Gio!
Nálam is ugyanúgy van mint a barátnődnél! Az első babavárásomkor semmin nem aggódtam, olyan szép nyugisan telt. A másodiknál a 18. hétig nem volt semmi gondom, aztán akkor a genetikain találtak egy csomó mindent és onnantól kezdve tiszta ideg voltam a szülésig.
Azután, tavaly október 31-én jött egy 10 hetes vetélés, amit műtéttel fejeztek be. Ez utóbbi két terhesség belém tette a parát, hogy hát ez inkább szerencse dolga, hogy egészséges legyen és egyáltalán megszülessen. Így most mindenen aggódok. A holnapi naptól pedig különösen félek.
Izgulok, hogy vajon lesz-e akkora szerencsém, hogy harmadjára is egészséges gyermekünk szülessen.
Tudom, hülyeség ennyit aggódni, izgulni, de olyan sok rosszról hallani.
Régebben ezért írtam, hogy nekem a terhesség csak egy átmeneti állapot, a lényeg onnantól kezdődik, hogy megszületik a baba. Csak már lenne a kezemben!
Najda! Te is milyen vékony vagy!!! A pocakod neked is jól látható!
Gabi! Akkor megegyezhetünk, hogy ti az ország egyik felét halásszátok le mi pedig a másikat!

Én is nagyon várom már, össze vagyok pakolva.
Gerébékről: szerintem természetes, hogy pénzt kérnek. Az 50 ezer pedig korrekt ár, mi is ennyit adtunk a dokimnak szüléskor+még vagy 80 ezret terhesgondozásra. Akkor lenne jó ez az otthonszülés, ha születésházban történne a szülés, ahol a rendes szoba mellett amiben szülnek az anyukák, lenne egy műtő is és lenne Ágiéknak is olyan képzettségük, amivel megoldhatnák a komplikációba torkolló szüléseket. Így túl nagy a kockázat. Előre pedig senki nem tudhatja, hogy komplikációmentes szülése lesz-e. Bármikor történhet bármi.
Hát igen, megvan az előnye a picike korkülönbségnek és a nagynak is. Pont tegnap este beszéltük a férjemmel, hogy a második gyerek milyen jó, hogy van, mennyi újabb örömöt, pezsgést hozott az életünkbe és vajon miért nem gondolkodtunk el azon, hogy hamarabb szülessen meg...? Fel sem merült bennünk, teljesen természetes volt, hogy van egy lányunk és éljük az életünket vele együtt. Még gondoltai szinten sem suhant át rajtunk, hogy akár 2 gyermekünk is lehetne!
Milyen érdekes!
Én nagyon élvezem a nagy korkülönbséget, persze csak ennek látom az előnyét, hiszen nem ismerem a kis korkülönbséges családfelépítést, mert ugye nem élem át.
Tulipános! Hú, jó dokid lehetett! Az én fiam 4,25 kg volt és még a kulcscsontját is eltörték szüléskor+végig repedtem! Gondolom adottság kérdése is ki mennyire tágulékony, de azért szólhatott volna a doki, hogy mikor nyomjak és mikor tartsam vissza!
O'hara! Akkor ezek szerint minden rendben! Te vagy a nap jó híre!
