Gabi!
Jó a babakocsi!
Nekem tetszik.
Ha mind a három rész benne van az árban, akkor nem is drága annyira.
Törpiri!
Nagyon ügyesen alszik a lányod!
Szóval a beszámoló:
Szombatra virradóra iszonyatosan fáradt voltam. Marci ugyanis megint úgy döntött, hogy hajnali háromtól hatig nem alszik. Én bőven éjfél után feküdtem le, így nem voltam kipihent, annak ellenére, hogy végül csak fél kilenckor keltünk fel.
A napi progamterv: elmgyünk, és Beni választ magának ajándékot szülinapjára.
Kicsit későn indultunk, mert Apának siekrült szétszerelni Beni gyerekülését, és több, mint egy óra alatt sikerült megcsinálni.
Aztán jött az irányított ajándékvásárlás. A harmadik üzletben végre megtaláltuk a jó biciklit.
Utána irány haza, de előpbb a tortáért. Kiderült, hogy a cukrászok nem azt csinálták, amit mi kértünk. Ugyanis ők a marcipánbevnatos csokitotrát Dabas tortának hívják. Ezt is írta fel a lány, aki felvette a megrendelést. Helyette az üzemben viszont Dobost készítettek. Apa mérges, tortát nem hoztuk el. Helyette volt a süti, mert kukacos gyertya nagyon kellett már Beninek.
Este bográcsozás nálunk a szomszédokkal, mert két hétre hazajött az egyik barátunk, aki egy éve ment ki a csládjával Ausztráliába. Jó volt újra látni. (Ők voltak az egyik ok, ami miatt itt vettünk házat. )
Amikor már a gyerekek aludtak, (Beni 11-kor) és már csak hatan maradtunk, akkor póker fél kettőig.
Szerencsére ezek után másnap majdnem tízig aludtam, és Marci csak kétszer evett közben és viszonylag gyorsan vissza is alludt. Bni pedig lent tévézett Apával reggel, hogy ne zavarjanak.
Ma lovacskákat néztünk, és elhoztuk a valódi toráját. Nagyon finom volt.
Azt elfelejtetem, hogy legalább két lovastanyán voltunk hiába, miután ma végre találtunk lovakat. Ez volt ugyanis a kívánsága.
Ennyi röviden a két nap története.