír, amit talán maga is szívesen olvasna, ha neki írnák. De ettől még nem rossz az illető, csak máshogy közelíti meg a dolgokat. De tuti, hogy nem rosszakaratból. Biztos vagyok benne, hogy nem sértő, hanem segítő szándék volt Rjuli - általatok szerintem félreértett, félremagyarázott - írása mögött, még ha neked meg Angiszeged-nek nem is az jött le...
Nyilván azért, mert neked nem segítség az, ami valszeg hasonló helyzetben az ő számára (és pl. az én számomra is és még sokak számára) segítség, vagy legalábbis reménysugár lenne. Erre mondom: nem vagyunk egyformák. De nem rossz az, aki másként gondolkozik, másként akar segíteni, mint ahogy te jónak látnád. Egy vélemény a sok közül. Ha nem értesz vele egyet, hát nem fogadod meg. De azért nem kell mindjárt sértésnek venni.

Nem tudom, érthetően fogalmaztam-e, sikerült-e a lényegre (hogy ti. nem rossz szándék vezérelte írás volt az, amin annyira kiakadtak itt páran) jól rávilágítanom. Remélem, igen.

Sziszus, egyébként az általad idézett mondatnak van másik fele is! Azt elfelejtetted. Tehát hogy az olyan feladat, melynek a megoldása a kezedben lehet, mindig több sikerrel kecsegtet - hisz TE is tehetsz valamit, ami nagyon nagy szó! - mint az olyan feladat, amit a sors majd TALÁN megold. És te csak várhatsz. Melyik meggyőződésben jobb élni? Szerintem abban, hogy nekem is szerepem van az életem dolgaiban.
Erre gondoltam. Csak azért pontosítottam, mert látom, nem sikerült úgy fogalmaznom, hogy a gondolat lényege érthetővé váljon.

Sziasztok!Hát látom nem sikerült tullépni a vitán.Sajnálom!
Nálunk ugrott a lombik,helyette hétfőm inszem.lesz.Mivel csak 2 tüszö érik,igy azt mondta a doki nincs értelme a lombiknak,mivel ő azt akarta ,hogy a megmaradt petesejtet genetikailag vizsgáltatja.De 2-ből nem tudja,mivel ha minden jol menne,akkor vissza is kapnám őket,nem lenne mit vizsgálni.Igy hogy nagyobb legyen az esély,az inszemet választottam.Mivel 7x voltam már terhes,remélem nem lesz gond teherbe esni.A véralvadádgátlot,a szteroidot kapom tovább,a nőgyogyászom szerint ezek mind csak segithetnek.
Én ugy gondoltam hogy ha lombikkal probálkozunk,akkor biztos sikerül,de a doki szerint garanciát arra sem tud adni senki,hogy sikerül tuljutnom a kritikus időn.
Mindegy most ezt megprobáljuk,ha nem sikerül,akkor egy másik stimuláciot probálunk.Szoritsatok a köv.2 hétben,hogy sikerüljön.
Sziszus!Nehogy elmenj innen!Könyörgöm!Ne foglakozz velük,tudd,hogy vannak akik melletted állnak,bárhogy is érezd magad!
Brigi

Brigi! Ez legalább kevesebb beavatkozás... Szorítok!

Köszi Angi!A terhesség létrejöttéhez is atlán nagyobb,hiszen már nem az első terhességem lesz!Csak a folytatástol félek nagyon.Nem szeretnék megint vesziteni!

És eddig, mikor teherbe estél, rögtön kaptál utrogestant, ilyesmit. Lesz vmi, ami újdonág lesz?

A legutobbinál már félidőtől kaptam a Duphastont,majd miután kiderült,hogy babás vagyok a progit inj.-ba kaptam.De sajnos nem segitett.Igy menetem el egy immunologushoz,ahol 2 honap alatt kiderült,hogy hogy van egy kis immunologiai problémám és egy kis véralvadási problémám is.Sajnos nem egyértelmű hogy melyik a tuti,mivel mindkettőnél csak kicsit többek az értékek a normálnál.Igy kapok most véralvadásgátlot is és szteroidot is,hátha segit.Most biznom kell ebben,de félek nagyon.Mi van akkor ha más is van.Csak nem tudom hogy még hova mehetnék.

Rendszeresen olvasom a topicot, mert csendben nagyon szurkolok Nektek...
tényleg szomorú, hogy ilyen csúnya vita kerekedett,
pont itt

azt hiszem , velem együtt hálát adhat naponta az Égnek mindenki, akinek nem kellett olyan tragédiát átélnie, mint Sziszusnak, Anginak, Moncsinak és a többi topiclakónak...

én megkönnyeztem a történeteiket, és bevallom, hogy rosszabb napokon erőt is merítettem, mert nekem nincs jogom haragudni a Sorsra...

tiszta szívből kívánom Nektek, hogy a Ti életetek is vegyen végre jobb fordulatot, és mielőbb boldog Édesanyák legyetek

Brigi, nagyon szorítok Neked, bátor vagy, sikerülni fog!!!

Angi, gratulálok a Pocaklakóhoz, és sok boldogságot kívánok!

Sziszus!

érted fáj a szívem a legjobban, mert Neked rövid idő alatt több rossz jutott, mint másnak egy életen át

őszintén hiszem, hogy egyszer eljön számodra is az a nap, amikor végre jóra fordul minden...
kívánom, hogy minél előbb történjen mindez, és találd meg a lelki békédet, mert nagyon megérdemled...
remélem, a fenti hsz-k miatt nem mész el innen,
hidd el, sokan szorítanak itt Neked, olyan "zugolvasók" mint én


végül, ne haragudjatok, hogy beleszóltam, én a legjobbakat kívánom Nektek, sok szeretettel.


Sheila

Brigi! NA erre voltam kíváncsi. Hogy van e kapaszkodó. AMi most más lesz.
MEgértem, h így is aggódsz, de bízz benne, h ezek a gyógyszerek segíteni fognak! Nagyon bízom benne

Sheila! Köszi

ÁÁ, sorry a szóismétlésért

Sziasztok!Bocs hogy most jöttem,de elég zürös volt a mai nap.Megvolt az inszem!Reméljük sikerült.Állitolag a legjobbkor sikerült.
Du.pedig a férjem külföldre utazott,igy őt is el kellett még rendeznem.
Most 2 hét pihi,majd juli.5-én teszt.Szoritsatok,hogy sikerüljön a baba.
Puszi Brigi

Sziasztok!

Bocsánat hogy csak úgy betolakodok,de amikor elolvasok egy-egy topikot,akkor általában el kell mesélnem hasonló történeteket,főleg ezután a vita után.Igaz hogy én babát csak nagyon fiatal terhességben veszítettem el,de azért mélyen együttérzek veletek.Ezért nem is az én történeteim következnek.
1.Anyukám megszülte a bátyámat,majd egy évre rá megszülettem én is.Ezután szerttek volna még egy babát,de nem jött össze.9 évig!Anyunál is vizsgáltak mindent,miért vetél el folyton de a doki nem tudott magyrázatot adni rá.Aztán szépen otthagyta,keresett egy másikat,aki rögtön észre vette,hogy a méhszája teljesen eltorzult,minden volt az csak nem méhszáj.Ekkor megplasztikázták,csináltak neki egy "másik"méhszájat,és csodá-csodája rögtön terhes marad,és 9 évvel utánam megszületett az öcsém.
2.Anyukám kolleganője orvos,a férje is az,nagyon jól éltek,már csak a baba hiányzott.Próbálkoztak is jó sokáig,de hiába.Eljutottak a lombik programig,ami rögtön sikerült is.Két baba megtapadt,de sajnos pont a méhszájon.5 hónaposan "megszülte" az ikreket.Lelki beteg volt,de nem adta fel.Újabb és Újabb beültetések következtek,de mindhiába.Meg sem tapadtak.A lány teljesen maga alatt volt,romokban hevert.Orvos lévén az utolsó beültetés elött a pszichológust választotta.Több,mint egy évig járt hozzá.Nem tdom mi történhetett ott,mi zajlott le a lányban,hogy segített az orvos,de segített.Az utolsó beültetés sikerült,és gyönyörű kislánya született.Ő hisz abban hogy ez a pszichológus segítségével történt,és ez a lényeg.
3.Az én barátnőm próbálkozott a babával,de mindhiába.Kb 10 évébe került.És végül örökbe fogadtak egy kisfiút.Saját gyermekük nem született a stressz megszünése után sem.
Ezeket csak azért írtam le hogy lássa mindenki hogy sose lehet tudni hogy kinél mi a baj.Kár vitatkozni bármin is.A másikat bíztatni kell,törődni vele,hogy ne hagyja el magát.Ne felejtsétek el,hogy egyszer lent,egyszer fent.Mindenki lesz fent,higyjétek el.Mindenkinek valóra fog válni az álma.Dehogy mikor?Azt cak a Jó Isten tudja.Én drukkolok nagyon!Kitartás mindenkinek!
És elnézést mégegyszer,hogy "belepofáztam".
Sziasztok.
Bea