Nici!
Nagyon édes a picikéd, gyere sűrűbben!!!
Jól emlékszem, hogy neked volt terhességi cukrod? /mert nekem is/ megkérdezhetem, hogy ez hogy alakult?, Ha nem Te voltál, akkor bocsi!
Barbi!
Szuper helyeken jártatok, kicsit tényleg Csodák Palotája illetve, a Vasúttörténeti park. Az én fiaim is imádták, kár, hogy itthon kb. itt be is zárul a kör!
Nagyon irígyellek, hogy megvalósíthatod a gyerekeiddel a terveidet! Annak idején én is valami ilyesmit képzeltem el, de nem kaptam meg hozzá a "megfelelő gyerkanyagot". Lehet, hogy ez most nagyon furán hangzik, de így igaz! Első gyerknél elképzeltem, milyen jó lesz, megyünk majd játszótérre, kirándulni, mesélek neki stb, én leszek a legszuperebb anya!!!!
DE: Az én Marcikám nagyon öntörvényű gyerek volt /és Dorca még rajta is túltesz majd, már látszik!/ Nem szeretett az a játszóra menni, senki nem érdekelte, csak a játékok. Kinek milyen van, hogy lehetne megszerezni. Kölcsönösség semmi, ő az övét nem adta, ha a fene fenét eszik sem. Szégyeltem magam, pedig én mindent megpróbáltam. Ha a problémákról akartam vele beszélni, egyszerűen befogta a szám, Ma is ilyen, csak nem a szám fogja be, illedelmesen egyik fülén be a másikon ki.
Csak a zöldségesbe és a kocsmába szeretett menni, egyikben átpakolta a termékek fém táblára írt árait /én pakolhattam vissza/, másikban futófény volt az ablakon és csak az érdekelte. Persze itt nem akartam társaságot keríteni magunknak.

A boltba egy idő után be sem vittem, mert mindent lepakolt. Ha én balra akartam menni, ő jobbra. MIndenhová vinni kellett a kismotort, amit természetesen később ha ráunt cipelhettem, meg persze őt is és a cuccot, amit vettem. Sose fogta meg a kezem /állítom tudta, hogy mi vár rá és legalább addig akart önálló lenni, amíg lehetett/. Ha szakadt az eső, halál lassan motorozott, ha ráértünk volna egy jót sétálni, hajtott mint az őrült, én meg rohantam utánna. Ha meséltem, folyton beleszólt, hogy most a kalapost mondjam, meg emlékszel, amikor így meg úgy? Szóval nem érdekelte az sem. Jó sok időbe telt, míg rájöttem, hogy jó, majd megyünk arra is, de előbb menjünk erre...., Meg , hogy fogd meg a kezem, mert akkor nem ugat meg a kutya, /mert attól félt,/és véletlen bejött, mert tényleg nem ugatta meg. / de azért imádtam a szőke göndör fejét, a bújósságát, a korai igen jó humorát és a beszólásait, aranyköpéseit/
Szóval vele nem lehetett pici korában semmi klassz programot betervezni. Bence mindene Marci, bár ő jó gyerek, de neki jó úgy, ahogy a bátyusnak.
Dorca nem kettő, hanem egyenesen három emberes gyerk. Apa fogalmazta meg, de már én is hajlok rá, ha ő lett volna az első gyerek, biztosan egyke marad. Sírós képet nem teszek fel róla, mert jóformán mindíg nyafog valamin. Egyetlen másodpercre sem marad el nélkülünk, pedig már egyedül is eljut mindenhova, de körülnéz, és ha nem vagyunk ott hisztizik.
Egyszer egy barátnőm azt mondta, ha egy gyerekkel sokat kell foglalkozni az intelligens lesz. HÁÁÁÁT nem tudom! Marci nagyon jó agy, de akkor mi lesz Dorcából?
Szóval csak annyit akartam a regényemben írni, nagyon jó, hogy vannak olyan családok is/ mint a Tiétek/, amilyen az én leány álmaimban szerepeltek.
Vallás: Hiszek én is, de nekem sem kell közvetítő. Minden este hálát adok azért amim van. Nem vagyok telhetetlen, elfogadom ami adatott, és néha kérem a segítséget, rengeteg nyomorúságos helyzetünkből az utolsó pillanatban mindig kínálkozott egy kibúvó.
Ha ma kellene utat választanom, melyiken induljak, ugyan erre lépnék, mert ez az én utam, nekem ezt kell bejárnom, itt volt feladatom és tanulnivalóm azt hiszem.
Építkezés: Meglévő házunkat bővítjük, Marcinak marad az állandóság, anyu kerül az új részbe, de jelentem a mentális térkép nagyon gyorsan kialakul Marci fejében, kell is, hisz új iskola, új munkahely /remélem lesz/, vagy csak egy városrendezés, mindig lesz az életében.
Fényképész: Pocsék érzés lehet, hogy ennyire semmibe vesznek! Látszik, hogy a pénz ilyen szinten nem számít! Ezek az emberek akkor amúgy sem lehetnek tulságosan kedves csupaszív figurák, vagy nem jól látom? Én személy szerint nem szeretem azokat az embereket, akik a másikat bármilyen oknál fogva lenézik, vagy magukat többre tartják. Még szerencse, hogy vannak jó barátnőid /lásd babakocsi/, meg a fórum, mert amit az ottani intézményekről és személyzetükről írsz/kórházak, iskola, ovi,.../nem lélekemelő.
Ezer bocsi, hogy ilyen hosszú lettem, de végre alszik Dorca és ezt már olyan rég megszerettem volna tenni.
A csomagtartós sztorira nem reagáltál, mi lett a vége? Lemaradtam?
Sziszka!
Dorca szeme nem lett kisebb sajnos, ez már visszafelé nem is fog változni, attól függ, hogy néz éppen. Vannak " ilyesztőbb" képeink is , csak azzal nem akrtalek elrémíteni benneteket, de kb ilyen nagy a szemünk:

itt látszik, hogy valami nics rendben, csak itt megálljon a dolog!!!