Na végre megint itt!
Tündéri Andris!
Túljutottunk a hosszú hétvégén, csütörtökön elég soká értünk Sopronba, este 9 körül, mert egy ismerősünktől vettünk egy babakocsit, nagyon tuti, pasis kocsi! Teljesen oda vagyok érte!:-) Dobok egy képet róla!
Igaz volt nekem kettő kocsim is, de azokat eladtam, így az árukból megvettem ezt. Férjem reméli nagyon, hogy ez volt az utolsó babakocsi vásárlás!:-)
Pénteken reggel segítettem a jegyespárnak készülődni, a férjem gyermekkori barátja nősült egyébként. Még meg kellett főzni a rizst, meg hajcsinálás, meg vendégeket kellett szállítanunk. És amire nem számítottunk, mi nászajándékba mikrót vittünk úgy, hogy nem kérdeztük meg, van-e nekik... Hát csütörtök este rákérdeztünk a szervezőre, mi adtuk volna a 3. mikrot... Így hát futás még pénteken nászajándékot venni... Vasalódeszkát keptek vasalóval. Egyébként a párnál is úton a baba, októberre vannak kiírva, szóval szerintem nagyon kis hasznos a vasalósdi... Gondolkoztam még a turmixgépen, de szerencsére nem vettem azt, mert ezt is szintén kaptak. Pénteken délben kezdődött a polgári, nagyon szép volt, megható, potyogtak a könnyek is, és nem csak a meghatódástól sajnos, az esküvő napja előtt egy héttel a vőlegény nagymamája meghalt, úgyhogy nem volt felhőtlen ez a nap:-(
Szertartás után indulás a családi házba, ahol kajciztunk, meg beszélgettünk. Igazából a gyász miatt zene sem nagyon volt, de érthető...
Milán nagyon tündérien viselkedett, kapott ő is a húslevesből:-)
A hétvége alatt egyébként szakadt az eső, szombat délután, és vasárnap tudtunk csak kimozdulni
Anyósomról mondanom sem kell, alig foglalkozott Milánnal, aki főzögetett neki, meg dajkálgatta az meglepő módon az apósom volt! Nagyon megtalálták a közös hangot, aminek örülök azért. Vivient, Elvira lányát is megismerhettük, tündéri kislány, de megállás nélkül éjjel-nappal ír... Mennyire normális ez??
Kubu! Odaadtam a teákat Elvirának, nagyon örült neki, bár eddig úgy tünik, nincs gond a szoptatással, de amit szerintem nem csinál helyesen, ha valaki van náluk, nem vonul el szoptatni, hanem inkább tápszerezi Vivient... Pedig van elég teje... Na mindegy ez végülis az ő dolga, én nem így csináltam volna...
Megkaptad a levelemet?
Nehéz volt visszarázódni a mindennapokba, eleinte minden éjjel felkelt Milán már itthon is, és annyit evett, mint máskor nappal, és nappal nem evett sokat. kicsit felcserélődtünk... De már kezd helyreállni a dolog!
Kedves Takács Rita!
Ma kinyomtatom a levelet, és elküldöm Önnek! Nem felejtettem el, csak nem volt rá időm sajnos!
Reni mi újság? Te sem írtál rég!
Mindenkinek szép napot, majd még jövök... Asszem kicit sokra sikerültem most:-)
Kati
az új kocsink:-)






















