Sziasztok!
Kivagyok, mint a bili füle! Először is, apa 6 napja nincs itthon.

Huni még mindig taknyos, bár szavam se lehet, mert nem nagyon zavarja. Két éjszaka volt, amikor egyszer felébredt, de cicilt egy kicsit és visszaaludt.
Itt van anyukám segíteni, de valahogy nem haladok úgy a dolgaimmal, mint mikor egyedül vagyok. Mindent megkérdez, mit hogy szoktam csinálni, miért úgy csinálom stb. Ráadásul tegnap hazament fogorvoshoz, és a 4 éves keresztfiammal jött vissza, aki szombatig itt lesz. Köhög, taknyos, éjszaka 2,5 órás műsort rendezett: szomjas volt, majd éhes, magas volt a párnája, majd alacsony, aztán az édes jó anyját hiányolta stb.
Ezek után Huni 3/4 5-kor kelt, szopizott, de szerencsére rögtön visszaaludt, mert ébresztenem kellett Zalánt, aki élete első szülő nélküli nagy kirándulására indult Budapestre, 3/4 6-ra kellett vinnem az iskolába.
Az étkezésekkel is van gondom, mert Huni nem hajlandó elhagyni a cicit, ami jó esetben nem lenne baj, sőt, de én keddtől megyek dolgozni. Fél üvegnél többet nem eszik meg se gyümölcsből, se főzelékből, utána kéri a cicit. A saját készítésű kajákkal is ez a helyzet. Nem kell neki a tea és a gyümölcslé sem. Ma megkóstoltuk a tejpépet, két kanál után ordított. Amikor meg szoptatom, a tej folyásával egyidőben elindulnak a könnyeim is, hogy mi a francért kell nekem dolgozni menni, hogy fogom itthagyni Hunit!

Egyre többet sírok!
Zöldi! Egyébként hasonlóan muzsikálnak a gyerkőceink. Ha jól emlékszem, egy napon álltak négykézlábra. Huni is leteszi a fejecskéjét, ha hason van, olyan édesen ráfekszik a kezére, és már többször aludt ő is hason. Oldaltfekve alszik el, aztán vagy hasra billen, vagy kiterül.
Gyönyörűek a babócák!!! Mi, fiús anyukák sokat gyönyörködünk ám a fülbevalós kisasszonykákban!
Mush! Ügyes lányod van!!!
Na megyek, bocsánat, azt hiszem, kicsit sok letem megint! Laura
