Társalgó főoldal » Gyermeknevelés » Waldorf

Elkezdődött a tavaszi szünet. Sok a gyerek.

Szilvi!
Már értem.

Sziasztopk!
Otthon végképp kipurcant a gépünk, most is kb. 2 percem van jelezni, hogy élek. Ápr.19-én megyünk a "felvételi beszélgetésre" az óvodába. Élménybeszámoló utána.
Andi

szia andi!

gyorsan tudósíts majd, jó?! mi 22-én megyünk, nagyon izgulok! tudtok valami jótanácsot adni?
mostanában nem visz rá a lélek, hogy hosszabban írkáljak, pedig gyakran bekukkantok. ígérem, majd írni is fogok!

üdv mindenkinek,
heni

Szilvi,

OFF, Hogy mondanád magyarul azt hogy " attachment parenting " ill. "continuum concept"? Segíts, ha tudsz, légyszi! Köszi

Kati

Katica,
az elsőt talán ragszkodásra épülő gyereknevelésnek, a másodikról nem tudom, mi az, szövegösszefüggés nélkül az elsőnél is csak következtetek.

De ezért nem vagyok fordító.

Én sem!

Akkor részletezem (nem fordítom)

Attachment Parenting William Sears-töl kapta a nevét. Alapelvei közé tartoznak a hosszú szoptatás, együttalvás, baba hordása, "responding to their cues" stb. A fogalom számomra is új, és ezzel idegen. Bár az elvek nem

Continuum Concept pedig Jean Liedloff könyve/elmélete. A könyv a szerzö dél-amerikai tapasztalatairól szól. Hogyan viszonyulnak a gyerekneveléshez a Yequana törzs tagjai, ill. összehasonlítja eme gyerekek viselkedési formáit a fejlett országok csemetéivel.

Végig OFF volt, bocs

Kati

Lányok, most nincs időm visszaolvasgatni, de ha homályos emlékeim nem csalnak, a W-sulikban van kásanap. Ugye? Melyik az? Előre is köszi!

sziasztok!

kati! és hogyan viszonyulnak eme törzs tagjai?

sadrien! az ovikban van kásanap, minden nap más gabonából készült kását esznek. hétfőn rizst, stb.

andi! ha van már géped, és olvasol minket: mi volt a felvételin? ti melyik oviban voltatok?

sziasztok,
heni

eddig normálisan megjelent a nevem, most mi történt? ti értitek???

Sziasztok!
Heni,
Pár hét után ismét hajlandó volt bekapcsolni a gépünk! Hurrá, ismét itt lehetek!
mi a szombathelyi oviban voltunk felvételi elbeszélgetésen. Nagyon jó volt. 2 óvónéni volt ott a 4 "aktívból" (+még 2 gyesen van). Gyakorlatilag csak a gyerekről beszélgettünk: terhesség, szülés, fejlődése. Waldorf pedagógiával kapcsolatos keresztkérdések nem voltak. Amíg mi beszélgettünk, a Bendegúz addig játszott (a játékát közben figyelték, és kérdezgették, hogy mindig ilyen kitartó- e, hogyan és mit játszik, stb.). Kb. 3/4 órát voltunk ott.
Nem kell izgulnod.
Andi

Heni,

Még csak most olvasom a könyvet. Liedloff szerint a cc. az az elv, hogy optimális fizikai, mentális, és lelki fejlödés érdekében, az emberi lénynek - és legföképp a kisbabáknak - szükségük van azokra a tapasztalatokra, amikhez elödei az evolúció során alkalmazkodtak.

Egy csecsemö számára ezek a tapasztalatok pl:
- állandó testközelség anyjával (vagy más személlyel) születésétöl fogva
- szülöi ágyban alvás, testközelben, míg saját akaratából nem távozik (gyakran 2 év körül)
- igény szerinti szopás
- hogy állandóan hordják, karon vagy másként, és így figyel (vagy szopik, vagy alszik), míg aki hordja, végzi napi dolgait - amíg a baba mászni nem kezd (6-8 hó)
- a szülök azonnal reagálnak jelzéseire (sírás stb.), nem mutatnak rosszallást miatta, viszont túlzott aggodalmat sem. Tehát nem teszik a figyelem állandó középpontjává.
- érzi és beteljesíti idösei elvárását, hogy természetböl adódóan jó és szociális teremtmény, és önmegörzö ösztönei erösek, és hogy szeretik.

Ezzel szemben a modern gyerekeket gyakran születéskor elválasztják anyjától, és fizikai izolációnak teszik ki a szülöosztályon. Otthon egyedül alszanak, gyakran miután álomba sírták magukat. Órarend szerint szophatnak, a normális felnött élettöl távoltartják öket és órákat tölthetnek járókában/kiságyban, ahol stimuláció utáni igényeik nem elégülnek ki. stb.

Cikkek, írások
angolul: www.continuum-concept.org
németül: www.continuum-concept.de

Magyart még nem találtam (ezért voltam kíváncsi a fordításra )

Kati

Nahát! Az én nevem is eltünt

Kata,
aha, jól hangzik ez a CC. Én amúgy a legtöbbet attól a barátnőmtől "tanultam", aki (nagyon szigorúan "waldorfos", otthon akár ovit is nyithatna...) szóval, aki nem is játszik a gyerekeivel!
nem azt mondom, hogy SOHA, de nincs az, amit én csináltam anno, hogy órákat töltöttem a földön a gyerekekkel játszva, közben hanyagoltam a háztartást, lopva mostam/főztem, stb. Mert azt hittem, hogy a gyerek ezt igényli.
Ő viszont tényleg végzi a dolgát, a gyerekek segítenek pici koruktól (maguktól, mert hát milyen érdekes a pl. szennyest szín szerint szerteszét dobálni, zöldségmosás címén pancsolni a mosogatóban). Azok a kislányok tényleg "használják" a pici vasalódeszkájukat, a saját kis fregolijukon száradnak a maguk által odateregetett bugyikáik, stb. De természetesen "cserébe" az anya a délutáni alváshoz is nagyon hosszú mesét olvas, minden nap (esőben/szélben/fagyban) kb. két órát sétálnak a közeli erdőben, a mama az első hívó szavukra reagál (akár azt, hogy "azonnal jövök, csak...") és a gyerekszoba rendberakása is (még) úgy zajlik, hogy a mama pakolja az oroszlánrészt, a gyerekek meg segítenek. És mindezt persze a legtermészetesebb nyugalommal...

És pl. a sérüléseket is tök jól kezeli: ellátja, vigasztal egy kicsit, és nem kerekít nagy feneket neki. Nem is borulnak ki egy-egy vérzéstől úgy, mint pl. az enyémek. (Pedig én sem vagyok egy túlaggódó típus).

Szóval sok minden abból a kevésből, amit leírtál, nagyon ismerősnek hangzik, és állítom, hogy láttam hasonlót a gyakorlatban, és működik. (Negatívum: azok a gyerekek, talán a legkisebbet, a 3-évest kivéve, nem TUDNAK rosszalkodni - nem értik minek. Féltek is a szülők/óvónők, hogy baj lesz a suliban... De majd megedződnek, hihihi, fognak még visszabeszélni is!)

Aha, akkor tényleg lehet, mi? - A könyv kritikusai azt mondják, hogy "szép, szép, de nem a dzsungelben élünk". Azért az alapelvek mégis igazak, bárhol is élj.

Gyönyörü, amit leírtál. Én is ilyesmire törekszem, csakhát a valóság néha...
8-10 hónapja még (Lili most másfél éves) nálunk is úgy volt, hogy ha ö játszani akart, akkor mellette kellett ülnöm. Semmit sem lehetett elvégezni. Sokat tudtam viszont olvasni

Venezuelában is az volt a megfigyelés, hogy nem hisztiznek, verekszenek, és mindig szót fogadnak a gyerekek. És nem azért mert félnek a fegyelmezéstöl.
Persze a szülök úgy állnak hozzá, sokmindent elvárnak, azt a gyerekek meg is teszik, de azonkívül a gyerekre hagynak minden döntést. Pl. már a pici gyerek is úgy megy utánuk, hogy nem kell hívni. A szülönek mennie kell, a gyerek csinál amit akar. És akkor ugye ö is menni akar (nem pedig vitatkozik).

Akkor a "nem tudnak rosszalkodni" miért is rossz?

Kati

Sziasztok!

Lehet, hogy valamit félreértek, de miért jobb esőben, fagyban kint kószállni, mint a sznyegen várat építeni? Hidegben egy porcikám sem kívánja a sétát.

Melinda

Háááát, igen, az én porcikám sem.

De először is nagyon nagy a hangsúly a napirenden, hogy ugyanaz történjen minden (hétköz)nap, ráadásul lehetőleg ugyanabban az időben.
Másodszor is, ha a napi levegőzést az időjárástól tesszük függővé, túl gyakran nem megyünk ki, sőt előbb-utóbb (saját tapasztalat) ellustul az ember, és képes a kevésbé rossz időt is rossznak titulálni, hogy ne kelljen kimenni.
Harmadszor, az eső, szél, fagy is a természet része, amit a gyerekkel meg akarunk ismertetni. Tapasztalatból, nem elmesélve, hogy milyen érzés esőben sétálni, pocsolyákban ugrálni, hallgatni a ropogó, vagy akár latyakos havat a talpunk alatt...
Természetesen a gyerekek mindig az időjárásnak megfelelően vannak öltöztetve. Gyapjú harisnya, esőnadrág- és kabát, esőkalap, bélelt csizma, gumicsizma, mikor mi kell. Egy rakás sínadrágjuk van, például, hogy nehogy baj legyen, ha sárosak lesznek... Ja, és a gyerekeket láthatóan kevésbé zavarja a "rossz idő", mint minket (vagy az újszülötteket). (Persze a barátnőm kisbabái -10 fokig az erkélyen vagy a kertben aludtak jól bebugyolálva és vastagon bekenve...)

Megjegyzem, nekem is rettenetes akaraterő kell, hogy ne mindig a várépítés mellett voksoljak, hogy a hasonlatoddal éljek... Ez van, majd "javulok", szép lassan.

szia!

szerintem azért, mert annak is megvan a varázsa: lehet pocsolyákban ugrálni, vagy jégcsapokat tördelni a fákról... kisfiamnak például óriási élménye volt az első igazi vihar, érezni az esőt magán...

azt hiszem, mi is ezt a cc-t próbáljuk megvalósítani... szerintem jó!

sziasztok,
heni

EMLÉKEZTETŐ: holnap 10-14-ig az óbudai Fő téren Szent György napi vásárt rendez az Óbudai Waldorf Iskola. 10:30-kor a tanári kar óriásbáb-előadását látjuk majd, ahogy Szt György legyőzi a sárkányt.

szilvi, nagyon egyszerre írtunk, csak te ügyesebben-bővebben kifejtetted! persze, neked nincs egy ficánkoló öt hónapos az öledben

h.

mindjárt megtárgyalom a zurammal... én nagyon szeretnék menni...

Melinda

Én is megyek esöben sétálni. Felöltözünk melegen, és ha meg is ázunk, otthon meg lehet törölközni, száraz ruhát felvenni. Esetleg nem 2 órát vagyunk a parkban, nem etetjük a kacsákat, hintázunk fél órát, de akkor is kimegyünk. Nekem is jól esik a mozgás, és nem akarom már most arra tanítani a gyereket, hogy az esö az valami kellemetlen.
Mint ahogy télen is kimegyünk, amikor hó van és hideg

Kati

Sziasztok!

Egyszer egy futó(sportoló) nőről olvastam, aki azt mondta: "Rossz idő nincs, csak nem megfelelő öltözet." Ő is minden nap fut, ha esik, ha fúj.

Nálunk az oviban jún-ig zajlanak a felvételi elbeszélgetések, ezért azt mondták, aki mindenképp be akarja adni ősztől a gyerekét, az írassa be vhová normál oviba, aztán majd ha döntenek, akkor kiderül melyik gyerek jöhet, ill. nem.

Andi

Sziasztok!
Azt hiszem egy kicsit félreértettetek. Mi is megyünk esőben és hóban ki, és minden nap. Nekem az időtartam tűnt soknak -két óra. Múltkor egyedül voltunk baba-mamán, mert esett az eső, és sokan járnak a város másik feléről gyalog - mi busszal járunk, mert 5 km az ovi tőlünk.

Melinda

Most olvastam vissza, amire ilyen sokan válaszoltatok. Én fejeztem ki rosszul magam, tettem fel rosszul a kérdést.
De majd még kitalálok ilyeneket, ha így fellendítem vele a levelezést.
Melinda

Melinda

Sziasztok!
Tudnátok-e valamit írni arról, hogyan viszonyulnak a waldorf-pedagógusok a gyermeki aggresszióhoz? (azt hallottam, az oviban pl. nem avatkoznak bele, ha a gyerekek bántják egymást. Meddig hagyják ezt elmenni?)
Anna

Tud valaki nekem ajánlani jó biobolto és ún. Waldorf-bolto Pesten?
Melinda

Sziasztok!

Olyan nagy itt a csend.

Melinda! Sajnos w-boltot nem. Mintha itt a topicban lett volna róla szó, de nem emlékszem, hol van. Biobolt sok van, pl egy nagyon jó a Hős utcában, talán Zöld ház a neve. Az Árkádban is van. Nemrég láttam, hogy a Corában is nyílt bio-rész, de elég minimális a választék.

Anna! Gondolom, vér nem folyhat!

Szilvi! Hogy sikerült a vásár? Nem jutottunk el végül . Ha van kedved, mesélj erről is és az "erőviszonyok" kialakulásáról is.

Jóéjt,
Heni

Sziasztok!

Heni

Mindenkinek: május 8-án 10 órától majális lesz a kispesti waldorf iskolában! Zene, tánc, bábszínház, vásár, büfé és kézműveskedés. A cím: 1193 Vécsey u. 9-13. (Határ úttól 50-es villamossal)

Jóéjt!
Anna

UI: Szilvi, mi újság? úgy eltűntél...

Köszi a hiányolást, nem tűntem el, csak kaptam egy fordítási munkát.
Jó volt a bazár, bár szinte végig csepergett, esett, de edzett emberek ezek. Mi is 12-ig bírtuk. (Viszont már 9 után kint voltunk). Biztos, hogy a bevétel jobb lett volna, ha szép az idő, de így is tisztességes volt, legalábbis az oviéról tudok pontos adatot.

Bocs, milyen erőviszonyokra gondolsz? Vagy mondtam valamit, de elfelejtettem?

Nem te mondtad, hanem Anna kérdezte. Valami ilyesmit hallottam, hogy hagyják kialakulni az erőviszonyokat, de kíváncsi lennék, te mit tapasztaltál erről.
Amúgy jó munkát!

Heni

Hahó!

Kérdeznék valamit, remélem nem baj?

Olvastam, hogy az ovi csak négy éves kortól van a "Waldorfosoknál", és akkor is csak egyig. Ehhez (kicsit ugyan távolról) kapcsolódóan kérdezném, hogy van-e valami ajánlás arra vonatkozólag, hogy mikor lehet a gyereket egyedül nagyszülőztetni. Nálunk a nagyszülők szeretnék elég korán (most nyolc hós a lányom, és mivel a hozzátápi nem igazán a szíve csücske, erre már csak ilyen szempontból sem látok sok esélyt), és elég anyás is, meg én is elég "lányos" vagyok, szóval én úgy vélem, hogy ez az idő nagyon soká jön csak el. Tudom, hogy még távol van ez az időszak, de gondoltam, érdeklődöm, hátha tudtok mondani valami okosat a példálódzó nagyszülők leszerelésére.

A másik kérdésem: írtátok, hogy a szülőket nézik a felvételikor. Nos az én problémám az, hogy a férjem tökéletes ellentéte a Waldorf szülőnek, pedig én szeretném majd, ha a kicsik ilyen oviba és suliba járnának, mert nekem nagyon tetszik, és szerintem nagyon jó a gyereknek. Én benne lennék mindenben, de tuti, hogy a férjemet semmire sem lehet rávenni (ez 100%). Ez kizáró ok? Ha igen, akkor más ovit kell keresnem. (Vagy más férjet?)

Köszi a választ előre is!

Zsizsa

Szia Zsizsa!
De jó neked, hogy a nagyszülők már így vinnék a Picilányt! Nálunk egyik nagyszülő se kapkod azért, hogy elvihesse a 3 fiút... pedig néha de jó lenne Úgyhogy szerintem nyugodtan elkezdheted hozzászoktatni ahhoz, hogy 1-2-3-stb. órát velük legyen!
Persze ez szigorúan magánvélemény, és talán ellentmond bizonyos nézeteknek... nem tudom, a szakértők mit mondanak.

Egyébként meg, ahogy a szavaidból kiveszem, TE sem igazán lelkesedsz az ötletért! Akkor meg nem kell erőltetni...

Anna

Még valamit, Zsizsa!
Milyen az a "tökéletes ellentéte a waldorf-szülőnek"?
Komolyan érdekelne ám!
Anna

Anna,
az egy-két-három óra még simán beleférne nálam, eddig mondjuk a max. az két óra volt, és a húgom vigyázott Gabira, én igazából az ottalvásra gondoltam, amikor kérdeztem (mondtam, hogy még távoli). Anyósékra és apukámra egyelőre még két órára sem bíznám, mert egyszerűen nincs el velük olyan jól (a húgommal van meg a legjobban, aztán anyukámmal, de van, hogy vele sem igazán, lehet, hogy azért, mert két-három hetente látja őket, a húgom meg hetente jön hozzánk). Egyébként jól érzed, hogy egyelőre nem igazán lelkesít az ötlet (mármint a majdani ottalvás).

Waldorf-szülő ellentéte: egyáltalán nem közösségi ember, nem szeret ismeretlen társaságba járni, ismerkedni (ami ugye adja azt, hogy számára minden társaság ismeretlen is marad), az önkéntes segítség sem nagyon menő nála, egybevéve: őt ne zavarja senki, elvan magában mint a befőtt. Ja, arról nem is beszélve, hogy ő a legmaterialistább ember, akit ismerek.

Zsizsa

Zsizsa,
ez a máshol-alvás szerintem eléggé egyéni. Most kérdeztem meg a páromat, nem emlékszünk, hogy az első gyerekünket mikor vitte el először a nagyi éjszakára, de sztem olyan 2 1/2 körül volt. A második már jóval fiatalabban "kezdte", de ott volt neki a tesó adta biztonság. Viszont Abigél 2 éves kora előtt sehol nem volt hajlandó ottmaradni nélkülünk, most is csak a nagyi jöhet számításba. És úgy, hogy ott van a két bátyja. Szóval ezt meglátod. Szerintem másfél éves koráig nyugodtan ragaszkodhatsz ahhoz, hogy nem adod,- már ha te is ezt szeretnéd. Lehet hivatkozni az esti/reggeli szopira, például.
Viszont láttam olyan kicsiket, akik már egyévesen is hallatlanul szívesen töltötték a napot a nagyszülőknél, és ezért semmi "károsodást" nem szenvedtek. Tehát a nagyszülők lelkesedését és igyekezetét is megértem, sőt, később nagyon fogod értékelni, sőt szükséged is lesz rájuk, így talán olyan megoldáson kéne gondolkodnod, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon...

Persze én nem vagyok se óvónő, se tanár, nekem mást jelent a "w.-szülő tök. ellentéte". Az olyan, aki gátolja, hogy a gyermek a waldorf-pedagógia szerint fejlődjön. (Ilyen szempontból nem gond a saját materializmusa, ha nem "nyomatja" a gyereknek dogmatikusan, hogy csak ez a fontos.) Pontosan mit értek ezalatt? A túlzott intellektualizálást (amit sajnos az első gyerekeünknél mi is elkövettünk, sőt legjobb szándékkal): a "fejlesztő" játékokat, az oktató mesekönyveket a markolóautó részeiről, a Mi Micsodákat, és társait, a televízió és számítógép bevonását a gyermek okításába (oké, ez nálunk nem volt), a gyermek összes kérdésének tudományos megválaszolását (miért van szivárvány, mi az a környezetszennyezés, hogy működik az x dolog, stb.). És gátlólag hatnak az olyan belső meggyőződések, mint "korán kell fejleszteni a gyereket, hogy bejusson az egyetemre", meg nem jót az sem, ha a szülő csak azért tanít meg dolgokat a gyereknek, mert azt érdekli a dolog. (A tanító bácsink mondta, hogy "egy iskolaérett gyereket 3 hónap alatt meg lehet tanítani írni, olvasni. De minek?" A nagyfiam most másodikos, szépen olvas, de mivel az írásjeleket még nem tanulták, ismeretlen szövegnél nem tud hangsúlyozni. Megkérdeztem a tanítót, hogy az mikor jön. Mondta, hogy jövőre. Lehetne most is, de akkor elvenné tőlük a rátalálás örömének a lehetőségét.)

Úgyhogy szerintem a w.-szülő nem feltétlenül a társasági ember szinonímája. Bazárra varrogatni nálunk sem az apukák varrogatnak. De, hogy mi kizáró ok, azt konkrétan nem tudom, és szerintem ez ovinként is változik: egy épp induló ovinál olyan sok a munka, hogy senki nem vonhatja ki magát, de egy meglévő, jól működőnél, ahol csak a nyári munkák, meg az apróbb javítások vannak, ott más...

El akartam még mesélni, hogy a mostani hatodikos osztálytanító végzett egy nemhivatalos felmérést az osztályában.
Előzmény: első négy osztályban nem adott házi feladatot, amit adott, az is szorgalmi volt. Ötödikben kezdődtek a kötelező házik.
Mivel nem 30 fős osztállyal indult, az idők során sok gyereket vett fel, akik hagyományos iskolában jártak 1-2-3-4 évet.
Felmérés: megnézte, hogy kik és hogyan csinálják a házi feladatokat.
Eredmény: azok, akik waldorfban kezdtek, mindig elvégezték, még a szorgalmit is. A hagyományos iskolából jöttek gyakran elsumákolják, a szorgalmit alig csinálják meg.
Miért? Mert jól megutáltatták velük a házit, és megtanulták, hogy azért KELL megcsinálni, mert különben fekete pontot, egyest kapsz. Itt, ahol mindez nincs, kiesik a rögzült külső motiváció, illetve úgy érzik, hogy "itt mindent szabad". A kezdettől waldorfosak pedig azért csinálják meg a feladatot, mert jó. Mert meg AKARJÁK csinálni.
Gondoltam, ezt megosztom veletek.
Én diplomát is úgy szereztem, hogy a jegyért tanultam. A tudás örömére huszas éveim közepén-végén(!) éreztem rá. Ettől akarom a gyerekeimet megkímélni.

Sziasztok!

Szilvi,
egy dolgon fönnakadtam: "nem jó az sem, ha a szülő csak azért tanít meg dolgokat a gyereknek, mert azt érdekli a dolog" ... MIÉRT? Ha érdekli, akkor miért baj? Ha kérdezget róla? Ha megkérdezi, mi hogy működik? Ha azt mondja "írok egy levelet, mutasd meg, hogy kell leírni azt hogy Peti"? ... Szóval miért baj?

Zsizsa,
az én férjem is elég magánakvaló, de én mégis úgy gondolom, jó waldorf-szülő lenne belőle. (Annak ellenére, hogy sokat veszekszem vele a szgépes játékok miatt - ő játszik velük, a gyerekek "csak" látják, de hát a példa...)
A "nagyszülőzést" meg kicsit félreértettem, azt hittem, hogy még nappal se adjátok oda... Hogy mivel lehetne "leszerelni" a nagyikákat? Pl. az esti, reggeli és esetleg éjszakai szopival, meg azzal, hogy ha éjjel fölriad, akkor Te tudod a legjobban megnyugtatni, azzal, hogy hozzábújsz, érzi az illatodat... ezt nem pótolhatják ők. De nappalra add csak oda nekik, hadd "ismerkedjenek", és ha eljön az ideje, mindannyian örültök majd neki, ha ott alszik náluk. (Peti 4 éves volt, amikor először elvitték nyaralni, és alig bírtam ki, míg beszállnak a kocsiba, aztán elkezdtem bőgni... De az idén már biztos más lesz...)

Anna

Anna,
az én férjem is nagy rajongója a számítógépes játékoknak. Valószínűleg én is hozzá fogok majd szokni a gondolathoz, hogy máshol alszik a gyerek, de egyelőre még annyira kötődünk egymáshoz, hogy nagyon idegen ez a gondolat.

Szilvi,
köszi neked is a választ! Azt viszont én sem teljesen értem, hogy ha a gyereket érdekel valami, és kérdez róla, akkor miért nem jó, ha elmondom neki. És ha nem tudományosan magyarázom el a szivárványt (persze az ő szintjén tenném), akkor hogyan? (Én eléggé természettudományos beállítottságú vagyok, ezért én pl. imádom tudni, hogy mi miért és hogyan, és minél részletesebben, annál jobb.) Egyébként mi sem vagyunk amellett, hogy mindent hamar tanuljon a gyerek, éppen ez az egyik dolog, ami számomra legvonzóbb a Waldorf suliban, hogy itt arra tanítják, hogy tanulni jó, és hagynak időt mindenre.

Zsizsa

Ez a "meg akarom csinálni a házit" nálam csak matekból és kémiából jött be (bioszból csak a genetika), de azokat annyira élveztem, hogy még külön feladatokat is csináltam magánszorgalomból.

Zsizsa

Sziasztok!
Véletlenül elindult a gépünk és szomorúan kell látnom, kissé lankad a forgalom a topikban.
Mifelénk egy jó hír: ha találnak az óvodának nagyobb helyet, akkor egy épületbe kerül az eddigi 2 csoport (most a város 2 végén van), sőt lesz egy 3., amit a most még GYESen lévő, baba-mamát vezető óvónéni csinálna 3 éveseknek (kb.8-10 fő) mintegy előképzőként az óvódai életre. Ez a hölgy amúgy egy tünemény (a többiek is azok, csak őket annyira nem ismerem) és nekem mindent megérne ha a Bendegúz akár csak 1 évre is a keze alá kerülne!
Andi

Andi, ez nagyon jó hír.

Lányok, azt hiszem félreérthető voltam a tanítással kapcsolatban. Nem igazán arra gondoltam, hogy ne válaszoljunk a gyereknek, ha kérdez, bár mostanság tanulom, hogy néha nyugodtan lehet mondani, hogy "majd ha x éves leszel, elmondom..., vagy z órán fogsz erről tanulni", hanem, hogy nagyon figyeljünk arra, mit válaszolunk.
A tanító bácsink világította ezt meg nekem tavaly: a gyerek kérdez, mert valamit nem ért (itt most elméleti dolgokról van szó, nem a "b" betűről). Szülő boldog, hogy okos a gyereke és válaszol. Szegény gyerek kapott egy csomó fogalmat, amikkel még mindig nem tud mit kezdeni, sőt. Ezért, annak reményében, hogy megérthet valamit, TOVÁBB kérdez. A szülő még boldogabb, hogy milyen okos, már a részletekre is kíváncsi... és mondja tovább az érthetetlen fogalmakat, összefüggéseket.... A helyzet egyre rosszabb, a gyerek egyre kevesebbet ért, egyre nyugtalanabb, ahelyett, hogy megnyugtató választ kapott volna.
7 éves korig, ugye, a tapasztalásban él. NEM ÉRTI, hogy a pára hogy keletkezik, nem érti, hogy az éjjel hogy csapódik ki, még ha a "leggyerekbarátibb" módon magyarázzuk is el. Ezt azért írom, mert nekem anno volt egy (szerény leszek) zseniális impulzusom (ritkán van), amikor a repülő kondenzcsíkjáról kérdeztek. Azt válaszoltam, hogy az mutatja, hogy merről jön a repülő. Olyan boldogok voltak ezzel a válasszal, hogy csak na. És rögtön történeteket kezdtek szőni eltévedt madarakról, akiket aztán a kondenzcsíkok irányítanak haza Afrikába(?!?).

Kaptam egy tippet is: válaszként gyakran használjunk hasonlatokat, azok érthetőbbek a gyerek számára.

A betűknél mi is megmondtuk, hogy az az egy adott betű melyik, de soha nem mondtuk, hogy mi mire való, mégis Alex úgy ment suliba, hogy tudott (fonetikusan) írni... (olvasni nem).

Most ennyi, mert kevés az időm mostanában. Remélem ez egy kicsivel érthetőbb volt.

Szilvi,
köszi, így már érthető.

Zsizsa

Andi
Keresik a helyet? Mitől függ, hogy találnak-e? Szeptembertől indulna?

Szilvi
Én is köszönöm a válaszod. Már sokszor felmerült bennem is, hogy miért nem jó az, ha válaszolok a gyereknek, de még senki nem adott rá elfogadható választ.
A diplomát én is úgy szereztem,hogy a jegyekért tanultam. Így amikor kikerül az ember onnan, és elkezd dolgozni, akkor kezdi el nehezen, a saját kárán megtanulni, amit a négy, öt év alatt kellett volna.
Melinda

Melis
Keresnek egy akkora házat, amiben elfér 3 csoport. Az építkezés lassabb lenne, ezért inkább egy olyan ház lenne jó, ami kis átalakítással (kis WC, mosdó, stb.) szeptembertől "beköltözhető" lenne. (Persze mindezt az anyagi határokon belül.)
Vasárnap de. 10-kor jövünk össze egy kis megbeszélésre ezzel kapcsolatban.

A diplomáim megszerzése hasonlóképpen történt a tiétekhez. És sajnos be kell látni: a nem megfelelő pedagógusképzésből kikerülő tanárok/tanítók a végigtanult/puskázott 4 év után legkevésbé a gyerekek nyelvén értenek. És az még a jobbik eset, ha a saján kárán tanul meg dolgokat - rosszabbik eset, ha ez a gyerekek rovására is megy.
Andi

Sziasztok!

Felvették Barnit a Waldorfba , a levélben az áll, hogy szeptembertől. ? Holnap megyünk szülőire, megtudni a részleteket.

Heni

Sziasztok!

Heni,
nagyon örülök, hogy sikerült! És várjuk a további beszámolóidat is!

Szilvi,
köszi a választ! Szóval nem arról van szó, hogy ne válaszoljunk, hanem, hogy ne zúdítsuk rá az összes ismeretünket a mikrobiológiától a kvantumfizikáig, hm? Most hogy belegondolok, RETTENTŐ NAGY beleérző-képesség kell ehhez, hogy tudjam, hol tart éppen, mit mondhatok el, anélkül, hogy lenézném ("ugyan, kicsi vagy te még ehhez!")! A hasonlatok, "mesés" magyarázatok tetszenek, jó ötlet! Azt mondtad, Ti is "túlintellektualizáltátok" (szép szó, kifejezi a tartalmát) a legnagyobbat - és hogy lehet ezt "visszafordítani"? Olyan szomorú vagyok, amikor az 5 éves (legnagyobb!) azt mondja, hogy "Ne már, anya! Varázslatok igazából nem is léteznek!..." Aztán elkezdem győzködni, és nem tudom, hogy végül is mit gondol... Ti mikor "váltottatok", és sikerült-e még a legnagyobbat is "megmenteni"?

És még egy praktikus kérdés: a SZABADSÁGRA NEVELÉS c. könyvet lehet-e még kapni valahol?

Anna

Anna,
szerintem azzal sikerült megmentenünk, hogy ebbe a suliban adtuk, és mi is rengeteget tanultunk azóta arról, hogy valójában mi a jó a gyereknek. Igazán az "intellektust" kitörölni, visszacsinálni nem lehet, hagyni kell, hogy "hozzánőjön" a gyerek többi része, mint testi és érzelmi. És EZT kapja az iskolától. Nagyon jót tesz, hogy az első egy-két osztályban a puszta intellektualitásával ritkán/ritkábban éri sikerélmény. Nem ezen van a hangsúly, persze elnyomva sincs, és néha "használja", de az van, hogy a kecvésbé "intellektualizált" gyerekek semmivel sem teljesítenek kevésbé jól, mint a fiamhoz hasonló kisfiúk (szinte mind fiú). Meg olyan jó, hogy alázatot tanul (de megalázás nélkül): tavaly a többiekhez képest NAGYON jól tudott számolni, de mégis gyakran tévesztett, mert nem koncentrált, hiszen azt ő úgyis tudja...

A "varázslatok nem léteznek" típusú kijelentéseknél esetleg visszakérdezhetsz, hogy "honnan tudod?" Erre nem tud válaszolni, max. aszongya, hogy a nagypapa mondta. És szerinted Ő honnan TUDJA? Erre lesz nagy bamba tekintet.

A Szabadságra nevelést (új kiadást) egy időben láttam Solymáron az Aranyalmában. 06 26 363672. Már rég jártam ott, de előfordul néha antikvár példányuk is.

Heni,
de jó! Egyébként ma van az ovikban Mennybemenetel, fehérben kellett menniük (legalább fehér felsőben, az ovi tele van fehér virágokkal, és nagyon ünnepélyes minden. De hogy EGYÉBKÉNT miről szól az ünnep és mi történik, nem tudom. Mert amit én értek az egészből, az nem tudom mennyire érthető, átélhető egy gyerek számára. Dehát ugye ezért nem vagyok én óvónő (meg sok másért). Majd megpróbálok utánaolvasni.

Sziasztok!

Voltunk szülőin, végülis annyian jelentkeztek - és sokat fel is vettek - hogy a picik (2001-esek) szeptembertől csak délutáni játszócsoportba fognak járni hetente kétszer (lehetőleg szülő nélkül), januártól kezdik a rendes ovit fokozatosan, ezévben heti két nap (plusz esetleg egy játszócsoport, de itt is ovis dolgokat csinálnak, kézműveskednek, stb), majd jövő szeptembertől egész hétre. Úgy érzem, Barninak épp elég is lesz ennyi egyelőre. De a szülőikre, nyárünnepre, kirándulásra, nyári felújításra, babakészítésre... már most hivatalosak vagyunk.

Túlintellektualizálás nálunk is nagy probléma, iszonyatos önuralom kell ahhoz, hogy ne essünk ebbe a hibába.

Olvastátok John Gray A gyermekek az égből jönnek c. könyvét? Szerintem nagyon jó, és nem csupán elméleti, hanem gyakorlati tanácsokat is ad.

Kíváncsi vagyok, mit olvasol a Mennybemenetelről, Szilvi!

Sziasztok,
Heni