Itt vagyok én is
Áron baba gyönyörű, ezt kell először leszögeznem

Sok boldogságot kívánunk hozzá az egész családnak!
Én meg köszönöm az sms-eket (Viranka és Móni). Mindig figyeltem a telefonomat, hogy mikor jönnek
Niki - jaj, szegény

Ezek az injekciók rosszul hangzanak, de kitartás, biztos rendben lesz minden. A kórházban meg mégis biztonságosabb
Móni - hú, Gréta milyen csinos, mikor játszóterezik

Egész szőkés a haja, én olyan barnábbra emlékeztem
Rólunk:
Túléltük a Húsvétot, több-kevesebb sikerrel
A hazaút is necces volt, Rugó végig ordított az autópályán. Aztán megálltunk egy benzinkútnál Mezőkövesd környékén, ott járkált, evett, majd lecsendesedett. Egy faluval a cél előtt pedig édes álomba merült este hatkor
Végre sikerült eljutnunk a Kékestetőre is. Ez olyan 50 perc kocsival, szóval nem komoly a dolog. Szóltam Gábor szüleinek, hogy mi vasárnap elmegyünk. Azt mondja anyósom, jó. Másnap reggel eszek, többiek még alszanak. KÉrdezi, akkor mikor indulunk. Mondom, hová? Hát a Kékestetőre, mert nem baj tán, ha ő is jön. Erre mondom, hogy hát eredetileg hármasban terveztük.
Na, lányok, erre bőgve elrohant a misére, elő sem került két órán keresztül. Délután négyig bőgött és nem szólt hozzám

Összeveszett Gáborral is, hisztizett.
Mert érzi ő, hogy csak kolonc a nyakunkon. Pedig Húsvétkor a családnak együtt kell lenni - na igen, az azt jelenti, hogy Gáboréknál ülünk napi 23 órát, az én szüleimhez meg lerohanunk.
(Ja, és mikor zuhanyzás után este 11-kor lementem volna a szobánkba, akkor nem fértem be, mert hárman ültek benn Rugó mellett. Én meg pakoljam el szépen a szennyes ruhámat, a használt betétet meg mindent az egész család orra előtt. Na, inkább be sem mentem, de fel sem tűnt nekik.)
Na mindegy, én leordítottam, mert nagyon ideges lettem
Végül délután csak kimentünk a Kékestetőre, és persze őt is kellett vinni, beült a kocsiba, és már hipp-hopp, semmi baja sem volt. LÁnyok, ez borzasztó

Aztán egész ünnepek alatt kerülgettük egymást
Kékestető Rugónak nagyon bejött. Tetszett neki a sípálya, a lift a toronyban, és volt fenn egy játszótér is.
De a legjobb: a kilátón a távcső mellett volt a párkánynál egy olyan kosárka, gondolom a fényképész cuccoknak. Kb. öt centivel a perem alatt, közvetlenül mellette. LÁnyok, oda akarta Rugót felültetni

Úgy kaptam le onnan, hogy azért mégsem kellene...
Még tegnap éjszaka is ezen járt az agyam, hogy mi lett volna.
Na, szóval gáz volt az egész, de a legjobb, hogy május elején már megint jönni akarnak hozzánk. Csak arra várok már, hogy Rugó el tudjon aludni magától, ne szopjon, aztán viheti le Gábor hozzájuk, mert én nem megyek
A hazaút már jobb volt, Rugó aludt szinte végig. Estre még volt egy kis dolgunk, nem tudtam jönni.
Na, felkelt, ezt most olvasás nélkül küldöm.
Hozok majd képeket is.
Szép napot, V.