Tegnapelőtt írtam nektek több, mint egy órát, de megmenekültetek tőle. Elszállt.
Sztike: neked írtam, hogy Árpádföldön lakom, és többnyire csak kényszerűségből írok éjjel vagy hajnalban. Romola lányom ugyanis képtelen tudomásul venni, hogy Toncsi babával nem lehet úgy bánni, mint a játékmacival. Nem mintha direkt bántaná, csak éppen etetni, cumiztatni, öltöztetni, pelusozni akarja... Toncsinak ez pedig nem mindig tetszik. Nappal szinte állandóan ott kell lenni mellettük.
BMárti: neked írtam még a pelus-ügyről. Tudom, már aktualitását vesztette, még egyetlen gondolat hozzá: nemcsak azért hagytam anno megválaszolatlanul a témát, mert mi még nem használtunk olyan pelust. Hanem azért, mert én úgy tudom, hogy minden gyártónak más és más a "szabásmintája", és persze minden babának más és más alakja van. Ezért (is) van az, hogy ami az egyik gyermeknél tökéletesen beválik, abból a másik lépten-nyomon kipisil (bocsánat).
Óvoda-téma: mire ehhez is hozzászólnék, addigra már mindent leírtatok.
Csak annyit tudnék még hozzátenni, hogy nálunk egymással szemben van a bölcsőde és az óvoda, és ott év közben is, tehát januárban mennek át a bölcsiből az oviba azok, akik addig betöltötték a 3. évet.
Ebből a meggondolásból úgy látom, nincs értelme Romolát bölcsibe beíratni, mert ő nov. 30-ai, így kézenfekvő, hogy január elején menne oviba, addig maradjon csak itthon velünk.
Zsuzsi, te ezt hogyan tervezed?
Szerintem viszont érdemes meggondolni, ill. védőnők, doktornénik tanácsát meghallgatni ott, ahol pici baba lesz. Lányok, a nagyobb testvér mindenhol haza fogja vinni a betegségeket, és higgyétek el, nagyon nem mindegy, hogy 3 évesen vagy néhány hónaposan találkoznak egy-egy vírussal...
Viszont ott van a mérleg másik serpenyője, az óvodás-lét összes pozitívumával...
Nem könnyű.
Ja, és ahogy BMártival bánt az a vezetőnő, az szerintem is nagyon durva. De hasonló reakciókra szerintem jobb, ha felkészülünk. Az óvónők a legtöbb helyen szereteik (elvárják), hogy az otthon lévő anyukák fél nap után hazavigyék az oviból a nagyobbikat.
BMárti: jaj, Romola is imádja pancsolni minden folyadékban!!! Szegénykémet mindig azzal szerelem le, hogy majd nyáron, kint a kertben akár reggeltől estig...
Lacika bőréről jut eszembe, hogy fürdetőkrémmel fürdik? Mert az tényleg nagyon jó. Illetve nekünk a doktornéni szokott felírni egy gyógyszertári baba-testápolót, az a neve, hogy Cremor Aquosus. Ismered? Nagyon jó az is.
Zsuzsi: bár nem engem kérdeztél, de azért leírom, nálunk hogyan volt.
Szóval nekem az a véleményem, hogy amíg egy csecsemő éjjel többször is felébred szopizni, addig az anyukájával szerencsés egy szobában lennie.
Igen ám, csak mivel így Romola lett volna nagyon "kiközösítve", ezért kettéosztottuk a családot: apa maradt Romival, én pedig Toncsival mentem a nappaliba. (Azt hiszem, Mártiéknál is valahogy hasonlóan alakult.)
Azóta persze már régen összeköltöztünk, most négyen alszunk egy szobában. Ezzel kapcsolatban pedig az volt az észrevételem, hogy Romola először felébredt Toncsinak minden nyafizására, és ilyenkor ő is igényelt némi simogatást. De azután (elég hamar, pár éjszaka alatt) megtanulta, hogy ne tulajdonítson jelentőséget a szobában hallható kisebb Toncsi-zajoknak.
Sziasztok: Laura+Romola+Toncsi











