Tisztelt Hölgyeim, Uram!
Én most regisztráltam, Juci férje vagyok.
Úgy látom itt ( érthetően ) a családok hölgy tagjai vannak elsősorban jelen. Azért jelentkezem, mert Jucikám főleg a félelmeiről beszél. Ezt a fórumot én találtam meg miközben az ICSI-vel kapcsolatos dolgokat keresgéltem és elmondhatom itt mindenki FANTASZTIKUSAN NAGYSZERŰ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Köszönet a sok jótanácsért és biztatásért!
Miközben bejegyzéseiteket olvastam, férfi létemre, sokszor elsírtam magam, mert mindannyiunkban egyetlen közös vágy van, és ez ( legalább ) egy drága pici babacs, ez az ami összehoz minket itt.
Történeteitek engem egy krimire emlékeztetnek és szorongva, drukkolva, csodálattal olvasom őket. Boldogsággal tölt el amikor SIKERÜL, és együtt zokogok veletek amikor nem.
MELÁNIA NE CSÜGGEDJ !!!!!!!!!!!
Mi Jucival 17 éve vagyunk házasok, volt két "terhességünk". Az első a legelején, a méhszájon tapadt, meserségesen kellet megszakítani. Jucikám utána hallani sem akart a terhességről, annyira megrázta a dolog. Elfelejtettem mondani, hogy elötte még menstruációja sem volt, a terhességet a Bromocriptinnek köszönhettük. Utána - saját elhatározásból- sokáig védekeztünk óvszerrel, hogy a hormonháztartást ne terheljük a fogamzásgátlóval. Aztán abbahagytuk a védekezést és vártuk a következő csodát, mely be is következet amint Juci befejezte a főiskolát. Először csak gyanakodtunk, de a teszt - igaz korán csináltuk - nem mutatott semmit. Nyaralni mentünk, jól éreztük magunkat, bár Jucinak - mint az első terhességnél is - óriási herpesze volt, de ezt az erős napsugárzásnak tudtuk be. Aztán hazajöttünk, elindult az itthoni élet, izgalmak, stress, a menstruáció elmaradása. Azon tanakodtunk, hogy emelni kéne a Bromocriptin adagot. Kb. két és fél hónap után Jucinak erős fájdalmak közepette megjött a vézése. Szegénykém az előszobában fel alá járkrálva a keresztcsontját támasztva szenvedett. Másnap reggel pisilésnél mutatta mi potyogott ki belőle. Neki nem mondtam, de azonnal tudtam, hogy a volt kisbabánk placentáját és magzatburkát látom. Végül ez is műszeres beavatkozással zárult.
Mindezt azért írtam le, hogy lássátok mi a helyzet velünk. Köztünk tíz év korkülönbség van és én már türelmetlenül vágyom gyerekre. Ő ezt a türelmetlenséget nem érzi (még). Én mindig is tudtam, hogy idősebb koromban szeretnék gyereke(ke)t, amikor megadhatom neki az anyagi biztonságot, és én magam is rendelkezem már annyi bölcsességgel, hogy el tudom igazítani az élet útvesztőiben, de, hogy ilyen sokat kell várnom azt nem hittem volna. Ma már banálisnak gondolom azokat az időket amikor védekeztünk. Mi nagyon sokat beszéltünk erről, én elmondtam: minden megoldás érdekel, azt sem bánom, ha más gyerekét hozza haza, de Ő hű és kitartó. Az örökbefogadás is szóba került, de Jucikám szülni szeretne, csak hát retteg a beavatkozásoktól. Micsoda ambivalencia!
Juci barátnőjének van egy gyönyörű kislánya, Sára, akinek én vagyok a keresztapja, megszületése első napjától Ő az én TÜNDÉREM. Második terhességünk is akkor kezdődött amikor egy teljes napon keresztül vigyáztunk rá. A Sajó nevet is tőle kaptam. Jelenleg Vele vígasztalódom.
Ismeretlenül is sokszor ölelek mindenkit! Nagyon sok erőt, bátor kitartást kívánok Nektek a továbbiakban is. Irigyellek Benneteket elszántságotokért, józanságotokért, bölcsességetekért, amivel nem csak a Magatok életét kormányozzátok, hanem példát és biztatást adtok másoknak is!
vagányKata,Miciona, Szimba, Bodza, vJulcsi külön köszönet az eligazításokért, a biztatásért, tanácsokért.
Nagy Szükség van Rátok!