Drága Lányok,
nagyon köszönöm a szép köszöntéseket Nektek!
Henikém: Isten éltessen Téged nagyon sokáig!!!!!!!!!!!!!
Örülök, hogy nincs komolyabb baj a kicsijeiddel! De ez a boraxozás, kenegetés is épp elég macera ennyi tennivaló között...
Emmácska köszöntését utólag szeretném pótolni.

Isten éltesse a drágát!
Jó sokat írtatok, most aztán válaszolhatok napestig.
Maggie drágám, akkor jó, megnyugodtam!

Csak az az elmebeteg humorom néha... Csodásak a képeken a kicsik (és a nagyon is), és nem azért, de ahogy Bercó ül a lovon... Rúzsa Sándor is megpödörné a bajszát tőle!
Silka: Neked már korábban is akartam írni a hisztivel kapcsolatban, csak elfelejtettem, hogy szvsz tök jól csináljátok, mást nem is nagyon lehet. Engem inkább az lep meg, mennyire furán állnak az emberek a hisztihez. Apukám mindig azt kérdezi ilyenkor Áditól: "Hát mi a baj?". Pedig semmi, azon kívül, hogy a vágyai ütköztek valaki más elvárásaival

Engem mondjuk szomszéd stb. előtt nem igazán zavar Ádi hisztije, a vergődős-megfeszítős műsor is csak azért, mert megfoghatatlanná válik tőle. A kiságy meg ugye nincs mindenhol ott kartávolságban. De lekopogom, egyelőre még kezelhető a dolog, persze nálunk is főleg figyelemeltereléssel. Akkora hülyeségeket mondunk már neki, hogy még.
Gica: szorítottam ma a fülbelövéshez a picinek!
Viranka: háziférfi

Szerintem lassan létező fogalom lesz, védessétek le, még sokat kereshettek rajta Mírával.
Ágica: szegénykéim... de Ádi is akkorát taknyol még, mint a ház. Belegabalyodik a saját lábaiba. Állítólag 2 éves kor után már sokkal stabilabban mennek a kicsik. De akkor meg eszetlenek lesznek ugye... (az enyém már most is az

)
Vindo: nagy a csend, azért reméljük, írsz még ma a kiruccanásodról

!
Amúgy én nagyon örültem a velencei képnek, hogy látlak rajta (bár egészen apróban)! Hát szerintem semmi okod az önostorozásra
Rövid helyzetjelentés, aztán usgyi munka: Ádóval igazából kamionokat kell nézni legalább napi 2-szer. Mivel ehhez úgyis kimegyünk az utcából, elmentem vele a legközelebbi játszótérre, ami egy ált. isk. végéhez van toldva. Nagyon klassz dolgok vannak, de Ádi új heppje, hogy a hintaágyon kívül semmilyen billegő-mozgó dologra nem hajlandó felülni, a tavaly vett hintáját, amit imádott, borzongva nézi csak. Ki érti? Úgyhogy semmire nem ült fel, csak nézegette, lökögette.

A suli közelsége viszont gond (nem éppen egy elitiskola), nagyobb srácok voltak a közelünkben, ökörködtek és annyit káromkodott némelyik, mint én egy év alatt. Szóval elég Ádira figyelni, nem még 4 nagydarab koraérett 14 évesre is, hogy mit csinálnak (azonkívül, hogy szedálják lefelé a játszótéri játékokat úgy emberesen). Talán még néha visszanézünk azért.
Mostanában az evés nehéz (bár végre jól eszik Ádó), mert akkora kupival jár, hogy azt nem tudom leírni, és nem értem az okát. Szabályosan az agyvérzés kerülget sokszor, szerintem a mohácsi csata után kisebb rendetlenség volt a harctéren (már elnézést a képért).
Puszi Mindenkinek!