Sztori röviden:
Szombat este elmentünk aludni, éjjel sípolásra ébredtem. Felkeltettem Katust, hőmérő, láz, csillapítom, orrszívás 1 órán át, még sípol, szopi, és Zsoltinak csak beszóltam, hogy léptem (kicsit meglepődött). Be a Budai-ba, ott megnézik, rögtön át János. Na ez nem eccerű: János kh, össze-vissza épületek, semmi nincs megvílágítva, azt se tudom merre menjek, csak fentről lehetett bemenni, ott senki nem tud útba igazítani. Tök para vagyok (annyi infóm van, hogy a pszichiátira mellé kell menni), mikor jön szembe egy dinka. Aztán megláttam egy mentőt, utána húztam, leállítottam és ők útba igazítottak, de így sem eccerű. Bent rögtön felvették, 1 kezében hamar szétmentek a vénák, orrszívás (brutál de kell, 4. napra már vér is jött belőle, annyira sokat szívtuk), kis szélcső, de csak kicsi kaki, sok durrogással. Szupi szobát kaptunk, osztályon kívül (kiderült ez hétköznap gáz, mert hangos), csak mi ketten, nővérek mellett. Szinte mindenki kedves volt. Nekem szavam nem lehet. Kiborított, hogy Boti nincs ott, első 2 nap vagy 10x zokogtam (rám nem jellemző) mikor kisgyerek hangot hallottam. Aztán behozta Zsolti, és kiderült, ez Botinak is jót tett. Azt mondtuk neki ott dolgozom, és a dolgozik szót elfogadja vmiért mindenre. Volt lent játszó, oda levittem naponta, szval onnantól én is jobban lettem. (Amúgy a sok sírás jót tettem a náthámnak, tisztultam rendesen) Ami nagyon gáz volt még, szerda este berakták mellénk Andriskát, aki Botival pont egyidős, Kruppos volt, mentő hozta. Volt szabad szoba, nem értettük miért oda kerül, de elfogadtam…. Este viszont, bejön az ügyeletes doki mikor a kicsi fiú elkezdett fulladni (annyira durva volt, hogy ne lássa az anyja, a folyósón bőgtem, nagyon kemény a krupp), kitárja az ablakot, szól öltöztessem fel Katát, mert nyitott ablaknál alszunk. Meg akart győzni, hogy ez nem árthat, erre mondtam, hogy ok, megyek haza saját felelősségre, reggel úgyis engednek, ha bármi bajunk lesz, a kh igazgatóhoz megyünk (nem vagyok balhés csaj, de álljon meg a menet!!!). Hogy lehet egy 5-6 hetes tüdőgyuszist ennek kitenni? Na erre átvitték Andrist, így nekik is jobb volt, anyuka amúgy az én pártomon állt, nem volt cikis. Amúgy velük is jóba lettünk, meg volt egy csajszi egy 5 hós Manóval, 3 napot voltunk együtt, és kiderült itt laknak közel, Szval még bandáztunk és barátokat is szereztünk. Kiderült egy játszóra jártunk tavaly is.
De voltak gáz nővérek is azért, a kruppos fiú anyukájának én segítettem költözni, mert egy táskát nem vittek volna helyette, miközben a 2 éves fulladó gyerek a kezében, stb… azért az ilyen rossz tapasztalat szerencsére kevés volt.
Kata pedig erősen tűrt mindent, nem fogyott csak hízott, türelmesen elviselt sok mindent, megajándékozott azzal a mosollyal, ami ebben a helyzetben nagyon sokat jelentett, és nem borult fel a rendszere sem. Egy éjjel volt fent, de csak mert a hörgőtágító doppingolta, de kellett éjjel is, mert befulladt kicsit.
Ma megint átaludt az éccakát, most megint alszik, Apa pedig elment a temetésre, mert a januárban balesetet szenvedett ismerősünk elhunyt március végén, csak akkor nem gondoltam, hogy meg kéne írnom.
Nemsokára itt a doki néni (kijön végre) még kellenek kontrollok nekünk.
Bocsi, ha hosszú lett, és ne haragudjatok, ha nem olvasok vissza (tudom míg ezt írtam foglakozhattam volna azzal is).
