Én értem,de akkor sem hiszem, hogy így le lehet élni egy életet.Nem azért élsz párkapcsolatban,hogy egyedül legyél boldog, nem???(ahogy írtad,hogy amíg magad vagy)
Sosem gondolkodtatok még valami párkapcsolati terápián vagy valami?Állítólag csodákra képesek sokszor, olyannal szembesítenek, ami az orrunk előtt van, csak nem vesszük észre.
Ő nem igaz,hogy nem látja be,hogy ez a mindenen morgok hosszútávon milyen káros mindenkire, rá is ,rád is a gyerekre is.Ha valami probléma van, oké, de azt meg kell beszélni, segíteni egymásnak, ezért vagytok egymásnak, nem?És ha tőled ezeket a tanácsokat nem fogadja el, lehet,hogy egy kívülálló(szakember)gatyába tudná rázni.
Az én férjem kezdetektől utálta,ha a pszichológiai tanulmányaimmal, pedagógus tapasztalatommal példálózom gyereknevelés terén, de mostmár belátja,hogy van benne valami(persze még mindig nem csinálja azt, ami helyes lenne
Lehet,hogyha neki is egy kívülálló nyitná fel a szemét, akkor többre mennénk.Nem hiszi el,hogy ha a lánya már 11 évesen tojik a fejére, akkor 5-10 év múlva csak még nagyobbat fog.Ja.Anyámék a mai napig ezt hajtogatják a húgommal kapcsolatban,hogy majdcsak felnő.25 éves 
.Na de ez már tényleg nem ide tartozik....
)
Úgy tünik, h sikerült az elején elkapni a betegséget. Szerda reggel óta láztalan, sajnos az antibiotikum viszont napérzékenységet okozott: ha napfény éri a bőrét, rögtön pöttyös lesz. Egyébként is elég érzékeny bőrű...
(aztán meg 2 nappal később ajánlgatta a kollegájának a helyet, hogy milyen jó...)
