Sziasztok Lányok!
Többször megszólíttattam általatok, megpróbálok először ezekre reagálni, aztán majd az egyéb témák!
Dorca hétfőn túlesett a bal szemének műtétjén is. Ahogy az orvosok is mondták, a második mindig nehezebb, mint az első. Most semmi nem volt jó a műtét napján, és nagyon jó, hogy apa is velünk volt, mert egyedül iszonyatos lett volna.
Dörzsöljük a szemet, hogy lejöjjön a műanyag "tojás", ami védi a szemet, de marhára idegesíti Dorcát. Nem lehet sétálni, mert a lábunkban a branül, ami csak a következő nap kerül ki. nem jó a babakocsiban sétálni, nem jó a játékokat rágni. Nem lehet hason aludni, legalább a műtét utáni első napon. És mégis hogyan magyarázzam ezt el neki? Hasra fordul, én vissza. Ő megint hasra én vissza. Iszonyatos sírások. Szóval műtét után még 2 kúp a fájdalomra, de aztán csak hazajöhettünk másnap.
Doktornéni nem bíztatott sajnos a műtét után sem, a könnyezés és a fényérzékenység valószínűleg megmarad, mert nagyon meg van tágulva mind a szem, mind a szaruhártya ( és józan paraszti eszemmel, így arányosan több fénymennyiség is jut a szembe). Mindenesetre, 27-én megyünk újra és akkor mindkét szemét alaposan megvizsgálják, kiveszik a varratokat, ha feltisztul a szaruhártya, akkor objektív látásvizsgálat, szemfenék vizsgálat, nyomásmérés, szaruhártya és szemgolyóátmérő mérés is lesz rövid altatásban. Ez után már sokkal okosabbak leszünk. Megtudhatjuk, van-e már károsodás a szemfenéken, hogy milyen ütemben nő a szem, és talán a szemüveg bemérése is lehetséges lesz. Akkor sötét szemüveg, és talán végre utcai séták!?
Sajnos itthon sem a legjobb, mert begyulladt a műtött szem. Jelenleg is óránként csöppentek, nehogy rámenjen a szeme....
Hogy ettől-e nem tudom, de Dorca sem hajlandó cumizni, mint Yuyuéknál a szopisztrájk, mi is leálltunk, de Dora nem is iszik!!!
Kanállal 5-6 kanál tea, ennyi a folyadék.
Viszont, ha evett, és véletlenül aludt is, (mert ezzel is gondok vannak), akkor édes pofa, talán csandi Csengéjére hasonlítunk a legjobban, méreteinkben és huncutkás pofiban is, ahogy a képeket elnéztem…
Képzeljétek tegnap este nyolc óra óta Dorca ÖNÁLLÓAN JÁR! Már 15 lépést is megtett egyik támponttól a másikig! És közben állandóan mondja, mondja. Hol csak tátog, hol gajdol, hol sikongat. Ja és végre mászunk is, igaz egészen különleges stílusban, félig ülve, egyik lábunkat magunk alá húzva, de végre bárhová eljut a segítségem nélkül is.
Emesedora!
Gyerekrák témában: barátnőm kisfia 11 évesen csontrákos lett (úgy tanultuk gyerekeknél mindig azt támadja a rák, ami éppen a legnagyobb ütemben fejlődik), majd egy évet töltöttek kórházban, minden nap volt valaki a gyerekkel, apa anya dolgozott Pécsváradon, de Sebestyén Pécsett volt és volt még egy nővér is! Szóval egy év elteltével nyáron hazaengedték, mondván, hogy meggyógyult. 2 hónap múlva köhögéssel, majd véres köpettel ültek ua. a gyerekklinikának a folyósólyán, ahol nem siették el a gyerek ellátását ( ezért pereltek is, tévében is láthattátok őket), de azt hiszem, már mindegy is lett volna szegény Sebinek, mert akkor már tüdőáttéte volt, és másnap meghalt szegény….
Nem szeretem a rossz témákat, de úgy néz ki, ma csak ilyen jut nekem!
Felícia!!!!!.
Azt hiszem értem mit érzel!
Mamám negyven, anyum 35 évesen vesztette el a férjét, /bár ők sajnos meghaltak,/ s attól fogva egyedül éltek. 11 éves koromtól egyedül voltunk és rettegtem attól, ha a tendencia folytatódik, én már 30 évesen egyedül leszek, vagy férjhez sem megyek, szóval betegesen féltem a magánytól. Akkor lett egy párom 15 évesen. Ez a kapcsolat 7 évig tartott, szerelemnek indult, aztán ellaposodott. Tudtuk mindketten, hogy csak azért vagyunk együtt, mert nincs más. Ő szeretett volna babát, mert minden barátunknak volt már, én nem, mert éreztem ez nem lenne jó kapcsolat. Aztán ő ment el előbb, és akkor én majdnem megőrültem, hiszen a rém, az egyedüllét réme újra a társam lett. ( szerencsésebb eset, hogy nem volt baba, de mégis nehéz!)
15 kiló mínusz, aztán új élet! Nyári szünet volt a suliban, ahol tanítottam, megőrültem volna otthon a 4 fal között. Direktmarketing céghez mentem házalni. Ma már utálom az egészet, akkor jó volt, hogy elmentek a napok. De ült az irodában Vakali, akit szintén megtaposott már az élet,(ő az édesanyját ápolta előtte évekig, akinek vastagbél rákja volt, de nem engedte, hogy a kórház falai között élje élete utolsó hónapjait. Huszonéves fiúként megtanult gondoskodni a betegről ellátni a háztartást és a túlélő apát és nagymamát.)
Én ezt akkor nem tudtam, de ez az alázat, ami ettől a sorstól a sajátja lett sugárzott belőle. Isten nagy játékos Felícia! Elvesz, de ad is, mindig ad ne félj! Nem mindig azt adja, amit kérsz, amiért imádkozol, de, ha azt nem adja, annak oka van, akkor jobbat tartogat a számodra, ebben biztosabb vagyok, mint a gépben, amivel levelemet továbbítom Neked!
Ne add fel, ha Ő van neked rendeltetve, Ő lesz a tiéd, de ha nem, akkor engedd el, mert jobbat tartogatnak a számodra, és kell a váltás, hogy Az a valami / valaki más elérhessen Téged!
Szeresd a fiad és szeresd nagyon Magadat is, hogy tudj sugározni, most fogsz megerősödi, mert minden egyes próba, nehézség erősebbé és bölcsebbé tesz !!!
Ezt feltétlenül nézd meg!!!!! Millió puszi, mi mind veled vagyunk!
http://www.vagyvideo.hu/blog/?p=95
http://video.google.com/videoplay?docid ... 7873269335 ez is róla szól.