Sziasztok lányok!
Mecsi jobbulást a férjednek és kitartást a fiúkhoz!
Dia!
Elsö ill. egy gyereknél azért más a helyzet, mert ök tényleg állandó foglalkoztatást igényelnek. Emlékszem, hogy Eni is szerette a társaságot, a változatosságot, de zömmel az apjával kellett beérnie, mert akkoriban nekem még dolgoznom kellett.

Eni nagyon önálló volt, de ha a párom munka közben ki akart kapcsolódni, vagy csak egyszerüen ráért, sokat játszott vele, de ö is jól elvolt magával. Igaz, mire hazaértem a lakásra alig lehetett ráismerni és az ajtót se sikerült minden esetben akkorára kinyitnom, hogy beférjek a lakásba, de ez már mellékes. Kettö vagy több gyereknél sokkal jobb a helyzet, ennek ellenére csoportos idegölés is lehetséges, amikor nem tudnak többedmagukkal se mit kezdeni.
Itt most a huzamosabb ideje tartó remek jó idö miatt megint mindenki totálisan meg van fázva. Tegnapelött nyár volt, éjjel zuhany és tegnap igazi ösz, hideg és vizes. Pont az ovis nyári ünnepet mosta el a víz... Az iskolai és az elöovis el lett tolva spontán egy héttel abban a reményben, hogy lesz itt még nyár is. A gyerekek nagyon aranyos müsort adtak elö, aztán elkezdett szakadni az esö és a grillezés vízbe fulladt, az ovi elött úgy megállt a víz, hogy padokból kellett hidat építeni, hogy ki lehessen jönni.
Ez volt az utolsó ünnep, még két hét és végérvényesen bezár az ovi, utánunk már csak a buldózer jön...
Babakocsi témában nem tudok érdemben tanácsot adni. A teutonia teljesen más minöség, mint a többi felsorolt, de árban is húzósabb. Én sose szerettem az esernyöre csukható kocsikat, ami nekem van, azt a barátnöm szerezte, de csak múzeumozásra használom, ennyi gyerek mellett nem célravezetö, mert nem bír el annyi cuccot. A lábammal én is állandóan belebotlok a kerekeibe, azt se szeretem.
Zsófi!
A bútorokat elhoztuk. Végülis a párom barátjának az apukája segített az ö buszukkal elhozni. Persze hogy nekem kellett bútort cipelnem, a kedves páromnak nem volt kedve, mert ö el sem hozta volna az összeset, csak max. az íróasztalt. Hát szólhatott volna, hogy mit akar tulajdonképpen, de mindegy. Az eredmény: meghúztam a mellkasomban valami izmot, rettenetesen fájt ill. a segítöm többször is leradírota pakoláskor az ujjaimat a kocsi ajtajával, azok meg szépen megduzzadtak...
A bútorok eredetileg nagyon szépek voltak, na azna persze (szerdán) úgy esett az esö, mintha dézsából öntötték volna, ill. a segítöm nem nagyon ügyelt a logikai összefüggésekre, mint pl. ha nem takarom le öket, karcos lesz, ha egymásra fektetem, stb. Kicsit felidegesített ezzel. Idönként leejtett ezt-azt, lesz mit reparálnom és a bútorok szétszedésében se jeleskedett, én mentettem meg a bútorokat a széttöréstöl, annyira nem értette meg, hogy mi a sorrend. Nekem, mint nönek, meg alapjáraton nem hitt.
A barátnöm éppen akkor hívott, amikor indultunk a bútorokért. Elmondtam neki, hogy mi a gondom, mire ö javasolta, hogy akkor vigyük hozzá a padlásra, elfér az ott. Közben ö elindult hozzám, hogy miért, az még most is rejtély számomra. Ö itt trécselt a férjemmel, míg mi pakoltunk ill. hozzájuk odaérve vártunk zárt ajtók elött. Felhívtam, hogy akkor most mi van, mire ö, hogy a férjem azt mondta ráér, mert úgy is sokáig tart, mire berakodunk! Jött haza a barátnöm, még jó, hogy ott voltunk, mert jött valami munkás is, aki be akart a házba jutni dolgozni ill. a postai csomagját is átvettem, megérkezik és nem találja a lakáskulcsát! ÁAAAh! Kulcskeresés. Végül felhívta az apját, hogy ugorjon át a pótkulccsal, de alig tette le a kagylót, már meglelte a kulcsot. Közben mi kipakoltunk a kocsiból, hogy had ázzon a bútor! Ettöl is rohamot tudnék kapni! Miért nem csak azt vesszük ki, amit rögtön be is viszünk!? S ezt egy olyan ember lépi meg, aki kiismeri magát régi autók és értékes gyüjtemények között, aki a saját dolgaira különös mügondot fordít. Kicsit családtam a megelölegezett bizalmam kihasználása miatt...
A padlásra tyúklétra vezetett és olyan rossz helyen van a feljáró, hogy a tetöszögletben csak egy gyerek fér fel, pedig maga a padlás hatalmas és sétálni lehet benne felnöttként is. Csak a szétszedett bútoroknak volt esélye felkerülni, a nagyobb cupákok a pincében várják jobb sorsukat. Én pakoltam fel a padlásra persze, hiszen az én cuccom. A barátnömnek nagyon hálás vagyok az ajánlatért, de azért egy kicsit aggódom is, mert az ö családja nem egy gondos banda, mindenre fittyet hánynak és tönkretesznek egy szempillantás alatt, tehát nem csodálkoznék, ha mondjuk a szekrénybe beköltözne a macska, vagy ráömlene valami, stb.
Na de ök tettek nekem akkor is szívességet, ezzel a rizikóval kell élnem.
Mondtam a páromnak, hogy akkor lassan kéne költözni is, de teljesen kiakadt, hogy mit képzelek én!? Mondjuk azt se sikerült eddig még sose megtudnom, hogy mi lenne a vágya tárgya, csak azt tudom, hogy minden javaslatomban talál valami kikötnivalót. A lakás, a fekvése, a klíma, a távolság, anyámkínja...
Mindenesetre mire hazaértem, a polóm több kiló nehéz lehetett a sok víztöl, ki voltam purcanva, de nincs megállás, csinálj babám ebédet, de gyorsan!
Csütörtökön nem hagytam addig békén, amíg nem segített Eni íróasztalát újra összeeszkábálni, mert megint elemeire esett szét. Engem napok óta hajt megállás nélkül, mint egy hajcsár, de ha neki kell valamit csinálni, akkor az pont ráér. Nagyon paprikás kedvemben voltam ezért. Pár csavar rögzitéséhez egy egész de. kellett, de elkészült és most úgy néz ki, hogy jobban tart, mint valaha.
A változatosság kedvéért megint esöre áll, pedig lenn a faluban gyerekünnep van 11-töl és gyümölcsért is el szeretnék menni. Na majd meglátjuk, a vak is azt mondta. Most mentem reggeliztetni.
Ez az aquaworld jó helynek néz ki. Nálunk is van valami hasonló, van ingyen belépönk is, de a páromat évek óta nem tudom rávenni, hogy elmenjünk oda, most meg ugye nem tud, mert má 5. hete szenved a múlni nem akaró lábgombájával... De ami késik, nem múlik!
Puszi: Barbi